Rögtön karácsony után, 27-én a keszthelyi Mazsola KSE második Goldsprint fixi versenyén vettem részt, ami egy 5 fordulós sorozat, ahonnan a legjobb 16 továbbjut a tavaszi döntőbe és egy bringáért fog "ringbe szállni".
 |
| fotó: infokeszthely.hu |
2012. december 31., hétfő
Eseménydús év vége
Az év utolsó napjaira több megmérettetés is jutott, ami a sok és hosszú edzésekkel kiegészítve meglehetősen fárasztóra sikerült.
Rögtön karácsony után, 27-én a keszthelyi Mazsola KSE második Goldsprint fixi versenyén vettem részt, ami egy 5 fordulós sorozat, ahonnan a legjobb 16 továbbjut a tavaszi döntőbe és egy bringáért fog "ringbe szállni".
Rögtön karácsony után, 27-én a keszthelyi Mazsola KSE második Goldsprint fixi versenyén vettem részt, ami egy 5 fordulós sorozat, ahonnan a legjobb 16 továbbjut a tavaszi döntőbe és egy bringáért fog "ringbe szállni".
2012. október 11., csütörtök
Tartósteszten az Endura MT500 kesztyű
A kesztyű az egyik legalapvetőbb védelmi funkciót ellátó kelléke a kerékpározásnak a sisak és a szemüveg mellett. Eséseknél sokszor a tenyerünkkel tompítjuk a földre érkezést, ekkor is jó, ha nem a bőrünk az első réteg, ami kopik. Emellett a kesztyű jobb kormányfogást biztosít a kerékpáros számára, és ha kis mértékben is, de elnyeli a kormány felől érkező rezgéseket.
Egy jó kesztyűnél a különböző anyagok megfelelő kombinációja biztosítja az izzadság elvezetését is, így melegben az izzadt tenyér nem csúszkál a markolaton, a hidegben pedig megvédi ujjainkat a kihűléstől és elkerülhetjük, hogy azok elgémberedjenek.
2012. augusztus 5., vasárnap
Bükk maraton - 2012. augusztus 5.
A cross country OB után az egyik legfontosabbnak tartott versenyem a Bükk maraton volt, mivel ez volt egyben az országos bajnokság is. A naaaaagy nyári nyaralásunkkal kötöttük egybe, már csütörtökön a Bükkben voltunk. Pályabejárás, láblógatás, pihenés jegyében telt ez a pár nap.
 |
| fotó: hegyibringa.hu |
2012. július 22., vasárnap
Honda Éles XCO OB - 2012. július 22.
A hétvégi pilisvörösvári Honda Éles XCO OB volt a negyedik alkalom, hogy cross country országos bajnokságon rajthoz álltam. Az első 2008-ban volt, amikor a középtávot sikerült megnyerni, majd utána elitben a "futottak még" helyezést értem el. 2011-ben harmadik lettem, a tavalyi pedig kimaradt.
Az idei évi céljaim közt a hosszú távú maratonok teljesítése és a cross country verseny(ek) másodosztályának dobogós helyezései szerepeltek.
Az idei évi céljaim közt a hosszú távú maratonok teljesítése és a cross country verseny(ek) másodosztályának dobogós helyezései szerepeltek.
 |
| fotó: Káldi Tomi |
2012. július 21., szombat
Gerecse maraton - 2012.július 21.
Takarékpont Mountain Bike Challange sorozat - Gerecse maraton - Tarján
2012. július 1., vasárnap
XIII. Duna maraton - 2012. július 1.
A Duna maraton hosszú távja régóta be volt tervezve, viszont az előző napi eliminátor futam nem. Ezt éreztem is magamon. Hiába volt jó a váci szállásunk és hiába alhattuk ki magunkat, sajnos nem volt elegendő. Tegnap este még gyors ruha mosás, mert az Endura nadrág hamar a kedvencemmé vált és szerettem volna a mai hosszú verseny alatt is azt hordani. A rekkenő hőségnek "hála" útközben megszáradt az autó bringatartóján...
Vácról komppal szeltük át a Dunát, s az út előtt a parti kávézóban elfogyasztottunk egy kapucsínót (elvégre bringások vagyunk). Nagy örömömre szolgált, hogy az ott ücsörgő (látszólag nem bringás) srácok a tegnapi futamról beszélgettek. Ez bíztató!
Jó hosszú távon indulni, mert a beszólításnak hála első sorból rajtolhattam, nem kellett átverekedni magamat a mezőnyön.
A meleg és a fáradság miatt is úgy készültem, hogy lassan, de biztosan fogom teljesíteni a versenyt.
Összesen 7 zselét vettem magamhoz, amik a már jól bevált helyekre kerültek - a nadrág szárába tűztem egyet-egyet, a többi pedig a váz felsőcsövére került. Emellett még kettő kulacsot töltöttem tele, az egyiket Energy Source szénhidráttal, a másikba pedig High5 Zero - ásványianyag - tabletta került.
Már az aszfalton igyekeztem tartani a pulzusom, hogy még rövidebb időre se menjen 185 fölé. Rossz volt, hogy már majdnem a tornagatyások is utolértek, de tudtam, hogy csak magammal foglalkozhatok.
Eseménytelenül teltek a kilométerek, javarészt egyedül tekertem. Egy kivételtől eltekintve, amikor kicsivel a féltáv után Cser Gabival, Csielka Márkkal, Matusek Robival és Sass Józsival tudtunk együtt menni, de a szövetségünk a sípályán szétszakadt.
Annyira ráparáztattak erre a forró időjárásra, muszáj volt kínosan figyelnem, hogy minden frissítőnél igyak legalább egy pohár vizet és izotóniás italt és magamat is hűsítsem. A kulacsaimban is mindig volt valamennyi folyadék.
A sok (izotóniás) folyadéknak köszönhetően sikerült viszonylag jól megúsznom a versenyt. Korábban már néhányszor ebbe a hibába estem, hogy nem pótoltam kellőképpen az ásványi anyagot a szervezetembe, aminek fejfájás lett a vége.
A közepes teljesítményemmel begyűjtöttem a hétvége második 8. helyezését.
Jó hosszú távon indulni, mert a beszólításnak hála első sorból rajtolhattam, nem kellett átverekedni magamat a mezőnyön.
A meleg és a fáradság miatt is úgy készültem, hogy lassan, de biztosan fogom teljesíteni a versenyt.Összesen 7 zselét vettem magamhoz, amik a már jól bevált helyekre kerültek - a nadrág szárába tűztem egyet-egyet, a többi pedig a váz felsőcsövére került. Emellett még kettő kulacsot töltöttem tele, az egyiket Energy Source szénhidráttal, a másikba pedig High5 Zero - ásványianyag - tabletta került.
Már az aszfalton igyekeztem tartani a pulzusom, hogy még rövidebb időre se menjen 185 fölé. Rossz volt, hogy már majdnem a tornagatyások is utolértek, de tudtam, hogy csak magammal foglalkozhatok.
Eseménytelenül teltek a kilométerek, javarészt egyedül tekertem. Egy kivételtől eltekintve, amikor kicsivel a féltáv után Cser Gabival, Csielka Márkkal, Matusek Robival és Sass Józsival tudtunk együtt menni, de a szövetségünk a sípályán szétszakadt.
Annyira ráparáztattak erre a forró időjárásra, muszáj volt kínosan figyelnem, hogy minden frissítőnél igyak legalább egy pohár vizet és izotóniás italt és magamat is hűsítsem. A kulacsaimban is mindig volt valamennyi folyadék.
A sok (izotóniás) folyadéknak köszönhetően sikerült viszonylag jól megúsznom a versenyt. Korábban már néhányszor ebbe a hibába estem, hogy nem pótoltam kellőképpen az ásványi anyagot a szervezetembe, aminek fejfájás lett a vége.
A közepes teljesítményemmel begyűjtöttem a hétvége második 8. helyezését.
2012. június 30., szombat
T-Systems Elimina Tour Answare Nagydíj - 2012. június 30.
Szombaton Vácon versenyezhettem a T-Systems Elimina Tour Answare Nagydíjon. "Kenyeret és cirkuszt a népnek!" - így is összefoglalhatnánk az eliminátor futamokat. Magyarországon eddig szinte ismeretlen és a világban is csak nemrég létrejött új hegyikerékpár szakágról van szó.
A hazai Elimina Tour sorozat egyedülálló: városban rendezik. Hegyikerékpárosok a városban - igen, ellentmondásos kijelentés. Viszont, ha kicsit továbbgondoljuk, parádés ötlet a hegyikerékpár népszerűsítésére!
A nagy meleg miatt a regisztráció szinte utolsó pillanatára érkeztük a helyszínre, ami egy igen barátságos, szép városközpont volt.
Pályabejárás és a lehető leghűvösebb hely keresése volt a következő feladatunk. De ugye ez hőségriadó idején nem könnyű feladat. Fél 3-kor kezdődött az időfutam, ami alapján kvalifikáltuk magunkat a döntőkbe. A 35 fős mezőnyből a 10. legjobb időt sikerült futnom. A pálya egy igazi sprintverseny volt, csupán egy helyen kellett észnél lenni, az pedig a lépcsősor eleje. Egy padka volt a lépcsők előtt, amit ha beugrottunk, akkor pont a lépcsősor közepére
Az első döntőből könnyedén jutottam tovább a legjobb 16 közé. Itt is már viszonylag kemény csatát kellett vívni, hogy továbbjussak, de sikerült.
Ekkor már a 8 között voltam, amit ajándéknak éreztem. De innen már nem volt hova tovább, ezt már akkor is tudtam. A négy közé kerülés már nem jött össze, amin nem is csodálkozok, ezt a futamot negyedikként zártam.
Ekkor még egy futam volt hátra számomra, az pedig az 5-8. helyezések eldöntése. Sajnos ez sem sikerült fényesen, már fáradt voltam és egy láncleesés sem segített rajta, hogy ne sereghajtóként érjek célba. Így lett hát, hogy nyolcadik helyem zártam a napot.
Viki kitartóan szurkolt, itatott és vezényelte a futamok közt a melegítést/levezetést/pihenést. Jól áll neki a dirigálás, remélem itthon nem szokik rá... :)
A következő futamokra vegyes érzelmekkel gondolok. Szeretnék menni, mert hatalmas buli és ennyit igazán tehetek a sportért, de ott van a másik oldal is, hogy ez idő alatt egy hasznos edzést is tudnék végezni, illetve az idei év 16-18 versenye után szükségem van-e ilyen mókázásokra, amikor csak saját magamnak versenyzek, a saját pénzemből.
 |
| fotó: SomaFotó |
 |
| fotó: Káldi Tomi |
Pályabejárás és a lehető leghűvösebb hely keresése volt a következő feladatunk. De ugye ez hőségriadó idején nem könnyű feladat. Fél 3-kor kezdődött az időfutam, ami alapján kvalifikáltuk magunkat a döntőkbe. A 35 fős mezőnyből a 10. legjobb időt sikerült futnom. A pálya egy igazi sprintverseny volt, csupán egy helyen kellett észnél lenni, az pedig a lépcsősor eleje. Egy padka volt a lépcsők előtt, amit ha beugrottunk, akkor pont a lépcsősor közepére
Az első döntőből könnyedén jutottam tovább a legjobb 16 közé. Itt is már viszonylag kemény csatát kellett vívni, hogy továbbjussak, de sikerült.
Ekkor már a 8 között voltam, amit ajándéknak éreztem. De innen már nem volt hova tovább, ezt már akkor is tudtam. A négy közé kerülés már nem jött össze, amin nem is csodálkozok, ezt a futamot negyedikként zártam.
Ekkor még egy futam volt hátra számomra, az pedig az 5-8. helyezések eldöntése. Sajnos ez sem sikerült fényesen, már fáradt voltam és egy láncleesés sem segített rajta, hogy ne sereghajtóként érjek célba. Így lett hát, hogy nyolcadik helyem zártam a napot.
 |
| fotó: Káldi Tomi |
A következő futamokra vegyes érzelmekkel gondolok. Szeretnék menni, mert hatalmas buli és ennyit igazán tehetek a sportért, de ott van a másik oldal is, hogy ez idő alatt egy hasznos edzést is tudnék végezni, illetve az idei év 16-18 versenye után szükségem van-e ilyen mókázásokra, amikor csak saját magamnak versenyzek, a saját pénzemből.
2012. június 25., hétfő
Bringafieszta - 2012. június 24.
A kincsesbányai országúti versenyen 105 km-t kellett teljesíteni, ez 6 kört jelentett körönként 150 méter szintemelkedéssel.
A rajt szinte pontosan 10 órakor volt és rögtön egy emelkedővel kezdtük meg a versenyzést. Csapattársammal, Janival az élbolyban helyezkedtünk el és kaptam a jó tanácsokat, hogy mire és kire figyeljek. Az országútisokat nem ismerve, csak hallomásból tudom, hogy nem volt teljes mezőny az országos bajnokság miatt.
Semmi más célom nem volt a versenyen, mint az, hogy teljesítsem és lehetőleg minél később szakadjak le. Ez a minél később szakadjak le a negyedik kör első harmadában jött el. Eddigre volt már néhány szökevény is és az élboly is megcsappant. A negyedik kör végén még kapálóztam visszamenni a bolyra, de nem sikerült. Innentől egy fél kört saját zsíron mentem, majd két fehérvári srácot értem utol, akikkel remekül együtt tudtunk dolgozni és teljesíteni a maradék 1,5 kört.
A célom elértem, végigcsináltam, jól esett és rendesen el is fáradtam. A legközelebbi országúti versenyen nem hagyom fenn a 38 mm-es, ~600 grammos gumikat a CX bringán. Tényleg érezhető hátrányom volt a 6-7 kg-os országúti bringákkal szemben.
A két fehérvári sráccal mintegy 11 perc hátránnyal érkeztünk a célba. Kategóriámban ezzel a 6. helyet szereztem meg.
A versenyekkel kapcsolatban már szinte mindent kiveséztünk, talán a számlaadás maradt ki.
Ahány verseny, annyi módon kapunk (nem kapunk) számlát. Pedig ez nagyon fontos sokunknak, mivel az egyesület ez alapján téríti a nevezési díjat.
Többféle módon igényelhetjük a számlát: az online nevezéseknél megadhatjuk a címet vagy a rajtszámátvételkor egyből megírják nekünk (ha van kapacitásuk) és egyre több helyen találkoztam már a "számlát kérek" cetlivel, amit kitöltve verseny végén visszamehetünk a számlánkért.
Személy szerint a nevezésnél átvett számla a legszimpatikusabb nekem, mert akkor már nálam van és az a biztos.
Sok helyen azt is hallani, hogy "majd postázzuk a megadott címre". Na ez, amitől a falra bírok mászni! Tisztelet a kivételnek, de ezek sok esetben elfelejtődnek. Addig jók vagyunk a szervezőknek, amíg befizetjük a nevezési díjat, de utána már nem foglalkoznak velünk, pedig ez is még a rendezvény része kellene, hogy legyen.
És mivel a verseny után már nincs meg a személyes kontaktus, hogy esetleg erélyesen kérjük a számlánkat, sokkal nehezebb megszerezni. Lehet próbálkozni email írással vagy telefonálással, de egy idő után belefárad az ember és inkább hagyja azt a 3-4 ezer forintot.
(A fenti gondolatoknak nincs köze a bejegyzés többi részéhez, a Bringafieszta versenyen a célbaérkezésem után rögtön átvehettem a számlát.)
A rajt szinte pontosan 10 órakor volt és rögtön egy emelkedővel kezdtük meg a versenyzést. Csapattársammal, Janival az élbolyban helyezkedtünk el és kaptam a jó tanácsokat, hogy mire és kire figyeljek. Az országútisokat nem ismerve, csak hallomásból tudom, hogy nem volt teljes mezőny az országos bajnokság miatt.
 |
| fotó: Kezso |
 |
| fotó: Kezso |
A két fehérvári sráccal mintegy 11 perc hátránnyal érkeztünk a célba. Kategóriámban ezzel a 6. helyet szereztem meg.
 |
| fotó: Kezso |
Ahány verseny, annyi módon kapunk (nem kapunk) számlát. Pedig ez nagyon fontos sokunknak, mivel az egyesület ez alapján téríti a nevezési díjat.
Többféle módon igényelhetjük a számlát: az online nevezéseknél megadhatjuk a címet vagy a rajtszámátvételkor egyből megírják nekünk (ha van kapacitásuk) és egyre több helyen találkoztam már a "számlát kérek" cetlivel, amit kitöltve verseny végén visszamehetünk a számlánkért.
Személy szerint a nevezésnél átvett számla a legszimpatikusabb nekem, mert akkor már nálam van és az a biztos.
Sok helyen azt is hallani, hogy "majd postázzuk a megadott címre". Na ez, amitől a falra bírok mászni! Tisztelet a kivételnek, de ezek sok esetben elfelejtődnek. Addig jók vagyunk a szervezőknek, amíg befizetjük a nevezési díjat, de utána már nem foglalkoznak velünk, pedig ez is még a rendezvény része kellene, hogy legyen.
És mivel a verseny után már nincs meg a személyes kontaktus, hogy esetleg erélyesen kérjük a számlánkat, sokkal nehezebb megszerezni. Lehet próbálkozni email írással vagy telefonálással, de egy idő után belefárad az ember és inkább hagyja azt a 3-4 ezer forintot.
(A fenti gondolatoknak nincs köze a bejegyzés többi részéhez, a Bringafieszta versenyen a célbaérkezésem után rögtön átvehettem a számlát.)
2012. június 24., vasárnap
MTB Piknik 2012. június 23.
A múlthetihez hasonlóan ez a hétvége is töményre sikeredett. Szombatra a vértesboglári MTB Piknik, vasárnapra pedig a kincsesbányai Bringafieszta országúti verseny jutott. Utóbbit csupán a verseny közelsége és a versenyzés szeretete miatt választottam.
Tavaly kirándulósra, Vikit kísérősre vettem a figurát az MTB Pikniken, de idén mindent beleadtam! A tavalyi "ló lószolás" megismétlését többen várták, de egy poént csak egyszer lőhetünk el, idénre valami mást kellett volna keresni - ami részben sikerült is talán azzal, hogy egy kis kitérővel, szemben a mezőnnyel érkeztem a célba.
A rajtvonalnál, Buzsót és csapattársamat, Manót nézve már szinte könyvelhető volt a papírforma. Buzsóval vezettük a mezőnyt az első 1-2 kilométeren, amikor egy rövid meredek emelkedőt meghúzva tisztességesen szétszakadt az addig ~8 fős bolyunk. Buzsó nagyjából 50 méterrel haladt előttem, a többiek 200-zal mögöttem. Egy hosszabb aszfaltos rész következett, ahol ledolgoztam a hátrányom és egy picit tudtunk együtt menni. A meredekebb erdei utakon viszont egyre jobban kezdtem megúszni és egyedül maradtam. Buzsót már nem láttam és mögöttem sem jött látótávolságon belül senki. Kényelmesen, saját tempóban haladtam, élveztem a pályát.
A cél előtt néhány száz méterrel kicsit elkavartam és egy szántóföldet nem a bal, hanem a jobb oldalról kerültem meg - ismerős volt már a hely, mert bemelegítésnél jártam arra, így nem tűnt fel, hogy nem arra van jelölve a pálya - és a mezőnnyel szemben érkeztem a célvonalhoz.
Buzsó után másodiknak, a felnőttek közt elsőnek érkeztem a hosszabbik távról.
A papírforma eddig érvényesült, viszont Manó résztávosra vette a versenyt, mert egy lassú defekt miatt többször pumpálni állt meg, miközben sprintelt egyet-egyet.
Két kulacsnyi High5-os szénhidrátot és három darab zselét vittem magammal, úgy számoltam, hogy a két órás versenyre pont elegendő lesz. Így is lett, az első frissítőpontnál, ha akartam volna sem tudtam volna megállni, mert egy kavicsos lejtő közepén helyezték el, ahol kb. 40 km/h-val haladtunk.
A pálya szalagozásának a ritmusára féltávnál éreztem rá. A kanyarokban erősen kellett figyelni, mert viszonylag későn voltak a nyilak és a fehér szalagokat. Szerintem célszerűbb lett volna korábban kihelyezni őket, mert túrázva biztos könnyen észrevehetők, de nagyobb tempónál ez nehezebb volt.
Örültem az első helyemnek, de sajnálom, hogy kb. 5 percet kaptam Buzsótól.
Az eredményhirdetés hamar lezajlott és már indulhattunk is haza, hogy rendbe hozhassam a CX bringát és pihenhessek egy kicsit a vasárnapi versenyre.
 |
| fotó: montimi |
Tavaly kirándulósra, Vikit kísérősre vettem a figurát az MTB Pikniken, de idén mindent beleadtam! A tavalyi "ló lószolás" megismétlését többen várták, de egy poént csak egyszer lőhetünk el, idénre valami mást kellett volna keresni - ami részben sikerült is talán azzal, hogy egy kis kitérővel, szemben a mezőnnyel érkeztem a célba.
A rajtvonalnál, Buzsót és csapattársamat, Manót nézve már szinte könyvelhető volt a papírforma. Buzsóval vezettük a mezőnyt az első 1-2 kilométeren, amikor egy rövid meredek emelkedőt meghúzva tisztességesen szétszakadt az addig ~8 fős bolyunk. Buzsó nagyjából 50 méterrel haladt előttem, a többiek 200-zal mögöttem. Egy hosszabb aszfaltos rész következett, ahol ledolgoztam a hátrányom és egy picit tudtunk együtt menni. A meredekebb erdei utakon viszont egyre jobban kezdtem megúszni és egyedül maradtam. Buzsót már nem láttam és mögöttem sem jött látótávolságon belül senki. Kényelmesen, saját tempóban haladtam, élveztem a pályát.
A cél előtt néhány száz méterrel kicsit elkavartam és egy szántóföldet nem a bal, hanem a jobb oldalról kerültem meg - ismerős volt már a hely, mert bemelegítésnél jártam arra, így nem tűnt fel, hogy nem arra van jelölve a pálya - és a mezőnnyel szemben érkeztem a célvonalhoz.
Buzsó után másodiknak, a felnőttek közt elsőnek érkeztem a hosszabbik távról.
 |
| fotó: montimi |
Két kulacsnyi High5-os szénhidrátot és három darab zselét vittem magammal, úgy számoltam, hogy a két órás versenyre pont elegendő lesz. Így is lett, az első frissítőpontnál, ha akartam volna sem tudtam volna megállni, mert egy kavicsos lejtő közepén helyezték el, ahol kb. 40 km/h-val haladtunk.
A pálya szalagozásának a ritmusára féltávnál éreztem rá. A kanyarokban erősen kellett figyelni, mert viszonylag későn voltak a nyilak és a fehér szalagokat. Szerintem célszerűbb lett volna korábban kihelyezni őket, mert túrázva biztos könnyen észrevehetők, de nagyobb tempónál ez nehezebb volt.
Örültem az első helyemnek, de sajnálom, hogy kb. 5 percet kaptam Buzsótól.
Az eredményhirdetés hamar lezajlott és már indulhattunk is haza, hogy rendbe hozhassam a CX bringát és pihenhessek egy kicsit a vasárnapi versenyre.
2012. június 18., hétfő
Fa Men Extreme XCE - 2012. június 17.
Jól besűrűsödött a hétvége, ugyanis a szombati Crosskovácsi maraton után gondoltam egy merészet és Balatonfüredre vettem az irányt a Balaton Bike Fest keretében rendezett Fa Men Extreme XCE versenyre. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem a fesztivált illetően, de közel volt és a hangulatom is a versenyzés mellett tette le a voksát.
Nem éreztem teljesen magamat kirobbanó formában, a versenyzőtársakat ismerve a futottak még kategóriába soroltam be magam. Ez azért jó volt, mivel nem idegeskedtem.
A pályán a Harang-féle stílusjegyeket véltem felfedezni, egy kaszált mezőn és egy rövidke földúton versenyeztünk.
Fél 11-kor kezdődtek az időfutamok, ami alapján egy rangsort állítottak fel a versenyzőkből és ezen helyezések alapján kerültünk csoportokba.
Az időfutamon nagy meglepetésemre harmadik legjobb időt hajtottam, Táncos Gabi és Búr Zsolt után.
Ezek után 4 csoportot alakítottak ki, ahonnan a négy fős futam első kettő helyezettje jutott tovább.
A pálya kialakítása miatt - egy 50 méteres murvás két nyomsávos út, majd derékszögű jobbos kanyar, egy kis csiki-csukis emelkedő és lejtő majd 100 méter hosszú célegyenes - aki az első kanyarban elöl tudott helyezkedni jó eséllyel már magáénak tudhatta a futamot, mivel előzésre nagyon kevés lehetőség volt.
Nem voltam teljesen tisztában a szabályokkal, ezért a nyolc és négy közé kerülésért is teljes gázon mentem.
A futamok közt levezetésre, bemelegítésre nem volt sok lehetőség, vagyis lehetőség még csak lett volna, de a tűző nap miatt mindenki igyekezett inkább árnyékba vonulni és minél több folyadékot inni.
Majd elérkezett a döntő: Fenyvesi Peti, Kovács Krisztián (egy fiatal dh-s, fourcrossos arc, aki sokakat meglepett a rajtolásával) Táncos Gabi és én.
Itt már kicsit izgalmasabbá vált a helyzet, mert azért mégiscsak a döntőbe kerültem. Rajt után a második helyen voltam, s másodikként fordultam az ominózus kanyarban, de szerencsémre Krisztián nem bírta sokáig erővel, így volt lehetőségem előzésre. Egy megtorpanásnyit hibáztam az egyik technikásabb részen, ami a többiek lendületét is megtörte, de szerencsére az első helyem megmaradt.
Innentől kevés gondolkodásra, de annál több erőre volt szükségem, hogy besprinteljek a célba. Szerencsém volt, megnyertem az első XCE kupafutamot!
A délután folyamán a pénzdíjas versenyre került sor. Ehhez már senkinek nem volt semmi kedve, hiszen a délelőtt folyamán kellőképpen kihajtotta magát mindenki.
Mivel a felnőtt férfi kategóriában csak ketten indultunk, viszonylag könnyen dűlőre tudtam vinni a dolgot.
Ezzel megszereztem a nap második aranyérmét. :)
Amikor először hallottam az XCE-ről ritka nagy hülyeségnek gondoltam. Nem láttam értelmét ezeknek az 1-2 perces versenyeknek, ahol a legapróbb hiba is a futam elvesztésébe kerülhet.
A nap folyamán viszont szimpatikusabbá vált, hogy nem csak egyszer, hanem többször is rajthoz álltam, különböző stílusú versenyzőkkel, különböző szituációk alakultak ki. Érdekes és izgalmas volt és talán ez a legjobb benne, hogy a nézők számára is izgalmas futamok láthatók. A verseny rövidsége miatt nem unalmas, de ahhoz nagyon is pörgős, hogy legyen mindig mit nézni.
 |
| fotó: Fenyvesi Photo |
A pályán a Harang-féle stílusjegyeket véltem felfedezni, egy kaszált mezőn és egy rövidke földúton versenyeztünk.
 |
| Fenyvesi Photo |
Az időfutamon nagy meglepetésemre harmadik legjobb időt hajtottam, Táncos Gabi és Búr Zsolt után.
Ezek után 4 csoportot alakítottak ki, ahonnan a négy fős futam első kettő helyezettje jutott tovább.
A pálya kialakítása miatt - egy 50 méteres murvás két nyomsávos út, majd derékszögű jobbos kanyar, egy kis csiki-csukis emelkedő és lejtő majd 100 méter hosszú célegyenes - aki az első kanyarban elöl tudott helyezkedni jó eséllyel már magáénak tudhatta a futamot, mivel előzésre nagyon kevés lehetőség volt.
Nem voltam teljesen tisztában a szabályokkal, ezért a nyolc és négy közé kerülésért is teljes gázon mentem.
A futamok közt levezetésre, bemelegítésre nem volt sok lehetőség, vagyis lehetőség még csak lett volna, de a tűző nap miatt mindenki igyekezett inkább árnyékba vonulni és minél több folyadékot inni.
Majd elérkezett a döntő: Fenyvesi Peti, Kovács Krisztián (egy fiatal dh-s, fourcrossos arc, aki sokakat meglepett a rajtolásával) Táncos Gabi és én.
 |
| fotó: Fenyvesi Photo |
Innentől kevés gondolkodásra, de annál több erőre volt szükségem, hogy besprinteljek a célba. Szerencsém volt, megnyertem az első XCE kupafutamot!
A délután folyamán a pénzdíjas versenyre került sor. Ehhez már senkinek nem volt semmi kedve, hiszen a délelőtt folyamán kellőképpen kihajtotta magát mindenki.
Mivel a felnőtt férfi kategóriában csak ketten indultunk, viszonylag könnyen dűlőre tudtam vinni a dolgot.
Ezzel megszereztem a nap második aranyérmét. :)
 |
| fotó: Fenyvesi Photo |
A nap folyamán viszont szimpatikusabbá vált, hogy nem csak egyszer, hanem többször is rajthoz álltam, különböző stílusú versenyzőkkel, különböző szituációk alakultak ki. Érdekes és izgalmas volt és talán ez a legjobb benne, hogy a nézők számára is izgalmas futamok láthatók. A verseny rövidsége miatt nem unalmas, de ahhoz nagyon is pörgős, hogy legyen mindig mit nézni.
2012. június 17., vasárnap
Crosskovácsi Maraton - 2012. június 16.
Folytatva az idei terveimet, ezúttal is a hosszú távot választottam. Nem telt túl jól a hét, akadt edzés, amihez "telefonon küldött erőt" Marci, hogy meg bírjam csinálni.
Rövid kis mászásokat kellett csinálni, de abból nem keveset. Keservesen ment, alig bírtam rugdalni is a pedált. A másnapi edzés után defekt, majd pénteken ismét. Úgy tűnik szerencsére már az edzésekre tolódnak a defektjeim :).
Kevéssé kipihenten érkeztem a versenyre - hozzáteszem, ez máskor nem szokott gondot okozni.
Megtörténtek a rajt előtti szokásos tennivalók, Elemérnek és Kezsonak kulacsok kiosztva, helyszínek lebeszélve, High5 zselék a nadrágszárba és beszólítás.
A beszólítás nem tudom mi alapján történt, eddig abban a hitben voltam, hogy az eddigi maraton kupában szerzett pontszámok alapján. A nevezésnél nem volt beírva a csapatnevem és a beszólításnál sem mondták. Tehát akkor nem a szövetségnél vezetett kupapontok szerint. De akkor hogy? Na mindegy. Így is a második sorba kerültem, ami egy hosszú távú maratonnál, ami ál-lassú rajttal indul nem számít túlságosan.
Nagyon keservesen ment a bringázás, fájtak a lábaim és fáradtnak is éreztem magam.
Szép kényelmes tempóra álltam rá, nagyjából a 10. hely környékén haladtam a felvezető körben. Az első kör feléig tartottam ezt a helyet, amikor a Kutya-hegyről lefelé utolértem Szécsi Tomit és Süle Robit. Valami nem stimmelt, ők erősebbek, nem érhettem volna utol őket! Nem is stimmelt, meg is lett ennek a böjtje!
Az emelkedőn aztán beszélgettünk kicsit, rácsodálkoztak, hogy így eresztem lefelé, de nem mentem vele sokra, mert az emelkedőn könnyedén visszaelőztek. A következő lejtőn hasonló szituációba keveredtünk, Szécsi Tomi, Süle Robi és Reznik Sanyi triót gurultuk le Temesi Viktorral, akivel egész sokat tudtunk összedolgozni, majd a Nagy-Kopasz-hegynél Viktor elköszönt és lemaradt. Valószínűleg hibát halmoztam hibára, mert nem sokkal később elhaladt mellettem Szécsi Tomi, majd Reznik Sanyi és Süle Robi is.
A második körre kimenni már nagyon nem esett jól. A túlélés és a "már csak egy rövid kör, kibírom" gondolata kavargott bennem. Az emelkedők közel sem olyan lendülettel mentek, mint először. Rossz érzés volt.
Ezen a rövid körön hárman kerültek ki. Már elhaladtam a "10 kilométer a célig" tábla mellett, amikor a háttérben feltűnni láttam Papp Dénest.
Dénes nem mumus. Csak ha már olyan sokan leelőztek, őt nem akartam elengedni, így egy rövidtávú célt tűztem ki: nem akarok bekerülni a "Dénes által Crosskovácsi maraton utolsó kilométerein leelőzött lúzerek közé". Mert az ilyeneket ő kellőképpen kifigurázva tudja előadni a blogjában.
Kicsit pajtáskodtunk, majd az 5 kilométeres tábla láttán összekapartam magam és elindultam. Néhány másodpercet sikerült összegyűjtenem, aminek igazából semmi jelentősége nincs, mivel nem egy kategóriában mentünk, de akkor, ott nekem sokat számított.
A célba érve erős derékfájást éreztem, hajolni is alig bírtam. Furcsálom, mert hónapok óta nem változott semmi a bringán, de most mégis kijött valamiért. A nap tanulsága az, hogy türelmesebben kell versenyezni. Mert ez a teljesítmény a középtávra nagyon szép lett volna, de ott volt még egy 24 kilométeres kör, amire nem sok erő jutott...
Köszönöm a szurkolást mindenkinek, az itatást a Csapatomnak és a fotózást Kezsonak és Hostya Zolinak!
.JPG)
Rövid kis mászásokat kellett csinálni, de abból nem keveset. Keservesen ment, alig bírtam rugdalni is a pedált. A másnapi edzés után defekt, majd pénteken ismét. Úgy tűnik szerencsére már az edzésekre tolódnak a defektjeim :).
Kevéssé kipihenten érkeztem a versenyre - hozzáteszem, ez máskor nem szokott gondot okozni.
 |
| fotó: Kezso |
 |
| High5 zselé az Endura nadrág szárában |
Nagyon keservesen ment a bringázás, fájtak a lábaim és fáradtnak is éreztem magam.
Szép kényelmes tempóra álltam rá, nagyjából a 10. hely környékén haladtam a felvezető körben. Az első kör feléig tartottam ezt a helyet, amikor a Kutya-hegyről lefelé utolértem Szécsi Tomit és Süle Robit. Valami nem stimmelt, ők erősebbek, nem érhettem volna utol őket! Nem is stimmelt, meg is lett ennek a böjtje!
Az emelkedőn aztán beszélgettünk kicsit, rácsodálkoztak, hogy így eresztem lefelé, de nem mentem vele sokra, mert az emelkedőn könnyedén visszaelőztek. A következő lejtőn hasonló szituációba keveredtünk, Szécsi Tomi, Süle Robi és Reznik Sanyi triót gurultuk le Temesi Viktorral, akivel egész sokat tudtunk összedolgozni, majd a Nagy-Kopasz-hegynél Viktor elköszönt és lemaradt. Valószínűleg hibát halmoztam hibára, mert nem sokkal később elhaladt mellettem Szécsi Tomi, majd Reznik Sanyi és Süle Robi is.
A második körre kimenni már nagyon nem esett jól. A túlélés és a "már csak egy rövid kör, kibírom" gondolata kavargott bennem. Az emelkedők közel sem olyan lendülettel mentek, mint először. Rossz érzés volt.
 |
| fotó: Kezso |
Dénes nem mumus. Csak ha már olyan sokan leelőztek, őt nem akartam elengedni, így egy rövidtávú célt tűztem ki: nem akarok bekerülni a "Dénes által Crosskovácsi maraton utolsó kilométerein leelőzött lúzerek közé". Mert az ilyeneket ő kellőképpen kifigurázva tudja előadni a blogjában.
Kicsit pajtáskodtunk, majd az 5 kilométeres tábla láttán összekapartam magam és elindultam. Néhány másodpercet sikerült összegyűjtenem, aminek igazából semmi jelentősége nincs, mivel nem egy kategóriában mentünk, de akkor, ott nekem sokat számított.
A célba érve erős derékfájást éreztem, hajolni is alig bírtam. Furcsálom, mert hónapok óta nem változott semmi a bringán, de most mégis kijött valamiért. A nap tanulsága az, hogy türelmesebben kell versenyezni. Mert ez a teljesítmény a középtávra nagyon szép lett volna, de ott volt még egy 24 kilométeres kör, amire nem sok erő jutott...
Így korcsoportban a 7., abszolútban pedig a 12. helyen értem célba.
Tényleg kihajtottam magamból mindent. Ezt a szervezetem tompa fejfájással és hányingerrel jelezte. Ismerős érzés, néhányszor már átéltem, amikor nagy hőségben ekkora terhelést végzek. A hányingert végül sikerült - hogy is fogalmazzak finoman? - "túlélni", ami nagy megkönnyebbülést hozott. Ilyenkor minél több szilárd ételre és folyadékra van szükségem. Ez egy szelet pizza és egy csokis High5 fehérje shake-ben testesült meg, majd egy fa hűvös árnyékában, dacolva a hangyák és egyéb rovarokkal, akik tranzitútként használták a testem elfeküdtem-aludtam és 1-1,5 óra múlva már sokkal jobban éreztem magam.
.JPG) |
| fotó: Hostya Zoli |
.JPG)
2012. június 4., hétfő
BringaMánia Magyar Nagydíj - 2012. június 3.
Év elején azt tűztem ki célul, hogy az összes cross country kupafutam másodosztályában elindulok. Mivel három (később kiderült, hogy mégis négy) versenyből és az országos bajnokságból áll a szezon inkább nem foglalkoztam vele. A mostani veszprémi verseny is csak egy balszerencse miatt fért bele a hétvégébe. Sajnos a négy napos Alpentour Trophynkat keresztülhúzták és Blazsó Marcival egy erősen deficites 800 kilométert autóztunk Schladmingba és vissza.
Csütörtök este még egy kis intervallozást csináltunk a Gulya-dombon, majd pénteken 3 óra terepezés a Balaton-felvidéken. No, eközben sem gyönyörködtem sokat a tájban...
Szombatra némileg változott a versenypálya, lett pár meglepetés rész, így reggel és délután is kimentem ismerkedni vele. Szerencsére idén még közelebb került a verseny a város szívéhez, mert a versenyközpont a Gulya-dombi száműzetéséből a Jutasi úti sporttelepre költözött be.
Örültem, hogy ilyen közel volt a verseny, mert fél órával a rajt előtt még haza tudtam jönni gumit cserélni...
Idén már a Másodosztály férfi rajtja is felköltözött az Óváros térre, így végre nem csak az Elit futamokat élvezhették a nézők.
A mi rajtunk fél 2-kor volt, az U19, Master 1 és 2-3 után. Azt nem tartottam a legszerencsésebbnek, hogy a még a Master 2 és 3 is a Másodosztály előtt indult.
Viki délelőtt már magasra tette a mércét, mert idén is megnyerte a Másodosztály női kategóriát, ezenkívül Soltész Úr is megígértette velem, hogy jól kell mennem, különben nem jönnek el szurkolni Kedves Nejével...
Szépen felsorakoztunk a rajthoz, megettem a High5 zselémet, picit beszélgettünk a fiúkkal, hogy mennyire siessünk az elején és már indultunk is. Mivel az első sorból tudtam rajtolni, jó poénnak tűnt, hogy meghúzom az elejét, gondoltam ne legyen akkora tumultus a lépcsőnél. Ez olyan jól sikerült, hogy a második lépcsősor tetejénél már be is fogtam az első Master versenyzőt, majd a szűk ösvény előtt libasorban álldogálló 4-5 versenyző mellett már inkább elfutottam, mert így volt a leggyorsabb. Utólag visszagondolva, ez nagyon jó húzás volt, hatalmas előnyre tudtam szert tenni. A patakátkelésnél még további 2-3 versenyzőt fogtam be. A sík részeken próbáltam minél energiatakarékosabban haladni, hogy az emelkedőkre és a technikás részekre maradjon erőm.
Ahol tudtam, belendítettem a bringát és épp csak a sebesség megtartásáért hajtottam a pedált. Szerencsére nem kellett rohannom, saját tempómban tudtam menni.
Nagyon jól kitartottam a harmadik kör végéig, erőt adott, hogy folyamatosan értem utol a korábban rajtoló versenyzőket.
A második és harmadik köröm egy kicsit lassabbra sikeredett, mint az első és folyamatosan csökkent az előnyöm is, de szerencsére nem került veszélybe az első helyem. Az energiapótlásként még egy zselét fogyasztottam el a második kör közepén és összesen 2x fél liter High5 szénhidrátot ittam.
Tartósteszten van nálam egy Endura nadrág, aminek ez volt az első versenye. Az első benyomások pozitívak, tapasztalatgyűjtés folyamatban.
Szüleim és egyik kedves munkatársam is kilátogatott családjával a versenyre, így még jobban örülök, hogy első lettem, mert azért nagyon ciki lett volna, ha valahol a mezőny közepén kullogva érek be. :)
Köszönöm szépen a szurkolást Nekik, csapattársaimnak, ismerőseimnek és mindenkinek, akik a pálya széléről szorítottak!
Szombatra némileg változott a versenypálya, lett pár meglepetés rész, így reggel és délután is kimentem ismerkedni vele. Szerencsére idén még közelebb került a verseny a város szívéhez, mert a versenyközpont a Gulya-dombi száműzetéséből a Jutasi úti sporttelepre költözött be.
Örültem, hogy ilyen közel volt a verseny, mert fél órával a rajt előtt még haza tudtam jönni gumit cserélni...
Idén már a Másodosztály férfi rajtja is felköltözött az Óváros térre, így végre nem csak az Elit futamokat élvezhették a nézők.
A mi rajtunk fél 2-kor volt, az U19, Master 1 és 2-3 után. Azt nem tartottam a legszerencsésebbnek, hogy a még a Master 2 és 3 is a Másodosztály előtt indult.
 |
| fotó: Végh Attila |
Szépen felsorakoztunk a rajthoz, megettem a High5 zselémet, picit beszélgettünk a fiúkkal, hogy mennyire siessünk az elején és már indultunk is. Mivel az első sorból tudtam rajtolni, jó poénnak tűnt, hogy meghúzom az elejét, gondoltam ne legyen akkora tumultus a lépcsőnél. Ez olyan jól sikerült, hogy a második lépcsősor tetejénél már be is fogtam az első Master versenyzőt, majd a szűk ösvény előtt libasorban álldogálló 4-5 versenyző mellett már inkább elfutottam, mert így volt a leggyorsabb. Utólag visszagondolva, ez nagyon jó húzás volt, hatalmas előnyre tudtam szert tenni. A patakátkelésnél még további 2-3 versenyzőt fogtam be. A sík részeken próbáltam minél energiatakarékosabban haladni, hogy az emelkedőkre és a technikás részekre maradjon erőm.
Nagyon jól kitartottam a harmadik kör végéig, erőt adott, hogy folyamatosan értem utol a korábban rajtoló versenyzőket.
A második és harmadik köröm egy kicsit lassabbra sikeredett, mint az első és folyamatosan csökkent az előnyöm is, de szerencsére nem került veszélybe az első helyem. Az energiapótlásként még egy zselét fogyasztottam el a második kör közepén és összesen 2x fél liter High5 szénhidrátot ittam.
Tartósteszten van nálam egy Endura nadrág, aminek ez volt az első versenye. Az első benyomások pozitívak, tapasztalatgyűjtés folyamatban.
 |
| fotó: Végh Attila |
Köszönöm szépen a szurkolást Nekik, csapattársaimnak, ismerőseimnek és mindenkinek, akik a pálya széléről szorítottak!
2012. május 19., szombat
Kellys Bakonyerdő Maraton - 2012. május 19.
Szombaton fagy közeli reggellel és izzasztó nappal várt a Bakony legnyugisabb, a legjobb kirándulások kiindulópontjául szolgáló falva, Bakonybél. De nem csak emiatt érdekes a település, hanem attól is, hogy idén ismét 400 bringás lepte el a környéket az idei év első maraton magyar kupafutama, a Kellys Bakonyerdő Maraton miatt.
Idén úgy döntöttem, hogy a maratonokon az igazi maraton kategóriát választom és próbára teszem magam a hosszú távokon. Most ez 98 kilométer bakonyi bringázást jelentett nekem.
Zavartalanul, lendületesen futottunk végig a nevezésnél, ahol ismét praktikus csomagot kaptunk a kezünkbe: egy kulacsot a maraton logójával és benne három darab High5 zselét. Örültem neki, mert amúgy is ez a kedvencem.
A mi rajtunk volt a legkorábban, pontban 10 órakor indultunk motoros felvezetéssel a faluban, hogy megóvjuk a helyieket a 40-nel száguldozó bringásoktól. A mezőnyt aztán a Kőris-hegyre felvezető aszfalton engedték szabadjára, ahol az emelkedő meredeksége miatt már nem volt akkora tempó.
Felkígyóztunk a Kőris-hegyre, majd Borzavár után végiggurultunk a Cuha-patak völgyében. Kedvelt kirándulóhely lévén rengeteg ember túrázott, akik örömmel fogadták a bringásokat és élvezettel nézték a patakátkelési technikákat vagy épp félreugrottak, hogy ne legyenek nyakig vizesek.
A pályán gyorsan lehetett haladni és máris a második Kőris-hegy következett, ahonnan a völgybe érve egy tizenpár kilométeres lankás mászás, némi lejtőzés és egy Hajag-mászás várt ránk a 80. kilométer környékén.
Na, ez volt az a rész, ami senkinek nem hiányzott: meredek mászás, ahol szinte csak rugdosni lehetett a pedált és mindehhez tűző nap vagy a fák közti fülledt meleg társult. De ha ezt valaki túlélte, már csak be kellett gurulni a 12 kilométerre levő célba, ahol frissítő és gulyásleves és kerékpármosó várta a megfáradt versenyzőket.
Az eredménylistákat böngészve azt láthatjuk, hogy bizony megöregedtünk. A közép és hosszú távról is elfogytak a felnőttek. Blazsó Marci és Búr Zsolt is csak az elit kategória miatt nevezett át a felnőttek közé.
Az én huszonpár éves fejemnek majdnem ez volt az első igazi hosszú táv. Najó, nem az első, igazából már 4-5 alkalommal, többek közt ezen a pályán is mentem már a leghosszabb távon. Az utóbbi években sokat erősödtem fejben. Úgy érzem, hogy ezeknél a 4 óra és annál hosszabb távoknál már fontos, hogy fejben is ott tudjunk lenni a versenyen.
A tavalyi év kihagyása talán jót is tett. Nem érzek magamban kényszert, nem élem meg kudarcként a balul elsült történéseket. Mondok is egy példát: a versenytáv 1/3-ánál összeszedtem az idei év körülbelül 40. defektjét. Először egy 1,5 perces pumpálásra, majd egy 4 perces gumicserére kényszerültem megállni. Azt a stratégiát választottam, hogy amíg még tudok gurulni - 100-200 méter, addig elkezdem felpumpálni a gumit. Szépen leszedtem a nyereg mögül, elővettem a pumpám és elkezdtem pumpálni. Így mire megálltam, már egy előfújt gumit tudtam berakni a külső gumiba. Szerelés közben sorra hagytak el a versenyzőtársak, talán hatan lehettek a távomon. Rossz volt látni, de szerencsére kevésbé viselt meg, mint korábban.
Talán ez is (és persze a testi adottságok) közrejátszik a mezőny "elöregedő sikereihez", hogy ők könnyebben vesznek egy nagy levegőt munka után délután 5 órakor és indulnak el edzeni.
A defektjavítással együtt 4:15:26-es időt tudtam futni. Ez sajnos még mindig 29 perccel rosszabb, mint amit Marci ment, de nem zavar, lesz ez még jobb is!
Ez a produkcióm a felnőtt férfiak közt a 7. helyre volt elegendő, míg abszolútban a 14. helyet szereztem meg. Sokat kell még edzeni, hogy sikerüljön beférni az első 5 közé. Márpedig a cél ez!
Időközben megoldódni látszanak a defekt problémáim. Filléres megoldással - a legnagyobb átalakítási költség a defektmentesítő gél vásárlása volt - sikerült megoldani a belső nélküli rendszert. Remélem hatékony lesz.
 |
| fotó: Kezso |
Zavartalanul, lendületesen futottunk végig a nevezésnél, ahol ismét praktikus csomagot kaptunk a kezünkbe: egy kulacsot a maraton logójával és benne három darab High5 zselét. Örültem neki, mert amúgy is ez a kedvencem.
A mi rajtunk volt a legkorábban, pontban 10 órakor indultunk motoros felvezetéssel a faluban, hogy megóvjuk a helyieket a 40-nel száguldozó bringásoktól. A mezőnyt aztán a Kőris-hegyre felvezető aszfalton engedték szabadjára, ahol az emelkedő meredeksége miatt már nem volt akkora tempó.
Felkígyóztunk a Kőris-hegyre, majd Borzavár után végiggurultunk a Cuha-patak völgyében. Kedvelt kirándulóhely lévén rengeteg ember túrázott, akik örömmel fogadták a bringásokat és élvezettel nézték a patakátkelési technikákat vagy épp félreugrottak, hogy ne legyenek nyakig vizesek.
A pályán gyorsan lehetett haladni és máris a második Kőris-hegy következett, ahonnan a völgybe érve egy tizenpár kilométeres lankás mászás, némi lejtőzés és egy Hajag-mászás várt ránk a 80. kilométer környékén.
 |
| fotó: Kezso |
Az eredménylistákat böngészve azt láthatjuk, hogy bizony megöregedtünk. A közép és hosszú távról is elfogytak a felnőttek. Blazsó Marci és Búr Zsolt is csak az elit kategória miatt nevezett át a felnőttek közé.
Az én huszonpár éves fejemnek majdnem ez volt az első igazi hosszú táv. Najó, nem az első, igazából már 4-5 alkalommal, többek közt ezen a pályán is mentem már a leghosszabb távon. Az utóbbi években sokat erősödtem fejben. Úgy érzem, hogy ezeknél a 4 óra és annál hosszabb távoknál már fontos, hogy fejben is ott tudjunk lenni a versenyen.
 |
| Az bizonyos második Kőris-hegy mászás - fotó: Kezso |
Talán ez is (és persze a testi adottságok) közrejátszik a mezőny "elöregedő sikereihez", hogy ők könnyebben vesznek egy nagy levegőt munka után délután 5 órakor és indulnak el edzeni.
A defektjavítással együtt 4:15:26-es időt tudtam futni. Ez sajnos még mindig 29 perccel rosszabb, mint amit Marci ment, de nem zavar, lesz ez még jobb is!
Ez a produkcióm a felnőtt férfiak közt a 7. helyre volt elegendő, míg abszolútban a 14. helyet szereztem meg. Sokat kell még edzeni, hogy sikerüljön beférni az első 5 közé. Márpedig a cél ez!
Időközben megoldódni látszanak a defekt problémáim. Filléres megoldással - a legnagyobb átalakítási költség a defektmentesítő gél vásárlása volt - sikerült megoldani a belső nélküli rendszert. Remélem hatékony lesz.
2012. május 13., vasárnap
II. Cube Velence Maraton - 2012. május 13.
A hétvégére jutott még egy maraton a tegnapi várgesztesi móka után. Ez is a közelben volt, így nem hagyhattuk ki ezt sem. Imi nem vállalta a megpróbáltatást, így Marcival ketten autóztunk a helyszínre.
Valószínűleg az időjárás sokakat elriasztott azok közül, akik egyáltalán tudomást szereztek a versenyről, ugyanis néhány hete hallottam csak róla én is először.
A tegnapi nagy meleg után ma már hűvösebb idő fogadott, a nap is csak ritkán bújt elő a felhők mögül. Ez alapján a tegnapi sötét lencséket átlátszóra cseréltem a Salice szemüvegben, a High5 energiapótláson pedig nem változtattam ma sem: két kulacs EnergieSource, egy zselé közvetlen rajt előtt, egy szelet és egy zselé pedig zsebbe.
Így egy viszonylag kis, családias mezőnyt indított el Bíró Ádám és az ő jó öreg Scooter Fire-je. A velencei kempingből lassú rajttal mentünk szinte a település széléig, ahonnan eszeveszett tempóval kezdtük meg a versenyt. Blazsó Marci hamar meglépett, én pedig Szalay Petivel, Valter Tibivel és olimpikonunk öccsével, Csonka Olivérrel róttam a kilométereket. Jó volt velük menni, mert ismerték a pályát és a kérdéses részeknél - ahol az éjszakai vihar lebontotta a jelöléseket - tudtak segíteni, hogy merre kell tovább haladni.
Itt-ott kóstolgattuk egymást, többünknek voltak próbálkozásai megrángatni a sort, de nem tudtuk egymást elhagyni.
A pálya amúgy a veszprémi lőtérre emlékeztetett, kopár, földes, köves úton haladtunk néhol megtörve erdei utakkal.
Az első kör vége előtt nem sokkal megint bajt éreztem a hátsó kerekem irányából. Ismét defekt. Lassan már az lesz a kivételes, amikor nem kapok defektet. Egy viszonylag lassú - 1-2 perces - lefolyású esettel álltam szemben, így a kormányra támaszkodva, kiállva csorogtam le a rövid és hosszú táv elágazójába, majd onnan a kb. 2 km-re levő cél felé vettem az irányt.
Mivel ilyenkor nem szoktam olyan hangulatban lenni, hogy leszálljak és besétáljak/fussak a célba, igyekeztem óvatosan, de gurulni a bringával. A belső (és külső) gumira már nem sokat alapozok a jövőben, a felni épségét pedig a füves területek keresésével próbáltam óvni.
A célvonalhoz érve épp utolért Pechtol Patrik, aki becsületes rövidtávos volt (tehát oda is nevezett) és az utolsó centimétereken meg is előzött. Ám addigra engem bemért a chipszőnyeg - ezek szerint nem pont a célvonalnál mér, hanem távolabbról is veszi a jeleket.
Így esett, hogy hosszútávra nevezve nyertem meg, vagyis hoztak ki rövidtáv győztesnek. Örülök is, meg nem is. Patrikot sajnálom, mert végülis ő ért be előbb, meg én is szívesen lettem volna sokadik a hosszú távon, mint első a röviden.
Ui.: defektgátló szponzort keresek :)
Valószínűleg az időjárás sokakat elriasztott azok közül, akik egyáltalán tudomást szereztek a versenyről, ugyanis néhány hete hallottam csak róla én is először.
 |
| fotó: Bikemag - Tirszin János (Nutrixxion) |
A tegnapi nagy meleg után ma már hűvösebb idő fogadott, a nap is csak ritkán bújt elő a felhők mögül. Ez alapján a tegnapi sötét lencséket átlátszóra cseréltem a Salice szemüvegben, a High5 energiapótláson pedig nem változtattam ma sem: két kulacs EnergieSource, egy zselé közvetlen rajt előtt, egy szelet és egy zselé pedig zsebbe.
Így egy viszonylag kis, családias mezőnyt indított el Bíró Ádám és az ő jó öreg Scooter Fire-je. A velencei kempingből lassú rajttal mentünk szinte a település széléig, ahonnan eszeveszett tempóval kezdtük meg a versenyt. Blazsó Marci hamar meglépett, én pedig Szalay Petivel, Valter Tibivel és olimpikonunk öccsével, Csonka Olivérrel róttam a kilométereket. Jó volt velük menni, mert ismerték a pályát és a kérdéses részeknél - ahol az éjszakai vihar lebontotta a jelöléseket - tudtak segíteni, hogy merre kell tovább haladni.
Itt-ott kóstolgattuk egymást, többünknek voltak próbálkozásai megrángatni a sort, de nem tudtuk egymást elhagyni.
A pálya amúgy a veszprémi lőtérre emlékeztetett, kopár, földes, köves úton haladtunk néhol megtörve erdei utakkal.
Az első kör vége előtt nem sokkal megint bajt éreztem a hátsó kerekem irányából. Ismét defekt. Lassan már az lesz a kivételes, amikor nem kapok defektet. Egy viszonylag lassú - 1-2 perces - lefolyású esettel álltam szemben, így a kormányra támaszkodva, kiállva csorogtam le a rövid és hosszú táv elágazójába, majd onnan a kb. 2 km-re levő cél felé vettem az irányt.
Mivel ilyenkor nem szoktam olyan hangulatban lenni, hogy leszálljak és besétáljak/fussak a célba, igyekeztem óvatosan, de gurulni a bringával. A belső (és külső) gumira már nem sokat alapozok a jövőben, a felni épségét pedig a füves területek keresésével próbáltam óvni.
A célvonalhoz érve épp utolért Pechtol Patrik, aki becsületes rövidtávos volt (tehát oda is nevezett) és az utolsó centimétereken meg is előzött. Ám addigra engem bemért a chipszőnyeg - ezek szerint nem pont a célvonalnál mér, hanem távolabbról is veszi a jeleket.
Így esett, hogy hosszútávra nevezve nyertem meg, vagyis hoztak ki rövidtáv győztesnek. Örülök is, meg nem is. Patrikot sajnálom, mert végülis ő ért be előbb, meg én is szívesen lettem volna sokadik a hosszú távon, mint első a röviden.
Ui.: defektgátló szponzort keresek :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)