2012. április 15., vasárnap

Eisenberg Maraton - 2012. április 15.

Pontosabban az 1. határon átnyúló MTB kerékpármaraton a határ menti magyar testvérközségekkel együttműködve. Csak ez túl hosszú cím lenne... Bár a cím az is lehetne, hogy Az idei első alkalmam terepen.
Ez úgy kezdődött, hogy majdnem lett mountain bike-om már egy hónapja, csak mégsem. A bécsi cross country futamot épp csak megoldottam, de mostanra nem volt más lehetőség: BRINGA KELLETT.
Húsvét előtti napokban kezdtem el keresgélni. A kitétel az volt, hogy minél olcsóbban és minél gyorsabban jussak hozzá. A zalaegerszegi Greenzone bringabolt segítségével egy Kellys Blade tulajdonosa lettem mintegy 3 munkanap múlva. Ezt már nevezem!
Az Easton csövekből épült fekete-zöld bringa felszereltsége korrekt: XT szett, Reba teleszkóp. A többi fontosabb elem sajátra cserélődött: kerékszett, tárcsafék, nyereg. Persze jött néhány újdonság is: 28-42-es tányérok a hajtókarra, 10 sebességes Shimano kompatibilis markolatváltó. A váz zöldje pedig pont megy a Salice szemüvegem színéhez. Mondhatnám azt is, hogy a szemüveghez választottam a bringát :)
Aminek pedig a legjobban örülök az a 64 cm széles, egyenes karbonkormány.
Épp egy apró szerelésre ugrottam be a keszthelyi Greenzoneba - amiből végülis 4 órás tárcsafék szerelés és fél liter olaj elpazarlása lett -, amikor a kormányok közé tévedtem. Az évek során egyre csak nőtt a kormányom szélessége: 3-4 éve még beértem az 540-560 mm-essel, tavaly már csak 600 mm-esre vágtam a hajlított kormányomat, idén pedig egy merész húzással 640 mm-est választottam. Sikinél volt választék bőven, ezért a legkönnyebb/leghosszabbat hoztam el! Nagyon jó érzés szélesebben fogni a kormányt, biztonságosabbnak érzem tőle a kerékpárt. Vagy csak öregszem és kell a kényelem?!

A verseny helyszíne és a rendezőség nem volt ismeretlen számomra, hiszen eddig kétszer versenyeztem Eisenbergben, igaz akkor cross country versenyek voltak. Ezek után bátran mertem ajánlani másnak is az indulást.
Reggel kissé hűvös időjárás fogadott minket, így egy hosszabb bemelegítést iktattunk be. A pálya utolsó kilométere a régi cross country pálya volt, így ezen mentünk néhány kört, élveztük a technikás (részt is tartalmazó) lejtőt.
A rajtolás pontosan zajlott, de előtte még németül és magyarul is ismertettek néhány fontos szabályt. Bár volt felvezető motoros, nem ismerte a lassú rajt fogalmát, így már az első méterektől kezdve kemény tempóban kellett hajtani, hogy ne szakadjak le az élmezőnytől.
A rajt utáni emelkedőn átbukva egy irdatlan hosszú lejtő és sík szakasz következett. Az országútis pályának köszönhetően próbáltam minél többet utazni valakin és folyamatosan előrébb kúszni. A pálya második felében jöttek az igazi emelkedők: rövid és hosszú, lapos és meredek emelkedők váltották egymást. Ezeket saját tempómban faltam. Néhányan együtt voltunk kisebb-nagyobb leszakadásokkal az emelkedőkön, lejtőkön. A kör vége felé akadt egy kis technikai problémám: az egyik lejtőn a nyeregbe való visszahuppanás után kicsit elfordult hátrafelé. Egy darabig próbáltam nem foglalkozni vele, mert tényleg csak kicsit mozdult, de a derekam máshogy gondolta, így muszáj volt szerelni.
A második kör már jóvan nyugodtabban telt. Néhány fős bolyban haladtam, de itt is, mint az első körnél sokszor elmaradtunk egymástól, mindenki a saját tempóját hajtva. 
A versenyben abszolútban a 13. helyen érkeztem, míg a korcsoportomban 5. lettem. Se nem vagyok elégedett, se nem elégedetlen ezzel az eredménnyel. Olyan pont jó. Bár bízom benne, hogy ez még nem tükrözte az idei évi teljesítményem.
Néhány nappal a verseny előtt érkezett meg az idei évre szánt High5 csomagunk, így el tudtam majszolni kettő zselét, egy EnergyBar szeletet és ittam két kulacs Iso-s szénhidrát italt.

Köszönöm az itatást Szüleimnek, a fotókat Kezsonak és mindenkinek a szurkolást!