Eseménydús év vége

Az év utolsó napjaira több megmérettetés is jutott, ami a sok és hosszú edzésekkel kiegészítve meglehetősen fárasztóra sikerült.
Rögtön karácsony után, 27-én a keszthelyi Mazsola KSE második Goldsprint fixi versenyén vettem részt, ami egy 5 fordulós sorozat, ahonnan a legjobb 16 továbbjut a tavaszi döntőbe és egy bringáért fog "ringbe szállni".

fotó: infokeszthely.hu

A rendezvényhez illően készültem, a napi résztávos edzés nem maradhatott el - tehát nem vettem komolyan, mint ahogy azt másnak sem kellett volna, hiszen ez csak egy új, 21. századi kocsmai sport.
Rögtön az elsők közt pattantam nyeregbe, hogy hamar túllegyek a sprinten és békésen kajálhassak és figyelhessem a többieket. Sikerült hosszan bemelegíteni, aminek örültem, majd indult a sprint - nyélen, mint ahogy ilyenkor kell. Ez lett a vesztem, mivel a kilométer órám nem mért mindig, így potyára lőttem el... Na, de majd a másodiknál. Sajnos a technika ekkor sem volt velem...
Ekkor egy fél-egy órás szünetet iktattam be, majd később újra próbálkoztam. Ilyenkor már csodára nem lehet számítani, 21,75-ös időt sikerült mennem (21,75 másodperc és 500 méter). Rendeltem még egy melegszendvicset és kellemes hangulatban töltöttük az este hátralevő részét. Az estéről a fotók itt érhetők el.

fotó: nogradkerekpar.hu

Az év utolsó előtti napján a SuperCross sorozat utolsó előtti futamára Kerekegyházára. A pálya ugyanaz volt, mint tavaly, így nem okozott meglepetést. Kissé fáradtnak éreztem magam a heti edzés miatt, így viszonylag későn, fél tizenkettő körül ültem rá először a bringára. Néhány körön keresztül ismerkedtem a pályával és próbáltam minél többet melegíteni. Előtte még beugrottunk egy kávéra Danó Petivel a helyi kis kocsmába, ahol őt már ismerősként üdvözölték (már aznap járt ott egyszer) a helyiek. Ha jól emlékszem kerek 100 Ft-ba került a tejes kávé, ami sok 200-300 forintos kávét is lepipál, főleg, ha hozzávesszük a vendégszeretet és a kiskocsma délelőtti 10-11 órai hangulatát. Tudnak élni!

fotó: Manka

A 13 órai rajtnál kicsivel kevesebben voltunk a megszokottnál, gyanítom, hogy az ünnepek miatti készülődés tépázta a mezőnyt. Aránylag jól sikerült elkapni a rajtot, sodródtam a tömeggel nagyjából fél kör erejéig, amikor kezdtett rendeződni a mezőny. A reggeli fagy nem mindenhol engedett fel, aminek az eredménye néhány esés volt, ami engem szerencsére elkerült, viszont premier plánból nézhettem végig.
Néhány körön keresztül Tufival kergettük egymást, mint Bikemag különítmény, majd lassacskán leszakadtam és onnantól saját tempóban haladtam végig. Nyolcadik helyen értem célba.

fotó: nogradkerekpar.hu

A szűnni nem akaró hideg miatt gyorsan öltöztem, belapátoltam a sajtos-tejfölös kifőtt tésztát, megnéztük az eredményhirdetést és már indultunk is haza. Megállapítottuk, hogy Veszprémhez egyre közelebb vannak a SuperCross sorozat versenyei, mert most már csak 2 órát kellett autóznunk Kerekegyházáig. :)

Alig értem haza a cyclocross versenyről, máris készülhettem a zalaegerszegi futóversenyre. A Szilveszteri Hegyimaratonon másodszor veszek részt. Két éve a 11 kilométeres távot választottam, idén a 24,2 km-est tűztem ki célul. A felkészülésről annyit, hogy az ősszel-télen 4 alkalommal futottam, a leghosszabb 1 órás volt.
A célom amúgy is a teljesítés volt - 5 perces ezrekkel, tehát a teljes távot 2 órán belül szerettem volna lefutni.
Délelőtt 9 órakor rajtoltunk, bár fagyott, mégsem éreztem, hogy túlzottan hideg lenne. Három nagyobb emelkedő volt, ami azért jelentősen nehezítette a pályát. Sőt az utolsón, a Botfa felettin volt egy néhány tízméteres szakasz, ahol inkább sétáltam, mert úgyis tudtam olyan sebességet tartani, mintha futottam volna.
A 16-17. kilométerig teljesen jól éreztem magam, viszont utána már kezdett fájni a lábam. Ez betudom annak, hogy nem vagyok edzésben és annak, hogy lenne még mit javítani a futási technikámon is.
Végül csak sikerült beérni 2 órán belül, 1:59:32-es idővel regisztráltak. Tehát sikerrel zártam a 2012-es évet.