2011. október 23., vasárnap

Supercross - EthicSport-Barcika Kupa - 2011. október 23.

fotó: hegyibringa.hu
Régóta foglalkoztatott a cyclocrossozás, ezért ma - nemzeti ünnep lévén - nem tüntetni mentünk, hanem az első Supercross futamra, amit Kazincbarcikán rendeztek meg.
Viki rokonainál kaptunk menedéket, így már szombaton leutaztunk, ismerkedtünk a pályával. Vagyis csak ismerkedtünk volna, ha lett volna térképünk az útvonalról. Ennek hiányában csak körbeautóztuk a parkot és mentünk is Viki keresztszüleihez.
Vasárnap csak későn volt a rajtunk, így nem kellett kapkodnunk a kiérkezéssel. Az időjárás kegyes volt, rövid nadrág és rövid mez is teljesen elég volt a futamhoz. A pályán 2 akadály és 1 lépcsőn felfutás miatt kellett csak leszállni a bringáról. A pálya javarészt döngölt földúton haladt, ahol 38 km/h-s maximum sebességet is el tudtam érni.
Vacilláltam a hobbi és az elit kategória közt, de végül a hobbi kategória mellett tettem le a voksom, mert nem éreztem magam annyira -semennyire- felkészültnek, hogy az elitek közt lenne keresnivalóm. Illetve mivel idén nincs licenszem, kiélvezhettem a hobbi kategóriát.
fotó: hegyibringa.hu
13 óra után kicsivel tömegrajttal indult az elit U23/felnőtt, hobbi U23/felnőtt és a Master 1 kategória is. Meglepően népes mezőny indult meg a visszaszámolás után. Sikerült az elejével maradni, bár hamar elnyúltam a legelsőktől. Nagyjából 1,5 kört mentem Zerge, Béla Atti és Cser Gabi társaságában, amikor beállni látszott a végső sorrend. Zerge előre, a többiek pedig hátra maradtak le.
Eseménytelenül róttam a köröket, amiből összesen 8-at kellett megtennem. Saját tempóban tudtam haladni, nem zavart senki, a lekörözött versenyzők is készségesen engedtek el maguk mellett.
Az akadály vételek nem mindig estek és nem is mindig sikerültek jól. Az utolsó körökben már nyűgnek és fárasztónak éreztem a bringáról le és felszállásokat... Elfáradtam na!
Mindent összevetve, élveztem a versenyt, nem bántam meg, hogy elindultam! Abszolútban valahol a 10. hely környékén érkezhettem, míg a kategóriámat sikeresen megnyertem.

Köszönöm a szurkolást mindenkinek, Viki Keresztszüleinek, Mamájának és Danó Petiéknek a pesztrálást!

fotó: rendezők
fotó: rendezők
fotó: rendezők
fotó: rendezők

2011. október 9., vasárnap

Főiskolás és Egyetemista bajnokság - vol. 2.

Az idei volt a negyedik Főiskolás MTB versenyem. Ilyen jó eredménnyel még nem zártam, mint most. (Nem az időeredményre, hanem a helyezésre gondolok.)
Balázs - Szentessy Balázs, egyik kedvenc tornatanárunk - ismét rábeszélt, hogy nekünk jó lesz, ha idén is
elmegyünk erre a versenyre.
Nekem pont kapóra is jött az edzésekhez, ezért szívesen éltem a lehetőséggel. A verseny előtti pénteken már kezdett romlani az idő, ami vasárnap teljesedett ki igazán.
Néhány fok, szél és még az eső is szemerkélt. Nem volt túl bíztató ilyen körülmények közt megérkezni Etyekre, a szokásos helyszínre.
Ilyen időben nem volt senkinek kedve igazán melegíteni - már aki egyáltalán eljött, ugyanis nagyon családias volt a légkör, több nevezett versenyző otthon maradt -, így a legtöbben az autóban húzták meg magukat.
A 11 órás rajtot a versenyzőkkel való egyeztetés után negyed órával korábbra vették, hogy mihamarabb túlessünk a versenyen és ne fagyoskodjunk annyit.
Két kört mentem a pályán, hogy kissé bemelegedjek. Könnyebbnek éreztem, mint a korábbi években, 42-es nagytányéron végig járható volt.
A rajtot most is jól sikerült elkapni, Szalay Peti és Gulyás Ádám mögé álltam be. Az első kör felénél nagyjából rendeződött is a sorrend. Egy Peti és egy Ádám maradt előttem, csak már nem Gulyás, hanem Ruszin. Szalay Peti fokozatosan nyúlott el tőlünk, Ádámnak folyamatos technikai gondjai voltak, amibe szalmaszálként kapaszkodhattam egy esetleges második hely reményében. De hiú ábrándként illant el előlem ez a kép, amikor újra eltávolodott előttem.
Így lettem harmadik és szereztem egy bronzérmet magamnak és az Egyetemünknek. A csapatversenyt megnyerte a háromfős csapatunk, amiben Márkus Jani, Gulyás Ádám és én voltunk. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a második hely is a Pannon Egyetemé lett és azt még halkabban, hogy csak mi voltunk ketten :)
Viki a csajok közt egy ezüst érmet hozott, így itthon teljes lett a paletta.

Az eredményhirdetést már nem volt időm megvárni, mert hosszabb edzés volt tervezve vasárnapra, így rögtön a célbaérkezés után letekertem Fehérvárra, ahol a többiek felszedtek és visszahoztak Veszprémbe.

2011. október 2., vasárnap

Főiskolás és Egyetemista bajnokság - vol. 1.


Idén októberben ismét eljött a Főiskolás Bajnokságok ideje. Ez két okból is kínos volt idén, mert alig edzettem az elmúlt időszakban - bár  többet, mint nyárig - és még mindig egyetemista vagyok...
Majdnem sikerült időfutam bringát is kölcsön kérni, ahogy tavaly , de Totya és Kika is nagy bringázást tervezett erre a napsütéses októberi vasárnapra. Így abból építkeztem, amim van - a cyclocross bringát vettem hónom alá. Szombat délelőtt, az utolsó pillanatban még egy Powertap wattmérőt is tudtam kölcsönkapni a keszthelyi Greenzone boltból, valamint egy vele kommunikáló computert a CSC trénerétől, Szőllősy Istitől.

Szombat estére megrendeltük a bevált 40 centis Mókuska pizzánkat Vikivel, ami nekem még a reggelimet is jelentette. Ezúttal nem jött be, mint a veszprémi xc futam előtt. No nem mintha ezen múlna akármi is.
Szokásosan Tahitótfaluban rendezték a versenyt, de eltérő rajthellyel, ami egy utcával arrébb kapott helyet. A pálya annyit változott, hogy még egy 90°-os kanyar volt benn és kicsivel hosszabb is lett.

A nevezés 10 órakor zárult, elvileg fél 11-kor hirdették volna ki a rajtsorrendet és 11 órakor már indulhatott is az első. Mivel hosszabb bemelegítést terveztem, már negyed 11 körül elindultam, mert nem tudtam, mikor indulok.
Háromnegyed után derült ki, hogy 11.11-kor indulhatok. 2 perccel Gulyás Ádám és 3-mal Márkus Jani előtt. Volt para rendesen, hogy legalább ne érjenek utol.
Az első szakaszon szembeszél fogadott egészen a féltávnál levő fordítóig - itt találkoztam Szalay Petivel, aki szembejött már velem. Figyeltem a helyét, idejét, jobbat ment már akkor is. Gondoltam, hogy ez már veszett ügy, hisz több szép időfutambringa is volt még az indulók közt - de nem vitték sokra.
A fordító után Jani már Ádám előtt volt, amit nagyon furcsáltam - mert Ádám azért jobban szokott menni és Janiról sem gondoltam, hogy ekkorát megy.

fotó: Budapesti Kerékpáros Szövetség
Amit tudtam, kihoztam magamból én is, de ez a negyedik helyre volt elég. Tavaly is mondjuk a szerencsémen - ami másnak pech volt - múlt a harmadik hely, mert bolyozásért időbüntetést kaptak előttem.
Az országúti kategóriát Jani nyerte, a mountain bikeosok közt pedig Bence lett harmadik, így legalább kettő érmet szereztek az Pannon Egyetemnek.
Viki is cyclocross bringával próbálkozott az országúti kategóriában és negyedikként ért be ő is.
Lehet mégis a pizzában volt valami ...?

2011. október 1., szombat

Krosszgép csajosan: Cannondale CaadX 105


Bár a bringások nagyrésze most fogja szögre akasztani a kerékpárját az egész éves versenyzés után, nekünk mégis van egy bemutatásra váró alanyunk, aminek most jön csak igazán az ideje.
Egy cyclocross kerékpárról van szó, amihez a Supercross sorozat és némi fanatizmus hozta meg az ihletet.

Viki téli/edző bringájával állunk szemben:
Eddig csak egy edző és egy versenyzésre szánt mountain bike-om volt és szerettem volna egy országúti edzésre is alkalmas kerékpárt. Először az országúti fronton keresgéltünk, majd végül a cyclocross kerékpároknál horgonyoztam le. Hosszas keresgélés után a jó ár/érték arány és egy már versenyzésre is alkalmas felszereltség miatt döntöttem a Cannondale hobbi-felsőkategóriájú bringája mellett.
Sajnos nem tudtam cyclocross bringát próbálni a méretemben, így az országútik között keresgéltünk, egy 52 cm-es Cannondale SuperSix geometriájában találtam meg az igazit, ami csupán kis eltérést mutatott ezzel az 51 cm-es Caadx-szel szemben.

Nézzük, hogy áll össze a bringa:
A váz 6061-es alumíniumból készült, amin a hegesztési varratok kellemesen el lettek csiszolva, amolyan cannondaleesen simák.

A váz maga letisztult fémszínű, lakk alatti szolid matricázással.
Talán meglepő, de egy karbon villa is belefért a felszereltségbe, amitől kellően merev, pontosan irányítható az első kerék. Első ránézésre nem tűnik annak, viszont a villaszár alján levő dísz karbon szövet bizonyíték a szénszálas alapanyagról.
Praktikus bowdenelvezetéssel van dolgunk, a felsőcső tetején és az alsó cső alján futnak a kábelek, így könnyedén meg tudjuk emelni ill. vállra tudjuk kapni a gépet a tekerhetetlen szakaszokon. A hátsó fék bowdene a nyeregcsőbilincsbe integrált bowdenmegakasztóba torkollik.


Az olcsóbb kategóriáktól szokatlan módon BB30-as középcsapággyal kompatibilis a váz, amihez egy 36-46 fogas FSA Gossamer hajtókar csatlakozik.
A váltók, a lánc és fogsor - 10 sebességes, 12-25-ös fogaskerék-áttétellel -  mind a Shimano 105-ös modelljei, akárcsak a fékváltókar, amik már bandázs alatti, rejtett bowdenelvezetést kaptak.
A fékeknél az elterjedt kialakítású Tektrok kerültek felszerelésre, amik nemcsak a sárférőhelyet nem akadályozzák, de nagy erőt is lehet kifejteni a fékezéshez.
A kormány és nyereg körüli kiegészítők mind Cannondale logósak és kellemesek a megszokott saját márkás termékekhez képest.
Egyedül a kerekekről nem ejtettünk szót eddig, amikben látok némi tartalékot: alap Formula agyak, 2 mm-es küllők és egy 490 grammos felni jellemzi a 32 küllős kerekeket.
A bringát kicsit nőiesítettük, ebben tér csak el a gyári felszereltségtől.
Vidám színű bowdenkülsőket, színes fékpofákat, kormánykupakot és rózsaszín bandázst kapott, amivel a gyári egyhangúságot törtük meg. Gyárilag taposópedállal és kiegészítő fékkar nélkül juthatunk ehhez a kerékpárhoz.

Menet közben:
Mit is írhatnék egy ilyen jó kis bringáról?! Nem csak külsőre gyönyörű, de nyeregben ülve is a mennyekben érezheti magát az ember. No de térjünk vissza a valóságba. Hasonlítási alapom sajnos még kevés, de örülök, hogy megvettem ezt a bringát. Úgy érzem jó választás, bár az, hogy mit is tud valójában majd csak a versenyeken derül ki igazán, illetve a komolyabb terepi edzéseken. Egyelőre még csak ”óvatosan” próbálgatom terepen, mert többnyire montis edzésem van, de aszfalton szinte mindig a Cannondale-t használom. Geometriáját tekintve eltér a mountain bike-tól, de nagyon szépen suhan és terepen is egészen jól megállja a helyét, ahhoz képest, hogy merevvillával, vékony gumival és kanti fékkel felszerelt kerékpárról van szó. Bizonyos esetekben azért hiányolom a tárcsaféket, de a célnak ez is tökéletesen megfelel, így nem panaszkodhatom. Az egyetlen, ami igazán furcsa számomra, hogy kanyarodás közben figyelni kell, mert ha nem jó helyen van az ember lába, bizony beleér az első kerékbe. És igazából ez sem a bicikli hibája, csakis az enyém, hogy nem nőttem nagyobbra. Egy hosszabb vázzal nem lenne ilyen gondom, de hát erre futotta a ”gyárban”.
Végezetül elmondhatom, hogy szeretem a bringám, jó választás volt és alig várom, hogy a versenyeken is kipróbálhassam.