2010. november 22., hétfő

Esztergomi tekergés



Kaptunk egy turistautas térképet - amit gondosan kinyomtattam -, igaz fekete fehérben, így nem volt olyan könnyű összhangba hozni az itinerrel: 

Idaig kovetitek az aszfaltos utat, majd balra a sorompon at elindultok egy erdeszeti aszfaltuton. Lesz egy ket kanyar, utana ahol a bal oldalon megszunnek a fak, ott kell az elso jobb oldali leagazasra rafordulni. Ez van zold pottyel jelolve: http://turistautak.hu/maps.php?id=ma...ow=0&shading=1
Ahol talalkozik ez az ut a zold vonallal, ott jobbra mentek tovabb a zold vonal jelzesen. Konnyu megtalalni, ha keresed. Ez az ut majd beletorkollik a piros vonalba, majd annak a vegen az aszfalton jobbra kell menni. Vigyazz, ne lefele indulj el, hanem folfele. Ez az aszfalt a zold vonal mellett megy, es ugyanahhoz a nyereghez visz, mint amit az elso, teljesen aszfaltos utnal linkeltem.”-
Buki

Tehát ennyi tudással a zsebünkbe szombat reggel nekivágtunk Vikivel az esztergomi bringázásnak.
Szállásunk a Schweidel szálló volt, a Suzuki gyártól nem messze. Kellemes hely, kollégium feelinggel, jó áron! Innen rajtoltunk nagyjából 8 óra magasságában a Dobogókő felé vezető úton. Hamar megtaláltuk a javasolt erdei utat, hogy terepen érhessük el célunk.

Első megálló, ahol fényképezgettünk egy kicsit:


 A fák közül kitekintve a háttérben Ezstergom és a Suzuki gyár látható:


A neonzöld ruha szériatartozék volt:



Akárcsak a Specialized bringa:


Innentől elkezdtek szaporodni a saras részek. Megtaláltuk a Zöld jelzést, ami azért tartogatott fejtörést, hogy merre is kerüljük a saras szakaszokat:



A táj viszont nagyon szép volt!




Ego sarok:
Saras bringás láb és Blazsó Marcitól ellesett szigetelésű sisak:
 

Dobogókőre felérve tök szép kilátás fogadott minket:

Rengeteg turistával találkoztunk, mi persze nyakig sárosan, vigyorogva gurulgattunk köztük.
Egy nyugdíjas néni meg is szólta Viki bringáját, hogy milyen sáros…


Ekkor ünnepélyes eltávolítottam a zsebemből az itinert és térképet:

Hazafelé aszfalton mentünk. Igaz kockára fagytunk a 6-8°C-ban, de összességében jó volt!
A végén még körbenéztünk a városban is:



Kellemes kis kiruccanás volt!
Csajos bringázáshoz kifejezetten ajánlható :)
Köszönjük Bukinak az útvonal tippet!

2010. október 18., hétfő

Motip cuccokat használtam

Július óta használok néhány bringa ápolószert a holland Motip kínálatából. Mivel aránylag sokat bringázok, volt lehetőségem tartósan is tesztelni némelyiket.
Az autófestékekkel és autóápolási anyagokkal foglalkozó cég úgy tűnik a kerékpáros piacon is megvetni készül a lábát, ezért rukkolhatott elő ezekkel a termékekkel.
Hat különféle ápoló anyagot találunk a kínálatukba, ezekről fogok írni most néhány sort.
Általános jellemzőjük a méretes nagy, 400ml-es kiszerelés, a rövid és hosszú csövű fújóka, ami kényelmes használatot biztosít a szűkebb helyeken is. A mérete lehet a hátránya is, nekem például nem fér bele a szerszámos ládámba, így folyamatosan ide-oda gurulgat a kocsi csomagtartójában vagy a hátsó ülésen.

- Cycling Chain Cleaner - lánctisztító
- Cycling Chain Spray Ultra - láncolaj
- Cycling Chain Spray Sport - láncolaj
- Cycling Shine & Protect – vázápoló
- Cycling Super Lubricant – általános kenőanyag
- Cycling Carbon Grip – karbon kenőanyag


Mindet még nem használtam, de nézzük is sorra, hogy melyik mire való:

Cycling Chain Cleaner
A bringa tisztítás első lépése: lepucolni az olajos, koszos szennyeződéseket a fogaskerekekről és a láncról.
Alifás szénhidrogén az alapanyaga, amiről annyit sikerült megtudnom, hogy többek közt a benzinnek is fő alkotója. Ezzel azokat akarom megnyugtatni, akik eddig benzinben mosták a láncot, hogy ez is van olyan hatékony, és a spré forma miatt még kényelmes is használni.
Néhány percig érdemes állni hagyni, hogy kifejthesse hatását, majd erős vízzel le kell mosni. Az erős vízsugárral könnyebben lejön, de ugye fakultatív ki mennyire félti a bringa csapágyazását. 



Cycling Chain Spray Ultra és Sport
Két féle lánc olaj közül választhatunk: a Sport és az Ultra. Az előbbi - mint a nevében is van - sport használatra, az Ultra pedig a hardcore felhasználóknak szánták, mivel sűrűbb, ezáltal jobban ragaszkodik a lánchoz, nehezebben kopik le.
Először csalódottan figyeltem, ahogy a láncra spriccel az olaj, vártam is, hogy lefolyik róla minden csepp, de feleslegesen aggódtam, mert tökéletesen a helyén maradt. Kézzel tapintva is ragadós anyaggal kerültem szembe.



Itt pedig a maradék három, amikről nincs mélyreható tapasztalatom:


Cycling Shine and Protect
A kerékpár alkatrészeinek ápolására való, leginkább a szilikonhoz hasonló anyag. Fényesebbé teszi a vázat, emellett vízlepergető hatású is.


Cycling Carbon Grip
Tulajdonképpen ugyanazt tudja, mint az előző kenőanyag, csak ezt inkább karbon alkatrészek érintkezéséhez javasolják. Ezzel megelőzhető, hogy szeretett karbon nyeregcsövünk belegyógyuljon a vázba


Cycling Super Lubricant
Általános kenőanyag, csatlakozási és dörzsölődési helyeket kenhetünk vele össze. Ilyen például a nyikorgó nyereg és nyeregcső találkozás.

2010. október 13., szerda

Főiskolás és Egyetemista bajnokságok

Október 3-án volt az egyéni időfutam, majd egy héttel később a mountainbike verseny.
A Totyától már az Ironmanre is kölcsönkért Yasec időfutam/triatlon bringával próbáltam szerencsét a 18-19 km-es Tahitótfalu és Kisoroszi közt megrendezett időfutamon.
Sajnos készülni nem tudtam rá, nagyjából egy hónapja már alig vagy csak 'just for fun' bringázok, ezért nem is készültem semmi jó eredményre sem.
Mégis szerencsém volt, sikerült elcsípni a dobogó harmadik fokát. Ezzel gyarapítva a Pannon Egyetemnek begyűjtött érmek számát.

Egy héttel később Etyekre vezetett utunk, ahol a már jól ismert cross country pályán kellett 6 kört tekernünk minél hamarabb.
Tisztában voltam a képességeimmel, nem is vártam magamtól semmit, amit sikerült is betartani :) - valahol a hatodik hely környékén értem célba.
Gulyás Ádám, Márkus Jani és belőlem álló csapat a második helyet csípte meg.


Most tartalékra teszem a bringázást. Dolgozok. Mellette nyomom az egyetemet és csinálom a REFA tanfolyamot.
Pár év múlva tervezem a 'visszatérést', remélem lesz még beleszólásom csomó dobogós helyezésbe :)
Addig pedig megy az örömbringázás és a cikkek írogatása.
bye!

2010. szeptember 13., hétfő

Mátra maraton

A Top maraton utolsó állomása folytán a Mátrába kellett versenyezni. Eddig még ezen a versenyen sem voltam. Hiába, ez egy ilyen újdonságokat tartogató év volt.
bringahirado.hu
Szokásosan a középtávos mezőny elején helyezkedtem, az aszfalton néha rángattam is a mezőnyön – tök feleslegesen, hisz még messze volt a vége. A Kékesre vezető sípályán igyekeztem nem ellőni magam, nagyjából a tizedikként értem a csúcsra. Innen igyekeztem felzárkózni az elsők közé. Apránként sikerült is előbbre jutnom a rendkívül gyors, de annál kövesebb pályán. Sorra fogytak előttem az ellenfelek, a legvégére már csak Erős András maradt, akit nem is sikerült megelőzni a célba érkezésig.
Ezzel a második helyemmel bebiztosítottam az összetett „első vesztes” (második) helyemet, amit még azóta sem (október 13) sikerült összesíteni a verseny honlapján…
A körülmények szuperek voltak, örülök, hogy volt lehetőségem egy szezonon keresztül egy DT villával hajtani és a High5 zselék és szénhidrátporok is sok holtponton segítettek át!

bringahirado.hu

2010. augusztus 3., kedd

Bükk Maraton



A bükki az a maraton, ahol eddig talán a legtöbbször voltam. Amikor bringázni kezdtem, az első néhány évben szinte ez volt az egyetlen komolyabb verseny, ahova ellátogattam.
Néhány év kihagyás után, idén ismét rajthoz álltam többek között a Top Maratonos összetett eredmény miatt is.
Bár pihenőhét előzte meg a versenyt, annyira nem éreztem ezt meg, mivel jelenleg nyári gyakorlaton vagyok - tipikus mókuskerekes munka - reggel 8-tól délután fél 5-ig.
Szombaton érkeztünk Egerbe a többi veszprémi bringással együtt. Egy rövidke átmozgatásra jutott idő a késő délutáni esőzés és a naplemente között. Rövidebb is lett, mint terveztem, mivel egy törött küllőt véltem felfedezni a hátsó kerekemben.
A lecke fel volt adva: szombat este fél 8-kor küllőt találni Egerben. Több telefonálás után, a helyszínen a szervezőktől sikerült szerezni egyet, amit vasárnap reggel sikeresen be is tudtam építeni a rajt előtt nagyjából fél órával.



Fél 10-kor rajt, sikerült az élbollyal elől maradni, mintegy 5-6 fővel el is tudtunk szakadni a mezőnytől.
Innen nagyjából végig egy 4 fős csapattal haladtam, ami többé-kevésbé a táv 2/3-áig együtt is maradt. Az utolsó lejtőhöz érve értem utol Fenyvesi Petit, aki hátsó defekttel sétálgatott az út szélén és érdeklődött, hogy vajon mennyi lehet még vissza a távból - abszolút első helyről csúszott le ezzel a malőrrel. Nem sokkal később a hasonló cipőben járó Kapitány Attilával találkoztam, sajnos nem tudtam rajta segíteni, mivel az autószelepes belsőmmel nem tudta megoldani a gondját.
Körvonalazódott bennem, hogy a Top Maratonos negyedik helyezések után végre első háromban végzek, már csak be kell gurulnom. Nyugodtan, tartalékon haladtam a célig, ezzel megcsíptam a dobogó második fokát.
Örülök, hogy ismét rendben volt a technika, a DT villa ismét jó társnak bizonyult a verseny során. A verseny alatt egy darab High5 Energy Bar és kettő Energy Gelt ettem, kiegészítve két kulacsnyi Energy Source-szal - ez megfelelő adagnak bizonyult.



2010. július 27., kedd

Zalakaros Maraton és Kislőd maraton

Zalakaros Maraton és Kislőd maraton – mozgalmas hétvége

Július utolsó hétvégéjére kettő verseny is jutott. A szombati Zalakaros országúti maratonra a bringavideo.hu oldal jóvoltából nyertem egy nevezést, ezért indultam. Vasárnap pedig a közeli nosztalgikus Kislőd maratonon tettem szert egy arany éremre.
Ezen a héten mentem fel Csepelre is, hogy olajat cseréljünk a DT villában. Nem tudtam, hogy mennyi időnként kell karban tartani, így megelőzve az esetleges bajokat, szétkaptuk a Málinál, de mintha új lett volna, olyan tiszta volt a belseje.

Sok extra nem történt egyik napon sem, aránylag kis mezőnyt gyűlt össze. Más komolyabb verseny is jutott ekkorra, ami az igazán erős versenyzőket „elszívta” :).
Szombaton délután 3 órakor rajtoltunk, már épp kezdett felszáradni az út a reggeli esőtől, innentől már csak a szél fújt.
Zalakarosról a termálfürdő elől lódult neki a mezőny a 45 illetve 90 km-es távnak – én a mountainbike kategóriában indultam, így nekem a „gyerektáv”, a negyvenöt kilométer teljesítése volt a feladat.
A pálya javarészt sík szakaszból állt, csak az utolsó részen kellett felmásznunk egy kis dombra, a szőlőhegyen. Sikerült végig az élbollyal haladnom, ugyanúgy, ahogy még 3 montis társamnak. Ennek nem igazán örültem, nem akartam megerőltetni magam. De reménykedtem, hogy a dombok nekem kedveznek majd. Így is lett. Egy 7-8 fős kis bollyal sikerült elszökünk, majd a velük együtt célba is érkeznünk. A sprintben a végén szinte mindegyik országútis lenyomott, de különösebben nem zavart a dolog.
Összességében jó verseny volt, tetszett.

Vasárnap reggel pedig Kislődre indultunk maraton versenyezni. Hideg volt. Riogattak esővel is, de szerencsére megúsztuk. A pálya amúgy is rövid, minden távon, ezért bátran neveztem a hosszúra, ami a tavalyi emlékek alapján alig volt több 50 kilométernél. Nevezéskor derült ki, hogy bizony még annyi sem lesz, mert – állítólag – az időjárás miatt járhatatlan lett a hosszú táv. Ez igazán különös. Inkább azt sejtem a dolog mögött, hogy a kevés induló miatt maradt el a hosszú táv, ami önmagában nem lenne gáz, csak megmondhatták volna.
A SingleSpeedes társaság feldobta, hogy győzzük meg a szervezőket, egy két körös hosszútávról, ha már egyszer eljöttünk. Megmondtam őszintén, hogy nem lett volna hozzá sok kedvem.
Hosszú táv híján, a középtávosok pályáján mentünk végig, amit nagyjából 30-35 kilométerre saccoltak.
Rajtnál kicsit meghúztam, hogy másnak se legyen kellemes, majd az első emelkedőn a zalaegerszegi Horváth Sanyival maradtunk együtt, próbáltva ellépni a mezőnytől. Sajnos ketten még felértek ránk – Táncos Sanyi és Lebedy Máté személyében, akik csak nem szakadoztak le, csinálhattunk akármit . Nem akartam kockáztatni, ritmust váltottam és menekültem előlük. Ez olyan jól sikerült, hogy nagyjából 3 perccel Táncos Sanyi előtt értem célba, 1:16:20-as idővel. Sanyi után a másik Sanyi – Horváth – érkezett, majd Őt követte Lebedy Máté.

A dolog érdekessége még, hogy nagyjából 25 perc után elhagytam a kulacsom, így Horváth Sanyitól illetve egy rövid távos lánytól kellett kuncsorognom innivaló után, valamint a frissítőpontokon tudtam csak pótolni a folyadékot. Figyelnem kellett, hogy időzítsem a High5 zselék fogyasztását.
Kis verseny volt, de korrekt rendezés, megérte az árát, ha úgy nézzük. Minden indulónak belefért a nevezési díjába egy póló valamint a dobogósoknak is jutott egy kis apróság az érmek és kupa mellé.
Pörgős hétvége volt, gyorsító edzésnek kiváló.

Most pihenőhét van, ami jól is jön a munka és a jövő heti Bükk maraton miatt.

képek:

Eredmények:
http://sportaktiv.hu/_eredmenyek/00000062.xls

ui. hamarosan költözök: a napokban birtokba veszem az új honlapot :)

2010. július 19., hétfő

Cross Country Országos Bajnokság – Pilisvörösvár

Ismét július közepén került megrendezésre az XCO OB, ezúttal a Pilisben. Jó környék, szép vidék, reméltem, hogy jó pályán versenyezhetünk ismét. Ez így is lett.
Szombaton késő délután érkeztünk családostul’, majd két körön keresztül barátkoztam a pályával. A nyomokból ítélve nem én voltam az első, aki végigment, mivel számtalan helyen 10-20 cm mély barázdákat fékeztek ki a többiek. Ezek a mély barázdák megteltek porral, így még jobban nehezítve a közlekedést. A füves, gazos részek is kellőképpen ki lettek taposva, amin nem lepődtem meg, hisz már egy hete hallottam ismerősöktől illetve olvastam az internetes közösségi oldalakon a pályáról.

bringahirado.hu

A pályát két részre lehetne osztani: egy emelkedőre és egy lejtőre. Na de ne gondoljuk, hogy egy snassz emelkedővel és lejtővel ütjük el a mintegy 6,4 km-es távot. Francokat! A lehető legváltozatosabb útvonalon és talajviszonyok közt vezetett a pálya. A felvezető körben egy hosszabb aszfaltos emelkedő szelektálta a mezőnyt, majd mezei és erdei ösvényen, murvás és földes úton, kisebb-nagyobb lejtőkkel tűzdelt szakaszok után értük el a pálya legmagasabb pontját, ahonnan indult az önfeledt lejtőzés. Vagyis csak indult volna, ha nem lett volna itt is számtalan technikás rész, ami nagy odafigyelést igényelt attól, aki nem akarta eldobni a bringát. Ez sokaknak nem sikerült, így a szemfüles fotósok már tudták, hogy hova is kell telepedniük, hogy látványos képekkel gazdagíthassák a galériájukat.

Rengeteg rázós rész volt a pályán, így csak örülhetek, hogy a bringa orrában levő DT villa 100 milliméteres úttal bír. Meg is dolgoztattam rendesen, a becsúszón levő gumigyűrű állásából ítélve nagyjából az egész útját kimozogta. Sokat könnyített volna, ha a hátsó keréknél is egy hasonló szerkezet simította volna az utat.
A másodosztály férfi rajta 12.15-kor volt, közvetlen a master 1, master 2 illetve master 3-as kategóriák után. Ez annyira nem esett jól, hogy utánuk kellett indulnunk, mert így nagy tumultus volt a pályán. De egy szavam sem lehet, Nekik ez volt a bajnoki kategória, mi meg csak „megtűrt hobbisták” vagyunk :)
Szokásosan kemény rajtot vettünk, mindenki meghúzta, amennyire csak lehetett. Az első 5-6 közt fordultam a terepre, majd egy szűk balos kanyar előtt egy helyi – PCCC-s kissrác – 3-4 embert is kifékezett belső íven közeledve. Érdekes húzás volt tőle, lenne még mit tanulni…

Az első kört negyedikként fejeztem be, előttem Búr Zsolt, Táncos Gabi, Dobai Zoli által alkotott trió haladt. Frissítőnél Viki mindig tájékoztatott, hogy mennyivel vagyok lemaradva a harmadik helyezettől, amiből sajnos nem nagyon tudtam faragni. Titkon abban bíztam, hogy a három versenyző közül valaki talán hibázik és sikerül megtörnöm ezt a negyedik helyezéses vonalat. Második körben látótávolságon belülre került mögöttem Kusz Matyi. Kicsit meg is ijedtem, innentől igyekeztem tempósabban haladni. Felvettem a saját tempómat, mögöttem nem volt senki, az első három helyezett elúszva… Ráértem. Egészen a negyedik körig úgy látszott, hogy ennek így is lesz vége, már épp gondolkoztam egy négy fokú dobogó megalkotásán, ahol nekem is jutna hely. :)

A második nagy lejtő tetején megpillantottam Dobai Zolit, aki mellett lazán el tudtam menni. Meg is lepődtem, hogy ilyen könnyen adta magát. Ezzel az előzéssel szereztem meg végül a harmadik helyezésem, aminek természetesen nagyon örülök. Bár sajnálom Zolit is, mert amikor leelőztem épp egy csúnya keresztbeváltás miatt beakadt a lánca és nagytányér-nagytányér fokozatban próbált haladni több-kevesebb sikerrel.

Köszönöm az itatás Vikinek és Szüleimnek, a fényképeket a fotósoknak, a kölcsön gumit Laciklonnak, a szurkolást pedig egy csomó mindenkinek, akiket nehéz lenne felsorolni... :)
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a megjelenést Máli Jani bácsinak és Fanni lányának is, akik ebben a hőségben is kitartottak az eredményhirdetésig :)



Képek itt (katt): 


És büszke lehetek az edzőmre, Blazsó Marcira is, aki az elit felnőtt kategóriában szintén egy harmadik helyezést gyűjtött be.


2010. július 7., szerda

XI. Uniqua Duna Maraton





Július első hétvégéjén rendezték meg a Top Maraton sorozat második állomását Visegrádon. Egy nagyon jól szervezett és kellemes versenyen vehettünk részt. Ismét kemény menet volt és egy újabb negyedik helyet sikerült begyűjtenem, igaz most már csak kevéssel csúsztam le a dobogó harmadik fokáról.
A szokásos erős mezőny várt a középtávon, a már jól ismert elszánt versenyzőtársakkal sorakoztunk a rajtvonalra. Száraz pályát ígértek a szervezők – ami igaz is volt -, így előre a 2.25-ös, hátulra pedig a 2.1-es Maxxis Aspen gumik kerültek fel. A köves talaj miatt 3 bar körüli nyomást választottam (máskor kicsit keményebbre fújom a gumikat).
Kicsit módosítottak az útvonalon az utóbbi időszak viharos időjárása miatt, így a rajt után hamar szembementünk a későbbi befutónkkal, a Salamon-toronyba való felkapaszkodással indult a verseny. Nem esett annyira jól ez a kemény kezdés, mivel nem pihentem túl sokat a verseny előtt, pénteken még egy 4:10 perces országúti tekerést teljesítettem.
A középtávosok között nagyjából a 7-9. hely környékére álltam be, saját tempóban. Tudtam, hogy az előttem lévők közül néhányan úgyis ki fognak esni. Így is lett, volt aki defektelt, volt akit a váltójával „gépészkedés” közben értem utol. Nekem szerencsére semmi gondom nem volt, a bringa teljesen jól szuperált, a DT villa is tökéletesen tette a dolgát.
Gondban vagyok, nem is tudom mi mindent írhatnék még róla. Folyamatosan nem áradozhatok arról, hogy csúcsszuper meg ennyi és annyi százalékkal érzem merevebbnek és gyorsabban mozogja ki a köveket, mint egy másik villa, mert ez már hiteltelennek tűnhetne.
Talán annyi észrevételem van, hogy mostanra már összekoptak az alkatrészek és még szebben  mozog, mint új korában.
A verseny utolsó részén utolértem Lukit. Ahogy láttam, nem sok esélye volt tartani a lépést, valószínűleg eléhezett. Utána a kategóriám harmadik helyezettje, Táncos Gabi tűnt fel előttem a dombok tetején, amitől vérszemet kaptam, s üldözőbe vettem. Ezt Ő is észrevette, így eszeveszett hajszába kezdtünk. Talán fél perc lehetett köztünk, amit a célig 10 másodpercre tudtam ledolgozni. Jó lett volna az a harmadik helyezés, de nem kesergek, mivel a tendencia azt mutatja, jó irányba haladok.
A versenyre kétkulacsnyi High5 itallal készültem egy izotóniás High5 Zero-val és egy szénhidrátos High5 Energy Sourceszal. Nagyjából elég is volt, talán egy-két pohárral ittam a helyi frissítőkből. A zseléket pedig a verseny második felében kezdtem el enni. Ekkor kettő banános EnergyGel és kettő valamilyen ízű IsoGel fogyott el. Utóbbi lassabban felszívódó és tovább is tartó üzemanyagforrás. Ebből kiindulva úgy számolgattam, hogy az EnergyGel 20 percig, az IsoGel pedig 30 percig tart, eszerint fogyasztottam őket.

A legjobb fotósom és legjobb szurkolóm továbbra is Hostya Zoli! :)

   



2010. június 30., szerda

High5 Race Faster Pack

Mostantól elérhető a Race Pack a High5 kínálatában.
A csomag lényege, hogy előre összekészítettek nekünk egy csomagot, ami egy verseny során szükségünk lehet. (Saját tapasztalatom az, hogy ezzel a mennyiséggel egy 4 órás verseny könnyedén teljesíthető. Mondjuk ez étvágy és az intenzitás függvényében változhat.)

Tartalma: 4 db Energy Gel, 2 db Isotonic Gel, 3 db szénhidrátos italpor, 1 db 4:1 (szénhidrát:fehérje) italpor, 1 db Xtreme italpor.

Ára: 2900 Ft. Ha külön vásároljuk meg, 3980 Ft-ba kerülne, így mindenképp megéri kipróbálni ezt az instant versenyzős csomagot! :)


2010. június 21., hétfő

High5 Kupa - Tamási

Egy jó kis edzőverseny gyanánt néztem ki magamnak ezt a cross country ranglista versenyt. Verseny előtti pénteken még egy 3 órás terepezéssel tettem fel a pontot az i-re a heti edzésemben.

Vasárnap kíváncsian vártam, hogy vajon kikkel is kell majd versenyezni, de sajnos nem túl népes mezőny jött össze. Ilyenkor hiába vagyunk kevesen, egy-kettő erős ellenfél mindig ott van. Most sem volt másképp, de legalább van motiváció, hogy valóban verseny legyen még egy ilyen kis mezőnyben is.
Reggel gyorsan körbejártuk a pályát, tetszett. Elég izgalmas vonalvezetésűre sikeredett.
A reggeli sártól kicsit csúszóssá váltak az erdei részek. Volt benn minden: kistányéros emelkedő és „ereszd el a hajam” lejtő egyaránt. A pálya jelölésére és a pálya széli segítőkre sem lehetett egy rossz szavunk sem. A rajtnál pedig a verseny névadó szponzora biztosította a frissítést.
A múlt heti maratonra kicsit átszabtam a teleszkópot, növeltem a visszaút csillapítást illetve alacsonyabb levegőnyomást választottam. Mivel ez egy gyorsabb verseny volt, sok buckás útszakasszal, ezért növeltem a nyomást és visszavettem kicsit a csillapításból, hogy még jobban az úton tudjak maradni. Úgy éreztem, hogy nem éreztem semmit, tehát sikerült jól beállítani. :)
Négy kört kellett teljesítenem a 4,9 km hosszú és körönként 190 méter szintemelkedésű pályán, aminek a végén második helyre érkeztem, közel 2 perces hátránnyal.

Jövő hétvégén a Bringabandások által szervezett MTB Piknikre látogatunk ki. Kicsit kiegészítjük az 50 km-es távot: Búr Zsoltéktól, Oroszlányból tekerünk ki Vértesboglára, a rajthoz. Így egy kellemes 100-110 km-es táv jön ki, ami remek rákészülés lesz a Duna maraton középtávjára.

Fényképekért köszönet a high5.hu-nak - ahol még sok-sok képet találtok a versenyről -, valamint a Tamási KE-nek és persze Barátnőmnek :)


Fotóalbum


2010. június 11., péntek

Balaton Bike Fest pályabejárás

Tegnap végigmentem a középtávon. A pálya, akárcsak tavaly Füredről rajtol, egy aszfaltos emelkedővel kezdődik, aminek a végén éles rajttal indul a verseny. Hidegkútig elérve néhány nagyobb pocsolyán kell átkelnünk, ami elől nem igazán van menekvés, sarasak leszünk. Ez után érünk a Recsek-hegy és Koloska-völgy térségébe, ahol 20 kilométer alatt begyűjtünk 600 méter szintet. Ezen a szakaszon javarész erdőben, fák közt haladunk, a talaj földes, murvás, néhol köves, de mindenképp izgalmas és változatos helyeken halad.
Elhagyva ezt a részt egy hosszabb nyílt rész következik, ahol a mezei és erdei utak felváltva követik egymást. 
Porzik

Több laposabb emelkedő és lejtő követi egymást, miközben másodszor is áthaladunk Hidegkúton, megközelítve Tótvázsonyt, Barnagot és végül beérünk Vászolyra. Itt még egy kisebb mászás vár ránk az erdőben, ami után megkezdődik a féktelen száguldás szinte a célig. A tavalyihoz képest nem csak a hegyi utakon haladunk, a szervezők színesítették a pályát, bevisznek bennünket több kisebb, izgalmas ösvényre. Füred határához érve kettéválik a pálya, a középtáv lekanyarodik a célba, míg a hosszú távosok kikerülve a várost, újra nekilendülnek a hegynek, ezúttal a rövidtávot teljesítve.
A pálya végig tökéletesen járható volt, néhány kidőlt fa maradt csak, amit még tegnap vagy ma el is takarítottak. Sár elenyésző, inkább csak a tócsákból felcsapódó masszával kenjünk össze magunkat. A távolság szinte méterre pontosan 77 km lett – 7 km-rel hízott az előzőhöz képest - amihez 1400 méter szintemelkedést mértem. Összegezve: egy igen jó kis pályát hoztak össze, a kevésbé technikás versenyzők számára is élvezetes lesz!
Nem volt nagy sár

2010. június 9., szerda

Balaton Bike Fest - megnyitó

Közel is van, sajtótájékoztatón még úgysem voltam, ott a helyem - gondoltam.
Lássuk csak, 11 órakor kezdődik, az azt jelenti, hogy otthonról 9.45 kor indulás, hogy 10.45-re a helyszínre érjek és ne kelljen rám várnia Csorja Petinek és Jocónak...
Minden a tervek szerint alakult, kicsit korábban érkeztem - nem, nem hajtottam gyorsan, lakott területen is mindig betartottam a 65 km/h-s sebességkorlátozást...

Tisztelt Kirándulók!

A tájékoztató egyben megnyitó is, kevés sajtóssal, nem volt nagy felhajtás az egész. Később befutott Tuki is, akivel megvitattuk a single speedes dolgokat. Arra jutottunk, hogy felesleges váltós bringával jönniük erre a pályára, valamint megtudhattam, hogy miért olyan gyorsak - egyszerű fizika az egész. :)
Az idei rendezvény nagyobb durranásnak ígérkezik, mintegy 1500 nevező van eddig, tavaly 1050 fő vett részt a különböző programokon.
A kerékpározást sportként vagy hobbiként űzők is találnak maguknak megfelelő versenyszámot. Mintegy kilenc versenyszám várja az ide lágotató bringásokat és nézőket kezdve az országúti túráktól a cross country versenyen keresztül egészen a downhillig. Emellett még egy bringaexpon nézelődve is el tudjuk ütni az időnket. Ha pedig már mindent végigjártunk, csobbanhatunk is a Balatonba.
A balatoni turizmus szempontjából is öröm, hogy egyre több rendezvény, színvonalas strandok, kalandparkok, golf és bob pályák, mint kikapcsolódási és szórakozási lehetőség várja az ide látogatókat.
Az érdeklődésemet főleg a hozzám közel álló sportágak – a cross-country és a maraton versenyek – keltették fel.

Triál pálya egyik szegmense - izgalmas lesz!

Megkerestem a cross-country pályát, ami közvetlen a dirt pálya mellett, az aquapark mögött található füves területen került kialakításra. Sajnos nem jöttem rá, hogy pontosan merre is halad, mert kijelölve nem volt. Ahogy láttam, viszonylag kevés szintkülönbséget tartogat. A pálya gyakorlatilag egy dimbes-dombos réten fekszik, gondosan lenyírt füvön vezet a pálya. A nehézségét a kanyarokkal tarkított rázós nyomvonal adja. Sajnálom, hogy nem tudtak izgalmasabb pályát kijelölni, pedig hely volna rá, elég jókat szoktunk bringázni ezen a környéken.
A maraton pályája kis mértékben tér el a tavalyitól, apróbb változtatásokat eszközöltek rajta. A hosszú távosoknak egy közép és egy rövid távot kell teljesíteni. Erre azért került sor, mert a hosszú táv eredetiben tervezett pályáját a viharok nagy mértékben megtépázták, így már nem volt idő használhatóvá tenni. Egy igen gyors pályán versenyezhetünk majd, valószínűleg a mostani néhány pocsolya is felszárad, így csak a hőséggel kell megküzdeni. Jó lesz! :)

2010. június 6., vasárnap

Crosskovácsi maraton és DT éles teszt




Egy húzós hét után érkeztem a Crosskovácsi maratonra. Péntek délután volt egy vizsgám, amire egész héten tanultam és folyamatosan idegeskedtem miatta, így az edzések száma is nullára csökkent. A szombati verseny előtt a múlt hétvégi Szilvásvárad maratonon ültem utoljára bringára.
Péntek délelőtt vehettem át a DT karbon villáját, amit péntek este sötétedés környékén sikerült beszerelni. Külsőjét tekintve is megnyerő villával állunk szemben, karbon lábakkal, nyakkal, nyakcsővel és rendkívül izmos, vaskos hátul elhelyezett fékhíddal. Kormányról vezérelhető lock out és letisztult külső jellemzi, csicsás díszkarbon nélkül, a villaszárakon matricával, fehér villasaruval. Ezek mind egyedi külsőt kölcsönöznek neki. A szakavatott szemek már messziről kiszúrják, hogy milyen villa is lapul a bringa orrában.
Sajnos nem sokat tudtam állítgatni a villán, épp csak belőttem a súlyomhoz megfelelő nyomásra – ez olyan 8,4 bar körüli érték –, a csillapításon állítgattam kicsit, gurultam egy 50 méteres kört és mentünk is aludni.  Sebaj, majd élesben a versenyen…

Szombat reggel indultunk Nagykovácsiba, de kialvatlannak éreztem magam, egyre inkább csak arra gondoltam, hogy valahogy túl kell élnem ezt a versenyt.
A rajthoz felsorakozott jó néhány potenciális ellenfél is. Kicsit aggódtam, hogy nagy hajtás lesz már az első aszfaltos részen, de szerencsére nyugis tempóban értünk az erdő szélére. Az első 6 kilométeres kis kör alatt mindenki tudott helyezkedni a mezőnyben. Már ekkor sejteni lehetett, hogy semmiképp nem ússzuk meg nyakig érő sár nélkül.
Igyekeztem nem széthajtani magam már az elején, beálltam egy számomra kényelmes tempóra, tartalékolva a verseny utolsó szakaszára is. Még így is sikerült elöl maradnom, Grósz-Táncos-Pintér hármast láttam eltűnni magam előtt. Kilométer óra híján – az este elfelejtettem áttenni a jeladót – a tavalyi emlékekre és a pálya szélére kihelyezett „kilométerkövekre” hagyatkozva róttam a távot. Több-kevesebb ideig mentem együtt hosszú távosokkal is, de javarészt egyedül hajtottam. Eseménytelenül teltek az órák, a bringa rendben, a teleszkóp kiválóan mozog, semmi gond. Az utolsó előtti itatónál feltűnt előttem Pintér Tomi – ekkor tudtam, hogy őt megfogom. Ha valakit ennyire a verseny végén érek utol, annak nincs menekvése. Így is lett.
Örültem, mert tudtam, hogy így már biztosan megvan a dobogó, mögöttem senki, már csak be kell érnem. A lejtők javarészt sarasak vagy kövesek voltak, egy kivétellel: kicsúszott alólam a bringa és ugyanúgy, mint múlt héten ismét a jobb térdemre érkeztem. Már épp kezdett elmúlni a fájdalom, erre újabb heget szereztem pár centivel arrébb.

A célba érve tudtam meg, hogy Grósz Béla eltévedt, s így kiszállt a versenyből, ezzel „előrebuktam” egy helyezést és idén is – akárcsak tavaly – a dobogó második fokára érkeztem.
Összességében jó volt, bár a sár az sokat nehezített a versenyen. Jövő héten Balaton Bike Fest, az után már több tapasztalatot fogok tudni írni a teleszkópról, eddig annyit tudok mondani, hogy könnyű, merev és mindemellett szépen mozog! 

DT Swiss XC 100 Race

2010. június 4., péntek

A DT Swiss versenyzője lettem a Mali jóvoltából!

A mai napon vehettem át Máli Jánostól egy DT Swiss XC 100 RACE teleszkópot.
Első közt vagyok, aki a DT által felkínált versenyzői támogatást elnyerhettem.

Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget, mindent megteszek, hogy helytálljak!




2010. május 31., hétfő

Szilvásváradmaraton 2010. május 30

Idén már jobb körülmények közt élhettük meg ezt a versenyt, mint tavaly. Közel sem volt annyira parás a helyzet, mint azt sokan hitték/mondták. A pálya nagyjából végig tekerhető volt – középtávról beszélünk – kidőlt fákból is csak keveset, elmosott-leszakadt útból is csak egyet láttunk. Sokan túlaggódták a gumikérdést, sárgumi meg minden. Feldobtam a szokásos Maxxis Aspen gumijaimat, ami nem is tűnt rossz választásnak.
A Balaton partról tökre nem poén felutazni az Északi-Középhegységbe. Nagyon messze van.
Szombat délután viszonylag korán érkeztünk, így még volt idő átmozgatni. Az első aszfaltos emelkedőn mentünk fel, néhány sprinttel megtűzdelve. Előtte még gyorsan leestem a szálláson a lépcsőn. A vizes falépcső nem teljesen kompatibilis a bringás cipő stoplijával. Szerencsére csak kevés lépcsőfokot csúsztam, azt is leginkább a hátamon. Majd vacsorára a verseny főtámogató pizzériában vagy főpizzéria támogatóban vagy pizzéria főtámogatójánál kötöttünk ki. Finom volt a gyros, bár bírtam volna még egyet enni. A szálláson még ki kellett egészítenem Viki mézes zserbójával.
(Fotó: Ralph by BikeMag Fórum)

Reggel kényelmes bemelegítés, 10 előtt nem sokkal rajthoz állás. Mindenki panaszkodott, hogy hátra került. Ismét jól tudtam helyezkedni – vagy csak pofátlan voltam? A Maxxis-Caprine-es-Specializedes sátor sarkánál beugrottam a kordonon és máris a középtávosok elé kerültem. Rajt kellemesen sikerült, egy 10-15 fős bollyal mentünk együtt szinte végig az aszfalton. Ott szétszakadoztunk kissé. Viccesnek tartom, már-már majdnem nevetségesnek, hogy a corrateces „elitrészerek” közép illetve rövidtávra neveztek. Persze nem tiltott, meg semmi, csak kicsit gerinctelennek érzem. Nem tudom, hogy a győztesnek járó pénzdíjon kívül mi okuk lehetett erre…
Elindultunk a földutakon. Kapitány és Béla Atti, valamint a rövidtávos Buzsóval haladtunk a távok ketté válásáig. Lefelé nekem ment jobban, felfelé a srácoknak. Az ördögoldalon Béla Atti volt csak előttem, jah meg Melts, amikor hátulról érkezett Táncos Gábor és Luki. Próbáltam menni velük, de nem esett jól a tempó. Sem a tempó, sem a nem sokkal utána levő esésem nem volt túl kellemes. Egy átlós faágon dobtam el a bringát, jobb térdre érkezve. Gyorsan visszapattantam a nyeregbe, de pár percig még nem találtam a helyem. Fájt nagyon, de ahogy terheltem, egyre kevésbé foglalkoztam vele – nem volt rá idő.

Nem történt sok minden, egészen a cél előtti 15-20. kilométerig, amikor utolért ismét Kapitány Atti és Bucsányi Brúnó. Nem lassú tempót diktáltak, de muszáj volt kapaszkodni rájuk. Ahogy elindultunk az utolsó nagy lejtőn, gondosan előre álltam és diktáltam a tempót. Atti leakadt, de Brúnó nagyon nem akart. Ha jól emlékszem tavaly is vele volt itt egy hasonló meccselésem, bár akkor könnyebb dolgom volt. Egy eszeveszett hajszát láthattak az utolért rövidtávosok, sokszor féltem, hogy valakin végiggázolunk, mert nem volt idő kiabálni, hogy érkezünk. Szerencsére sem másban, sem magunkban nem tettünk nagy kárt, pedig ahogy visszanéztem, többször mértem 45 feletti tempót, a csúcs pedig 48-49 körül volt. Aki ott volt és emlékszik arra az utolsó lejtőre, nyugtázhatja, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. Ezen a lejtőn találkoztunk az út szélén defekttel álldogáló Táncival is, akinek eggyel jobb helyezésem köszönhetem. Persze sajnálom is, mert igen jót ment, peches volt.
A célba végülis fél-egy bringa előnnyel, negyedik helyre érkeztem Melts, Luki, Béla Atti mögé. Idén ez a második ilyen sprintbefutóm. Anno Eisenbergben is hasonló helyzet állt elő.
Verseny közben egy meglepően jó ízű karamellás High5 Sport Bar fogyott el, valamint három banános zselé valamint egy kulacs saját Energy Source és kettő másik, az itatóponton kapott.
Jó volt ez a hajsza a végén, de egy laza legurulás jobban esett volna. Tavalyi időmnél 4 perccel mentem rosszabbat, amit a ragadósan saras pályának tudok be. Az idei év nagyon hasonlít a tavalyihoz: az év első versenye technikai gondok miatt bukott, Szilvásváradról pedig hoztam idén is egy negyedik helyet…
Szombaton irány Crosskovácsi, előtte még beiktatom csütörtökre az idei félév talán legszo.. nehezebb vizsgáját, péntekre pedig egy teleszkóp átvételt a Maliéktól – de erről majd később.

2010. április 24., szombat

Megérkezett a Lezyne pakk :)

Lezyne CO2 pumpa ház - 48 gramm


 Lezyne CO2 patron 16 grammos - 59 gramm


 Lezyne S-Caddy nyeregtáska - 63 gramm
(egy darab 170 grammos mtb belső (tehát nem túl kis méretű), a lenti foltkészlet és a fenti CO2-s pumpa is belefért. belül külön zseb pénznek, gumileszedőnek. Az M-es méretű 82 gramm, nagyjából egy marokszerszámnyival és egy pár gumileszedőnyivel van benn több hely)


 Lezyne Metal Kit - 25 gramm
(öntapadós foltok tesztelve - tökéletesen működik)