2011. december 17., szombat

2012-es Cyclocross OB - 2011.december 17.

Többféle beszámoló-vázlat is kavargott már a fejemben, hogy is írhatnék a cyclocross OB-ról. Mert azért mégiscsak Országos Bajnokság, de ugyanakkor finoman fogalmazva is láttunk már ennél jobb versenyt.
Két hét telt el az utolsó Supercross futam óta, próbáltam minél többet edzeni, de terepre sajnos csak sötétben jutottam ki, ami valljuk  be nem volt nagy élvezet.
fotó: Bikemag

Már a szezon előtt megbeszéltük Marcival, hogy a Supercross sorozatot a hobbi kategóriában versenyzem végig - az összetett miatt, az OB-n pedig az elit kategóriában indulok. Itt legalább "számokkal is kimutatható", hogy mennyire vagyok képes. Nem voltak nagy céljaim, sikerült stresszmentesen menni a versenyre.
A verseny előtt novemberben kapkodva ki is váltottam a 2012-es licenszet, mert az UCI szabályok ezt kívánták, majd nem sokkal a verseny előtt kiderült, hogy mégsem kell... Mindegy, túléltük. (Nevezésnél mondjuk nem is kérdeztek a licenszemről.)
fotó: Bikemag
A verseny helyszín szerintem kiváló, mert a központi épület kultúrált menedékül szolgált a hideg időben. Kedves hölgyek pedig zsíroskenyérrel és meleg teával kínálták a versenyzőket.
Reggel a szokásos pályabejárással kezdtünk, először gyalogosan, majd bringával. Az akadályokat már sikerült megemészteni korábban, de még mindig furán álltunk a térd fölé érő (UCI szerint maximum 40 cm) deszkapalánk és vas korlátok előtt... Aránylag magas vagyok, de amikor rosszul jött ki a lépés, rá kellett lépnem az akadály tetejére, hogy át tudjam ugrani.
A pálya más jellegű volt, mint az eddigi Supercross futamokon, szinte az egész pálya sík volt, megtűzdelve egy szimpla és kettő dupla akadállyal, valamint kettő lépcsős felfutással.
Délelőtt rögtönzött technikai értekezletet tartottak a szervezők, ahol kiderült, hogy a hobbi futam nem 25 perc + 1 kör, hanem csak 15 perc + 1 kör lesz. Ekkor örültem igazán, hogy nem ebben a kategóriában megyek és nem 15-20 perc bringázásért autóztunk 250 km-t.
A tervezett 12.30-as rajt előtt egy órával nekiálltam melegíteni, hisz alig volt 0 fok felett a hőmérséklet.
Fél 1-kor már elég sokan vártuk a rajt mellett az indítást, de az csak nem jött. Mi meg csak körözgettünk-körözgettünk a rajtra várva.
fotó: Monti
Fél óra késéssel, 13 órakor szólítottak rajthoz. Gyors rajtszám ellenőrzés majd rajt.
A kis mezőnyünk hátsó felében maradtam, nem akartam már az elején rohanni, hisz Szilárd és Fejes Gabi nagyon keményet mentek már az elejétől kezdve.
Ekkor már sejthető volt, hogy nem fogom megúszni körözés nélkül - ahogy szinte senki a mezőnyből. Becsülettel róttam a köröket, ahogy bírtam, valahol a 9. hely környékén.
A mezőny élén a már említett páros váltotta egymást és a 40. perc környékén vágtak hátba.
A cél előtti/utáni hosszú egyenesben beálltam mögéjük. Csodálkoztam is, hogy ilyen lassan mennek, de úgy tűnt, hogy egy taktikai csatának a közepébe csöppentem. Egy sprinteléssel eltávolódtam tőlük - ami a külső szemlélőnek talán komikusan hatott, hogy egy lekörözött így lehagyja az élen haladókat.
Az előnyöm nem tartott sokáig, gyorsvonatként értek utol és előztek le. Esélyem sem volt utánuk menni.
A következő körben már mögöttük haladtam át a célvonalon.
Kérdeztem is, hogy akkor most ki kell-e állnom? De a válasz csak egy félvállról flegmán visszakapott "Mennyé' még!" volt.
Nem ezt vártam. Főleg az után, hogy a rajtnál egyértelműen kimondták, hogy a lekörözött versenyzőket kiszólítják és még hozzátették, hogy a gyengébbek kedvéért majd szólni fognak, hogy ki van körhátrányban.
A következő körömben már "nem hagytam" magam újabb körre kiküldeni. Megtudtam, hogy azért kellett tovább köröznem még 2 kört, mert kevesen maradtunk a mezőnyben...
Úgy tudom, hogy a verseny végén kilencedik lettem abszolútban, az Elit felnőttek közt pedig 7. - legalábbis azt hiszem. De ez után a verseny után nem lepődnék meg semmin sem.
Nem mondom, hogy elégedett vagyok, de reálisnak érzem ebben a mezőnyben, mert akik előttem voltak tényleg erősebbek/ügyesebbek is.
Örülnék, ha jövőre valamelyik Supercross futam szervezőjét felkérnék az OB rendezésére, vagy legalább tanácsokat kérhetnének :)



2011. december 4., vasárnap

Supercross - Palóc Cross - 2011. december 3.

Ha alcímet írnék, akkor a "három lovat egy s€gg€l nem lehet megülni" címet kapná. De nincs ha, ahogy a versenyeken sincs HA kategória.
Kezdjük az elején. Két hete volt az utolsó verseny, utána elég kemény meneteket csináltam - futás, bringa, futás+bringa. Gyűltek az edzésórák szépen, már amennyire tudnak gyűlni a délután fél 5-ös sötétedéssel munka mellett.

fotó: Kolb Tamás
A verseny előtti héten pedig a tanulás és a pihenés kapták (volna) a fő szerepet - ehelyett lett tanulás és idegeskedés. Ez 5 zh-t és 2 beadandó dolgozatot jelentett az egyetemre. Persze, tudom, hogy ciki a tanulásra fogni mindent, de célegyenesben vagyok, nem akarom elcseszni.
Szóval a tanulás és a tanulás miatti munka kiesés okozta lemaradás behozás nem volt túl jó hatással. A versenyen is nagyon fáradtnak éreztem magam. Ez meg is hozta a "gyümölcsét". Pályabejárás során több kanyarnál is meginogtam, meglehetősen darabosan közlekedtem. Olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor 2-3 óra alvás után korán reggel nekivágnánk a napnak.

A pálya talán az eddigi legélvezetesebb volt, amin mentünk! Jó volt a talaj és tele volt technikás résszel is. Talán a felfutás előtti akadály volt, ami kicsit magasra sikeredett. Bár elég hosszúak a lábaim, mégis néha nehezemre esett "átbillenni" rajta. A terep amúgy változatos volt, haladtunk erdőben és nyílt terepen is. Napsütés híján most átlátszó lencsével használtam a szemüvegem. (http://andrastoth.blogspot.com/2011/11/salice-napszemuvegeket-hordunk.html)
Az elit és hobbi kategória tömege miatt a rajtunkat áthelyezték néhány méterrel, egy hosszú egyenesből indultunk, majd a pálya legutolsó métereire érkeztünk és újra indult a kör. Amolyan felvezető félkör volt, hogy rendeződjenek az erőviszonyok.
A rajtot sikerült jól elkapnom, viszonylag elől maradtam az első néhány körben.
Aztán szépen sorban jöttek a versenyzők és mentek is - csak most nem jó irányba, mert engem előztek.
Negyedik-ötödik kör környékén elveszítettem vezető pozíciómat és rögtön a harmadik helyre pottyantam vissza. (Szécsi Tomi az egyik edző mtb-jével jár ezekre a versenyekre és nem is akárhogy megy! Most is ezüstérmet szerzett) Nagyjából ismerem már a hobbi mezőnyét, sejtettem, hogy ennél már nem csúszok visszább, így tartalékon végigtekertem a maradék köröket. Nem vagyok nagymenő bringás, hogy ennyitől feladjam.
fotó: Manka
Így a dobogó harmadik fokára érkeztem (én fagyoskodtam legtöbbet a dobogón), de a csoki mikulás és a fogaskerék-érem kárpótolt!

Köszönöm a szurkolást Vikinek meg mindenkinek, aki a pálya széléről buzdított.
Legközelebb már csak jobb lehet! Találkozunk két hét múlva az OB-n!