2012. április 29., vasárnap

Kürtős kupa - 2012. április 29.


Egyik legkedvesebb versenyem a Kürtős Kupa. Anno rengeteget bringáztam együtt a szervezőkkel, így a jó viszony megmaradt és ha tehetem részt veszek a versenyen, amit már idén hatodszorra rendeztek meg.
Ez volt a negyedik mountain bike versenyem az idén és ha csak az eredményt nézzük, akkor a legsikeresebb (a teljesítményt nézve nem vagyok elégedett).
fotó: Siki
Az utóbbi néhány verseny nem úgy sikerült, ahogy azt igazán szerettem volna. Volt, ahol a technika tréfált meg, volt ahol simán csak a bringa volt még szokatlan. Mostanra sikerült összehozni mindent. A pihenés az egyedüli, ami kimaradt a verseny előtt, ezért minden mindegy alapon a verseny napján is bringával érkeztem a Keszthelyi-hegységen keresztül, ezzel letudtam a 45 perc bemelegítést is...
A cross country kupafutamot rászervezték a Kürtős kupára, így sok erős versenyző nélkül rajtolt a hat körös versenyünk.
A rajt után az aszfalton már előre álltam és elsőként fordultam a meredek szánkópályára. Mögöttem Pálmai Zsolti, Veingartner Balázs és Czenki Tomi. Szépen, türelmesen haladtam, vártam, hogy előzzenek, nem akartam az elején maradni. A domb utolsó méteréig nem jött senki, így egy erősebb fokozatba váltottam, hogy megpróbáljak meglépni Tőlük.
Nagyjából innentől egyedül versenyeztem saját tempóban. Jól éreztem magam, a lábaim is rendben voltak. A pálya szélén pedig folyamatosan buzdítottak a barátok és ismerősök, akiktől folyamatosan kaptam az információkat az előnyömről. Szerencsére ez körről körre nőtt, nagyjából 2 és fél percig.
fotó: Kezso
Az első körömben nem siettem túlzottan - legalábbis érzésre -, mégis sikerült körrekordot felállítani 8:06 másodperces idővel (Az eddigi években 8.23; 8:17, 8:16-os idők voltak). Erre azért büszke vagyok. Nem úgy, mint az össz időmre, ami nagyjából közepes erősségű volt.
A technikai problémák mondhatni szinte teljesen elkerültek, egy apróságtól eltekintve, ami egy első váltókar törést jelent. A markolatváltóban eltört a műanyag gyűrű, így elöl csak a kis tányérat (28 fogas) tudtam használni, hátul pedig a legnagyobb fogaskerekem a 26-os volt. Nem volt a legkellemesebb ez a felállás, de azt a 2 kört már kibírtam.

A célban örömmel fogadtak az ismerősök, ahogy én is az első helyért járó tortát. Eredményhirdetés után bringára pattantam és egy kisebb kerülővel elindultam haza. Valamivel több, mint 3 órára jött ki ez a nap, ebből pedig közel egy óra versenytempó volt. Fura, de nem éreztem magam ehhez mérten fáradtnak.

Köszönöm Mindenkinek a szurkolást, az etetést-itatást és a lehetőséget, hogy versenyezhettem a Kürtős Kupán!
fotó: Kezso

2012. április 22., vasárnap

Kishegy Kupa - 2012. április 22.

Április utolsó előtti hétvégéjén ismét Balatonlellére mentünk a Kishegy Kupára. A helyszín és pálya sem volt ismeretlen, korábbi években már jártam ott többször is - amikor épp nem ütközött a gyenesdiási Kürtös Kupával.
A Kishegy Kupa minden év tavaszán és őszén, György és Mihány napok vasárnapján kerül megrendezésre. A népi hagyomány ezt a két napot tartja a jószág legelőre való ki és behajtásának idejének.
A verseny a szokásos kellemes családi hangulatú, hiszen főleg a helyieknek, azon belül is a gyerekeknek rendezi a Lellei DSE ezt a kis versenyt. Emiatt is lehet, hogy nincs nagy felhajtás körülötte, ezért nem látjuk hetekkel korábban a médiában a reklámjukat.

Minden bejegyzésbe kell egy kép.
(A verseny utáni napokban egy esőben befejezett edzés után.)
Különösebb pihenés nélkül utaztunk a versenyre, mivel egy jó kis edzésnek, felkészülésnek szántam ezt is.
Marci hosszú bemelegítést tanácsolt, így a 11 órás rajt előtt már közel egy órával nekiindultam és közel egy teljes kört mentem is a pályán. A szokásos kör volt idén is kijelölve, ami 18 km-es volt. Szőlőhegyek, pincék, erdős részek tették változatossá a bringázást. Három táv közül választhattunk, attól függően, hogy 1, 2 vagy 3 kört akartunk versenyezni. Természetesen a leghosszabbat választottam én is.
Az ostorcsapásra meginduló mezőnyből már rajt után hamar ki lehetett találni, hogy kivel kell számolni a verseny során. A csapatból Manó, rajta kívül pedig Buzsó és két Trek mezes srác (Naszódi Zsolt és Molnár János).
Buzsóval és a két másik sráccal már az elejétől kezdve erősebb tempót mentünk, de Manó is végig ott volt mögöttünk. Nagyjából 2-3 kilométernél járhattunk, egy vízmosásos árokban zúgtunk lefelé, amikor a sor eleji pánikszerű fékezés miatt elhagyni kényszerültem a kulacsomat és vele együtt a kerékpáromat is. Ez még a kisebbik gond volt, mivel puhára érkeztem, hála a homokos partfalnak. A nagyobbik gond a nyereg elfordulása volt - no nem nagyon, épp csak egy hangyányit hátrafelé. Ismerem ezt az érzést, már korábban is jártam így - nagyon meg tud fájdulni tőle a derekam.
Megállni nem volt időm, mert akkor leszakadok a srácokról, úgy terveztem, hogy majd a kör végén szerelek, úgyis ott volt a nagy szerszámos láda.
A 18 kilométeres kör felénél ketten maradtunk Buzsóval, a többieket felőröltük, illetve ők magukat is - Molnár Jani például benézett egy ösvényt, és egy szőlősoron keresztül bringázott. Ekkor láttam utoljára a célig, amikor már leszakadt hátsóváltójú kerékpárját tolta.
A pálya legkeményebb része egy terminátoros mászás volt, ahol a 28-34-es fokozataim is szinte kevésnek bizonyultak. A nyeregből kiállva folyamatosan egyensúlyoztam az első és hátsó kereket, hogy ne billenjek hátra és ne forogjon el a hátsó kerék sem.
Szinte a kör végéig együtt mentünk Buzsóval, elbeszélgettünk, nyugtáztuk magabiztos előnyünket. Egy hosszabb mászás tetején lapulni éreztem az első gumimat. Próbáltam óvatosan, lassan gurulni még egy darabig, de egy rövid pumpálás erejéig meg kellett állnom. Innentől megint hímes tojásként kezeltem az első kereket, mert többször is koccant a felni a talajon a lapos gumi miatt. Arra alapoztam, hogy alig van vissza fél-egy kilométer a célig és ott a már említett szerszámos ládából előkerül a javítókészlet, hogy újra teljes erővel száguldhassak a többiek után az időközben negyedik helyre visszaesett pozíciómból.
De egy B terv - inkább verzió, mint terv -jött: az első gumi lefordult a felniről, eljött a második esésem is. Ha az elsőt bemelegítő esésnek nevezzük, akkor ez volt az fő attrakcióm. Fejre-térdre-könyökre hason fekve érkeztem a földre. Ekkor mentálisan is nagyjából olyan szintre kerültem, mint fizikailag.
Vállra vettem a bringát, majd komótosan besétáltam a célba. A verseny elejéről így kiesni nem felemelő érzés. Az utóbbi időben sok volt úgy mindenből. A bringa is az utolsó pillanatban, nagyon keservesen született meg és a megfelelő beállításokat még most is keresem. Továbbá defektem sem volt még ennyi, mint idén. Ha összeszámolnám, nagyjából minden hétre jutna legalább egy.
De persze nem adom fel, eddig még nem vesztettem igazán semmit. Ha fordítva nézem, akkor örülök, hogy egy kisebb, tét nélküli versenyen jönnek elő a hibák.
Csak pozitívan! ;)

2012. április 15., vasárnap

Eisenberg Maraton - 2012. április 15.

Pontosabban az 1. határon átnyúló MTB kerékpármaraton a határ menti magyar testvérközségekkel együttműködve. Csak ez túl hosszú cím lenne... Bár a cím az is lehetne, hogy Az idei első alkalmam terepen.
Ez úgy kezdődött, hogy majdnem lett mountain bike-om már egy hónapja, csak mégsem. A bécsi cross country futamot épp csak megoldottam, de mostanra nem volt más lehetőség: BRINGA KELLETT.
Húsvét előtti napokban kezdtem el keresgélni. A kitétel az volt, hogy minél olcsóbban és minél gyorsabban jussak hozzá. A zalaegerszegi Greenzone bringabolt segítségével egy Kellys Blade tulajdonosa lettem mintegy 3 munkanap múlva. Ezt már nevezem!
Az Easton csövekből épült fekete-zöld bringa felszereltsége korrekt: XT szett, Reba teleszkóp. A többi fontosabb elem sajátra cserélődött: kerékszett, tárcsafék, nyereg. Persze jött néhány újdonság is: 28-42-es tányérok a hajtókarra, 10 sebességes Shimano kompatibilis markolatváltó. A váz zöldje pedig pont megy a Salice szemüvegem színéhez. Mondhatnám azt is, hogy a szemüveghez választottam a bringát :)
Aminek pedig a legjobban örülök az a 64 cm széles, egyenes karbonkormány.
Épp egy apró szerelésre ugrottam be a keszthelyi Greenzoneba - amiből végülis 4 órás tárcsafék szerelés és fél liter olaj elpazarlása lett -, amikor a kormányok közé tévedtem. Az évek során egyre csak nőtt a kormányom szélessége: 3-4 éve még beértem az 540-560 mm-essel, tavaly már csak 600 mm-esre vágtam a hajlított kormányomat, idén pedig egy merész húzással 640 mm-est választottam. Sikinél volt választék bőven, ezért a legkönnyebb/leghosszabbat hoztam el! Nagyon jó érzés szélesebben fogni a kormányt, biztonságosabbnak érzem tőle a kerékpárt. Vagy csak öregszem és kell a kényelem?!

A verseny helyszíne és a rendezőség nem volt ismeretlen számomra, hiszen eddig kétszer versenyeztem Eisenbergben, igaz akkor cross country versenyek voltak. Ezek után bátran mertem ajánlani másnak is az indulást.
Reggel kissé hűvös időjárás fogadott minket, így egy hosszabb bemelegítést iktattunk be. A pálya utolsó kilométere a régi cross country pálya volt, így ezen mentünk néhány kört, élveztük a technikás (részt is tartalmazó) lejtőt.
A rajtolás pontosan zajlott, de előtte még németül és magyarul is ismertettek néhány fontos szabályt. Bár volt felvezető motoros, nem ismerte a lassú rajt fogalmát, így már az első méterektől kezdve kemény tempóban kellett hajtani, hogy ne szakadjak le az élmezőnytől.
A rajt utáni emelkedőn átbukva egy irdatlan hosszú lejtő és sík szakasz következett. Az országútis pályának köszönhetően próbáltam minél többet utazni valakin és folyamatosan előrébb kúszni. A pálya második felében jöttek az igazi emelkedők: rövid és hosszú, lapos és meredek emelkedők váltották egymást. Ezeket saját tempómban faltam. Néhányan együtt voltunk kisebb-nagyobb leszakadásokkal az emelkedőkön, lejtőkön. A kör vége felé akadt egy kis technikai problémám: az egyik lejtőn a nyeregbe való visszahuppanás után kicsit elfordult hátrafelé. Egy darabig próbáltam nem foglalkozni vele, mert tényleg csak kicsit mozdult, de a derekam máshogy gondolta, így muszáj volt szerelni.
A második kör már jóvan nyugodtabban telt. Néhány fős bolyban haladtam, de itt is, mint az első körnél sokszor elmaradtunk egymástól, mindenki a saját tempóját hajtva. 
A versenyben abszolútban a 13. helyen érkeztem, míg a korcsoportomban 5. lettem. Se nem vagyok elégedett, se nem elégedetlen ezzel az eredménnyel. Olyan pont jó. Bár bízom benne, hogy ez még nem tükrözte az idei évi teljesítményem.
Néhány nappal a verseny előtt érkezett meg az idei évre szánt High5 csomagunk, így el tudtam majszolni kettő zselét, egy EnergyBar szeletet és ittam két kulacs Iso-s szénhidrát italt.

Köszönöm az itatást Szüleimnek, a fotókat Kezsonak és mindenkinek a szurkolást!