Július első hétvégéjén rendezték meg a Top Maraton sorozat második állomását Visegrádon. Egy nagyon jól szervezett és kellemes versenyen vehettünk részt. Ismét kemény menet volt és egy újabb negyedik helyet sikerült begyűjtenem, igaz most már csak kevéssel csúsztam le a dobogó harmadik fokáról.
A szokásos erős mezőny várt a középtávon, a már jól ismert elszánt versenyzőtársakkal sorakoztunk a rajtvonalra. Száraz pályát ígértek a szervezők – ami igaz is volt -, így előre a 2.25-ös, hátulra pedig a 2.1-es Maxxis Aspen gumik kerültek fel. A köves talaj miatt 3 bar körüli nyomást választottam (máskor kicsit keményebbre fújom a gumikat).
Kicsit módosítottak az útvonalon az utóbbi időszak viharos időjárása miatt, így a rajt után hamar szembementünk a későbbi befutónkkal, a Salamon-toronyba való felkapaszkodással indult a verseny. Nem esett annyira jól ez a kemény kezdés, mivel nem pihentem túl sokat a verseny előtt, pénteken még egy 4:10 perces országúti tekerést teljesítettem.
A középtávosok között nagyjából a 7-9. hely környékére álltam be, saját tempóban. Tudtam, hogy az előttem lévők közül néhányan úgyis ki fognak esni. Így is lett, volt aki defektelt, volt akit a váltójával „gépészkedés” közben értem utol. Nekem szerencsére semmi gondom nem volt, a bringa teljesen jól szuperált, a DT villa is tökéletesen tette a dolgát.
Gondban vagyok, nem is tudom mi mindent írhatnék még róla. Folyamatosan nem áradozhatok arról, hogy csúcsszuper meg ennyi és annyi százalékkal érzem merevebbnek és gyorsabban mozogja ki a köveket, mint egy másik villa, mert ez már hiteltelennek tűnhetne.
Talán annyi észrevételem van, hogy mostanra már összekoptak az alkatrészek és még szebben mozog, mint új korában.
A verseny utolsó részén utolértem Lukit. Ahogy láttam, nem sok esélye volt tartani a lépést, valószínűleg eléhezett. Utána a kategóriám harmadik helyezettje, Táncos Gabi tűnt fel előttem a dombok tetején, amitől vérszemet kaptam, s üldözőbe vettem. Ezt Ő is észrevette, így eszeveszett hajszába kezdtünk. Talán fél perc lehetett köztünk, amit a célig 10 másodpercre tudtam ledolgozni. Jó lett volna az a harmadik helyezés, de nem kesergek, mivel a tendencia azt mutatja, jó irányba haladok.
A versenyre kétkulacsnyi High5 itallal készültem egy izotóniás High5 Zero-val és egy szénhidrátos High5 Energy Sourceszal. Nagyjából elég is volt, talán egy-két pohárral ittam a helyi frissítőkből. A zseléket pedig a verseny második felében kezdtem el enni. Ekkor kettő banános EnergyGel és kettő valamilyen ízű IsoGel fogyott el. Utóbbi lassabban felszívódó és tovább is tartó üzemanyagforrás. Ebből kiindulva úgy számolgattam, hogy az EnergyGel 20 percig, az IsoGel pedig 30 percig tart, eszerint fogyasztottam őket.
A legjobb fotósom és legjobb szurkolóm továbbra is Hostya Zoli! :)
