2011. december 17., szombat

2012-es Cyclocross OB - 2011.december 17.

Többféle beszámoló-vázlat is kavargott már a fejemben, hogy is írhatnék a cyclocross OB-ról. Mert azért mégiscsak Országos Bajnokság, de ugyanakkor finoman fogalmazva is láttunk már ennél jobb versenyt.
Két hét telt el az utolsó Supercross futam óta, próbáltam minél többet edzeni, de terepre sajnos csak sötétben jutottam ki, ami valljuk  be nem volt nagy élvezet.
fotó: Bikemag

Már a szezon előtt megbeszéltük Marcival, hogy a Supercross sorozatot a hobbi kategóriában versenyzem végig - az összetett miatt, az OB-n pedig az elit kategóriában indulok. Itt legalább "számokkal is kimutatható", hogy mennyire vagyok képes. Nem voltak nagy céljaim, sikerült stresszmentesen menni a versenyre.
A verseny előtt novemberben kapkodva ki is váltottam a 2012-es licenszet, mert az UCI szabályok ezt kívánták, majd nem sokkal a verseny előtt kiderült, hogy mégsem kell... Mindegy, túléltük. (Nevezésnél mondjuk nem is kérdeztek a licenszemről.)
fotó: Bikemag
A verseny helyszín szerintem kiváló, mert a központi épület kultúrált menedékül szolgált a hideg időben. Kedves hölgyek pedig zsíroskenyérrel és meleg teával kínálták a versenyzőket.
Reggel a szokásos pályabejárással kezdtünk, először gyalogosan, majd bringával. Az akadályokat már sikerült megemészteni korábban, de még mindig furán álltunk a térd fölé érő (UCI szerint maximum 40 cm) deszkapalánk és vas korlátok előtt... Aránylag magas vagyok, de amikor rosszul jött ki a lépés, rá kellett lépnem az akadály tetejére, hogy át tudjam ugrani.
A pálya más jellegű volt, mint az eddigi Supercross futamokon, szinte az egész pálya sík volt, megtűzdelve egy szimpla és kettő dupla akadállyal, valamint kettő lépcsős felfutással.
Délelőtt rögtönzött technikai értekezletet tartottak a szervezők, ahol kiderült, hogy a hobbi futam nem 25 perc + 1 kör, hanem csak 15 perc + 1 kör lesz. Ekkor örültem igazán, hogy nem ebben a kategóriában megyek és nem 15-20 perc bringázásért autóztunk 250 km-t.
A tervezett 12.30-as rajt előtt egy órával nekiálltam melegíteni, hisz alig volt 0 fok felett a hőmérséklet.
Fél 1-kor már elég sokan vártuk a rajt mellett az indítást, de az csak nem jött. Mi meg csak körözgettünk-körözgettünk a rajtra várva.
fotó: Monti
Fél óra késéssel, 13 órakor szólítottak rajthoz. Gyors rajtszám ellenőrzés majd rajt.
A kis mezőnyünk hátsó felében maradtam, nem akartam már az elején rohanni, hisz Szilárd és Fejes Gabi nagyon keményet mentek már az elejétől kezdve.
Ekkor már sejthető volt, hogy nem fogom megúszni körözés nélkül - ahogy szinte senki a mezőnyből. Becsülettel róttam a köröket, ahogy bírtam, valahol a 9. hely környékén.
A mezőny élén a már említett páros váltotta egymást és a 40. perc környékén vágtak hátba.
A cél előtti/utáni hosszú egyenesben beálltam mögéjük. Csodálkoztam is, hogy ilyen lassan mennek, de úgy tűnt, hogy egy taktikai csatának a közepébe csöppentem. Egy sprinteléssel eltávolódtam tőlük - ami a külső szemlélőnek talán komikusan hatott, hogy egy lekörözött így lehagyja az élen haladókat.
Az előnyöm nem tartott sokáig, gyorsvonatként értek utol és előztek le. Esélyem sem volt utánuk menni.
A következő körben már mögöttük haladtam át a célvonalon.
Kérdeztem is, hogy akkor most ki kell-e állnom? De a válasz csak egy félvállról flegmán visszakapott "Mennyé' még!" volt.
Nem ezt vártam. Főleg az után, hogy a rajtnál egyértelműen kimondták, hogy a lekörözött versenyzőket kiszólítják és még hozzátették, hogy a gyengébbek kedvéért majd szólni fognak, hogy ki van körhátrányban.
A következő körömben már "nem hagytam" magam újabb körre kiküldeni. Megtudtam, hogy azért kellett tovább köröznem még 2 kört, mert kevesen maradtunk a mezőnyben...
Úgy tudom, hogy a verseny végén kilencedik lettem abszolútban, az Elit felnőttek közt pedig 7. - legalábbis azt hiszem. De ez után a verseny után nem lepődnék meg semmin sem.
Nem mondom, hogy elégedett vagyok, de reálisnak érzem ebben a mezőnyben, mert akik előttem voltak tényleg erősebbek/ügyesebbek is.
Örülnék, ha jövőre valamelyik Supercross futam szervezőjét felkérnék az OB rendezésére, vagy legalább tanácsokat kérhetnének :)



2011. december 4., vasárnap

Supercross - Palóc Cross - 2011. december 3.

Ha alcímet írnék, akkor a "három lovat egy s€gg€l nem lehet megülni" címet kapná. De nincs ha, ahogy a versenyeken sincs HA kategória.
Kezdjük az elején. Két hete volt az utolsó verseny, utána elég kemény meneteket csináltam - futás, bringa, futás+bringa. Gyűltek az edzésórák szépen, már amennyire tudnak gyűlni a délután fél 5-ös sötétedéssel munka mellett.

fotó: Kolb Tamás
A verseny előtti héten pedig a tanulás és a pihenés kapták (volna) a fő szerepet - ehelyett lett tanulás és idegeskedés. Ez 5 zh-t és 2 beadandó dolgozatot jelentett az egyetemre. Persze, tudom, hogy ciki a tanulásra fogni mindent, de célegyenesben vagyok, nem akarom elcseszni.
Szóval a tanulás és a tanulás miatti munka kiesés okozta lemaradás behozás nem volt túl jó hatással. A versenyen is nagyon fáradtnak éreztem magam. Ez meg is hozta a "gyümölcsét". Pályabejárás során több kanyarnál is meginogtam, meglehetősen darabosan közlekedtem. Olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor 2-3 óra alvás után korán reggel nekivágnánk a napnak.

A pálya talán az eddigi legélvezetesebb volt, amin mentünk! Jó volt a talaj és tele volt technikás résszel is. Talán a felfutás előtti akadály volt, ami kicsit magasra sikeredett. Bár elég hosszúak a lábaim, mégis néha nehezemre esett "átbillenni" rajta. A terep amúgy változatos volt, haladtunk erdőben és nyílt terepen is. Napsütés híján most átlátszó lencsével használtam a szemüvegem. (http://andrastoth.blogspot.com/2011/11/salice-napszemuvegeket-hordunk.html)
Az elit és hobbi kategória tömege miatt a rajtunkat áthelyezték néhány méterrel, egy hosszú egyenesből indultunk, majd a pálya legutolsó métereire érkeztünk és újra indult a kör. Amolyan felvezető félkör volt, hogy rendeződjenek az erőviszonyok.
A rajtot sikerült jól elkapnom, viszonylag elől maradtam az első néhány körben.
Aztán szépen sorban jöttek a versenyzők és mentek is - csak most nem jó irányba, mert engem előztek.
Negyedik-ötödik kör környékén elveszítettem vezető pozíciómat és rögtön a harmadik helyre pottyantam vissza. (Szécsi Tomi az egyik edző mtb-jével jár ezekre a versenyekre és nem is akárhogy megy! Most is ezüstérmet szerzett) Nagyjából ismerem már a hobbi mezőnyét, sejtettem, hogy ennél már nem csúszok visszább, így tartalékon végigtekertem a maradék köröket. Nem vagyok nagymenő bringás, hogy ennyitől feladjam.
fotó: Manka
Így a dobogó harmadik fokára érkeztem (én fagyoskodtam legtöbbet a dobogón), de a csoki mikulás és a fogaskerék-érem kárpótolt!

Köszönöm a szurkolást Vikinek meg mindenkinek, aki a pálya széléről buzdított.
Legközelebb már csak jobb lehet! Találkozunk két hét múlva az OB-n!


2011. november 30., szerda

Hidraulikus tárcsafék a cyclocross szakágban

Hétvégén, a GVA Trofee harmadik fordulója után technikai szempontból érdekes képre bukkantunk Hamvas Bálint honlapján, a három jelentős nemzetközi cyclocross versenysorozatot nyomon követő cyclingphotos.co.uk honlapon…
A Hope által szponzorált versenyző, Paul Odham kerékpárján egy hidraulikus tárcsafék díszelgett, ami annak ellenére nem mindennapi látvány a mezőnyben, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) idén már engedélyezi az alkatrész használatát a szakágban.

A cyclocross kerékpárokon a tárcsafék elterjedését a 2010/2011-es szezon kezdetéig egy UCI (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) szabály gátolta. A módosítást követően már a krossz kerékpárokat is szerelhetik a jobb fékhatást biztosító tárcsafékekkel, ami különösen a sáros körülmények között, valamint a kanyarok előtt a fékutak rövidítésénél jelenthet előnyt a versenyzők számára.
Ez a változás csupán az UCI kategóriájú versenyeket érintette, hiszen azon kívül eddig is lehetett használni a tárcsaféket. A szabálymódosítás és talán az újítási lehetőségek hatására folyamatosan egyre több gyártó kezdett tárcsafékkel szerelt bringa gyártásába, vagy legalábbis felfogatási lehetőséget biztosítva a villán és a vázon. Ezzel a felhasználóra bízva a választás lehetőségét.
A hegyikerékpároknál néhány éve kezdődött ez az evolúciós változás, aminek következménye az lett, hogy már az alsóbb, 80-150 ezer forintos árkategóriába tartozó bringák közül is egyre több tárcsafékkel szerelt. A magasabb kategóriáról nem is beszélve, ahol szinte már nem is találunk abroncsfékes verziót.
A tárcsafék krossz kerékpárokon való elterjedésének útjában több dolog is áll:
Az első maga a villa és a váz kialakítása. A korábbi évekből származó vázakon és villákon elvétve találunk csak tárcsafék felfogatási lehetőséget. Az újabbakon sincs még az összes modellen. Ami mondjuk érthető is, mert fejlesztést igényel, új vázat, villát tervezni – vagy egy új típusra rábökni a Nagy Tajvani Kerékpárkatalógusban. Ezek az újítások mind-mind pénzbe kerülnek, amit nem biztos, hogy megfizet a vásárló.
A versenyzők nagy dilemmája a tömeg. A tárcsafék egyelőre jelentős többlettömeggel jár, ami mindenképp nagy érvágás nekik. Így ha végignézünk a világkupák és egyéb világversenyek mezőnyén, láthatjuk, hogy a versenyzők nagy része még a hagyományos felniféket használja. Még a nagy nemzetközi csapatoknak is nagy költség az átállás, hazai viszonylatban pedig talán egy kezemen is meg tudnám számolni, hány tárcsafékes krossz bringa áll a rajtvonalnál. Tapasztalatból megemlíteném, hogy egy jól beállított kanti fék csak kissé marad el a tárcsaféktől, valamint a versenyző technikai tudása is előtérbe kerül, hisz nem kell nyakra-főre fékezni.
A következő akadályt a bowden húzású fékkarok generálják. Ugye tapasztaljuk, hogy nagyon kevés gyártónak van bowdenes tárcsaféke. Talán az Avid, Shimano és Tektro tud felmutatni ilyet, hogy csak az elterjedtebbeket említsem. Ezeknek a speciális, kifejezetten kanti és országúti fékkarhoz tervezett fajtáit tudjuk csak feltenni a krossz bringákra a bowdenhúzás mennyisége miatt.
A bowdenes tárcsafékek nem csak kínálatukban maradnak el hidraulikus társaiktól, hanem a működésük is elmaradottabb. Ebben az esetben az egyik fékpofa mozog csak, míg a másik teljesen fixen áll. Ez egyrészt azért nem szerencsés, mert nagyon pontosan be kell állítani a fix pofa távolságát a tárcsától, másrészt pedig a fékezés során folyamatosan hajlítgatja a mozgó fékpofa a tárcsát, aminek az elgörbülő féktárcsa és idegesítően cincogó hang lesz az eredménye.
Ezekre a problémákra a megoldás a hidraulikus tárcsafék – lenne. Ugyanis ezeket egyelőre nem könnyű összehangolni az országúti fék-váltókarjaival. Az áttörést az jelentheti majd, ha valamelyik nagy gyártó a fékváltókarba integrálja az olajtartályt, de erre még várni kell. Keringenek bizonytalan információk a Shimano ilyen irányú fejlesztéseiről, de semmi érdemlegesről nem tudunk beszámolni ez ügyben.
Ennek ellenére már több vállalkozó szellemű gyártó vagy ezermester is megmutatta, hogy nem lehetetlen létrehozni a rendszert. Az első megoldást a cxmagazine.com oldalán bemutatott krossz bringán találtam. Itt egy átalakított és jelentősen megszabdalt hidraulikus fékkart helyeztek egy bilincs segítségével a kormányra, olyan módon elforgatva és áttételezve, hogy az országúti fékkar pont elegendőt húzzon rajta.
A másik lehetőséget pedig egy svájci kerékpárgyártó cég Eurobike-standján találtam. Ők főleg krossz és túra kerékpárokban utaznak, utóbbinál a felmálházott, akár 100 kiló feletti össztömeggel rendelkező gépeknél igen fontos a megbízható és hatékony fék.
Az elképzelés hasonlít az előbbi verzióhoz, annyi különbséggel, hogy itt egy normál hidraulikus féket helyeztek el a kormány közepén. A fék-váltókar bowdene pedig magát a fékkart húzza fékezéskor. Itt is egy köztes bilinccsel oldották meg a felfogatást, aminek következtében nem a kormánnyal vonalba, hanem kissé lejjebb került a fékkar. Ennek hátránya a kevésbé kényelmes fékkar húzás, viszont felső kormányfogásban is tudjuk használni a féket.
Az eddigi legprecízebb megoldást azonban az angol Nemzeti Kupa sorozatot vezető Paul Oldham bringáján találtuk, amit a bevezetőben is említettem. A Hope és a TRP is gyártja a mechanikusból hidraulikusra alakító fék-konvertert (nem tudom, hogy lehetne ezt szebben kifejezni).
Ezek a kész megoldások már sokkal kifinomultabbak, de hátrányuk a költségesség, amiért szerintem még jó darabig érdemes lesz inkább felni féket vagy bowdenes tárcsaféket használni. Kíváncsian várom, hogy a nagy gyártók mikor rukkolnak elő egy hidraulikus fék-váltókarral, mert valójában ez a lépés indíthatná el a lavinát.
Fotók: Hamvas Bálint – cyclephotos.co.uk, Tóth András –bringasandras.hu, cxmagazine.com, velouk.net, bikeradar.com, bikerumor.com


2011. november 21., hétfő

Supercross - Ózd Kupa - 2011.november 20.

A mostani versennyel túl is vagyunk a Supercross futam felén, viszont ezenkívül még szeretnék elindulni néhány cyclocross versenyen. Szeretem ezeket a versenyeket, de sajnos nagyon költségesek a távolság miatt.
A versenyen tapasztalható hideg nem volt szokatlan, a héten már többször mínuszban kényszerültem kimenni: egyik reggel még munka előtt Rónaszéki Balázzsal köröztünk az Ő cyclocross pályáján. Ez úgy nézett ki, hogy reggel 6 után indultunk egy "laza" bringázásra, majd 8 órára már benn is voltam melóban.
Amúgy a hétköznapjaim úgy néznek ki, hogy bringás cuccal a hátizsákban megyek dolgozni, majd onnan egyből tekerni, hogy minél kevesebbet kelljen sötétben kinn lenni.

fotó: supercross.hu
Első körben a pálya az eddigiekhez képest szokatlanul hosszúnak tűnt, de amikor már nem csak ismerkedős tempóban mentem, akkor tényleg hamar végig lehetett érni rajta. Az első füves szakaszon sehogy sem találtam a ritmust annyira pattogtam a nyeregben, azzal nyugtattam magam, hogy a többieknek is ugyanolyan rossz!
A 13 órai rajtunk előtt 2-3 kört mentem a pályán, ahol sikerült begyakorolni mindent a sodrós, murvás kanyarokon kívül. Azokat nem lehetett megszokni.
Rajtnál hátul maradtam, ugyanis a hobbi kategória elé szólították be az Elitet és a komplett Master 1 (!!!) kategóriát is. (Véleményem szerint az abszolút eredmények alapján igazságosabb lett volna.)
Az első pár száz méteren sikerült viszonylag előre verekednem magam. Hamar párra találtam Bakos Gergő személyében, akivel 2 körön keresztül együtt mentünk, majd a harmadik körben lassúnak éreztem kicsit a tempót és üldözőm is akadt, így muszáj volt sietnem. Innentől nagyjából sikerült végig a saját tempómban hajtani, sőt még  néhány Elit kategóriában versenyző bringást is utolértem.
Megint szerencsém volt, hogy nem volt gyorsabb senki a kategóriámban és bezsákoltam a harmadik első helyezésemet is a Supercross sorozatban!
Örülök, hogy megint sikerült nagyon egyenletes köridőket hajtanom, annak pedig még jobban, hogy az abszolút listában most még előbbre kerültem, a hatodik helyre.
A szememet most is egy Salice szemüveg védte a portól :) A bringával is minden rendben volt, de a kerekeim nem ússzák meg a cserét, nehezen viselik a crossozást!

Két hét múlva Salgótarjánban Balassagyarmaton, a Palóc Crosson folytatódik a hajsza!

2011. november 19., szombat

Salice napszemüvegeket hordunk

A szemüvegek elegáns, kemény tokos dobozban érkeztek. Ezek kicsit nagyobbak, mint az átlag, viszont kényelmes fogása van és legalább minden elfér a dobozon belül. A zipzár kényelmes és tartósnak tűnik. A tok elején hatalmas dombornyomot felirat emlékeztet, hogy most egy Salice szemüveget veszünk a kezünkbe.


Erről beszéltem: van hely belül mindennek. A szemüvegnek bőséges hely jut, kapunk hozzá egy kis törlőkendőt és egy átlátszó lencsét a napsütéstől mentes időszakokra.
A törlőkendőkkel nekem mindig meggyűlik a bajom, ezért inkább mosni szoktam a szemüveget és esetleg a legvégén törölgetek rajta egy picit.


Salice szemüvegek típusait számokkal jelölik. Nem bonyolították túl mindenféle kimondhatatlan olasz szavakkal. A mi fajtánk a 006-os számot kapta. Ezen belül az alábbi típusokat különböztetik meg: ITA- az olasz trikolorral - a cég védjegyével - ellátott keretre utal. A lencséket pedig RW (Rainbow - szívárványosan tükröződő felület), P (Polarizált), CRX (Fotokromatikus) tulajdonságokkal rendelkezhetnek.
A számos lencse és számtalan keret variáció közt mindenki megtalálhatja a stílusának legjobban megfelelőt.


Egy szemüvegről nem lehet sokat írni, mivel nincs teletömve bonyolult technikai részletekkel, amiknél találgatni lehetne, hogy mi miért van, mennyire tartós. Leegyszerűsítve mondhatnánk azt is, ha sötétebben látjuk rajta keresztül a világot, akkor átment a teszten :)
Na azért egy mondattal nem intézem el. 
Lássuk:
Enyhe matt festést kaptak a szemüvegek, ami pont annyira matt, hogy ne látszódjon rajta az ujjlenyomat és pont annyira fényes, hogy jól nézzen ki! A szemüveg szárain és az orrnyeregnél is kis gumidarab igyekszik meggátolni, hogy elhagyjuk a fejünkről. Vikinek és nekem is tökéletesen funkcionált, mindig stabilan tartotta magát a fejünkön.

A szemüveg lencséit az orrnyereg összenyomása és a keret széleiből való kipattintása után tudjuk cserélni. Először eltartott egy darabig, mire sikerült kiszednem a lencsét, mert elég erőteljesen tartotta a keret.

A szemüveget és az árlistát nézegetve bátran állíthatom, hogy egy igazán jó szemüveggel állunk szemben, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki szemüvegvásárlás előtt áll!


2011. november 6., vasárnap

Supercross - Motorex-VDO-Karancs Kupa - 2011.november 6.

Az első futam óta eltelt két hétben bőven volt időm edzeni és átgondolni magamban a tapasztalatokat. Ezeket szűrtem le: van még hova fejlődni; az elején nem szabad nagyon bekezdeni, mert visszaüt. Ennek tudatában és Blazsó Marci edzésterve alapján készültem az eheti megmérettetésre. De sajnos az óra átállítás miatt hétközben már nagyon keveset tudtam kimenni edzeni. Örömmel hallottam, hogy a múltkor épp csak átléptük a 100 fős indulói létszámot, most pedig már 120-an gyűltünk össze (mint a szektások...). Remélem ez a létszám csak bővülni fog!
A kiírásban csábítóként hatott a féllábú (hobbi) kategória győztesnek is járó VDO óra, de gondoltam, hogy nem leszek egyedül, aki meg szeretné kaparintani.
Talán emiatt is, illetve azért, mert nem emlékeztem, hogy beállítottam-e a reggel fél hatos ébresztőt nagyjából hajnali fél 4-től kezdve alig aludtam. Folyamatosan csak jártak a gondolatok a fejemben.
Korán indultunk, mert még Vácra a Velossimo-hoz kellett beugrani egy pár Salice napszemüvegért. (mindenképp érdemes vetni rájuk egy pillantást - jó minőségű szemüveg, ráadásul jó áron!)
Viki csajos rózsaszínt, én pedig az idei/jövő év slágerszínét a neonzöldet kaptam.
Viszonylag időben a pályára értünk, néhány ismerkedő kört tettünk. Megállapítottam, hogy Fityisz feleslegesen paráztatott, hogy rázós a pálya, nekem nagyon tetszett.
Egy csiki-csukis rész, egy dupla akadály és egy "terminátoros" emelkedő volt a pályában, ami viszont zavart, az a lejtőn való rajtolás és utána 100 méterrel egy szűk visszafordító.
A 13 órai rajtunk mezőnye elég népes volt ahhoz, hogy a mezőny közepére szoruljak, mivel csak az elit és master kategóriát szólították be.
Érzésre jól kaptam el a rajtot, a visszafordítónál szerencsére nem akadtam össze senkivel, viszont még a pálya közepén levő csiki-csukis részen is dugó volt az első körben. Abszolútban valahol a 12-15. hely környékén tekertem, sok olyan versenyzővel, akik a múltkor messze előttem jártak.
fotó: Babka Szabolcs
A teljes verseny alatt jól éreztem magam, stabilan, egyenletesen tudtam róni a köröket. Az egyenletességet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 15 másodperc különbség volt a legjobb és legrosszabb köröm közt.
A 2-3. körben kezdett stabilizálódni a féllábú (hobbi) kategória helyezésem, innentől a többi kategória versenyzőivel próbáltam meccselgetni, hogy minél jobb időt és a számomra fontos minél jobb abszolút helyezést érhessem el.
Pontosan nem tudom, hogy hányadikként értem célba abszolútba, viszont most nem kaptam már olyan sokat az elejétől, mint múltkor - ennek örülök. A hobbi kategóriban meg már biztosan utálnak, hogy már másodszor viszem el az első helyet.
fotó: Manka

Salice - "Made from Sports"

Mától Viki és én Salice napszemüvegben versenyezhetünk a Velossimo Kft. jóvoltából!
Egy ideje szemüveg nélkül versenyzek, mivel a legutóbbit elhagytam. Most úgy érzem megtaláltam azt a szemüveget, amire érdemes lesz nagyon vigyázni!

A váci székhelyű Velossimo Kft. idén május óta forgalmazza a 90 éves múltra visszatekintő olasz márkát.
Salice 006
Ez is, mint sok más cég kis családi vállalkozásból nőtte ki magát.
Profiljuk főleg sport és divat napszemüvegekre terjed ki, de foglalkoznak síszemüveg, bukósisak és egyéb kiegészítők gyártásával is. (www.saliceocchiali.it)


A gyár a második világháború alatt a hadseregnek gyártott szemüvegeket és védőfelszerelést, majd a motorozás fellendülését kihasználva hatalmas sikerre tettek szert kifejezetten motoros szemüvegeikkel. Ebben az időben kezdett divatcikké válni a napszemüveg. A következő térnyerésük a síelés terén volt a hatvanas években. Büszkén hirdetik, hogy termékeik a mai napig tisztán olaszok, hisz a tervezéstől a gyártásig minden ott készül.

Szemüvegeiken régóta használják az olasz nemzeti színű csíkozást, ami könnyen felismerhető és megkülönböztető védjegyük lett mára.


Salice 004 ITA

Lencse típusok, technológiák


Polarizált - Mire is jó?
A polarizált napszemüvegeket arra tervezték, hogy sík, tükröződő felületekről visszaverődő fénysugarakból a "káros" ragyogást, vakító hatást kiszűrjék. A természetes fény alapvetően nem polarizált, azonban valamilyen sík felületről (pl. hó, víz, nedves úttest) visszaverődve felbomlik függőleges és horizontális "rezgő" hullámokra. A Salice PolarFLEX lencsék tervezésénél az volt a cél, hogy a hasznos függőleges sugarakat átengedjék, míg a vízszintes (vakító fehér) sugarakat a lehető legnagyobb mértékben elnyeljék. Ezek a vakító sugarak tízszer fényesebbek lehetnek a normál sugaraknál, torzítják a színek érzékelését és rontják a mélység és tér érzékelést. A PolarFLEX lencsék ilyen körülmények közt sokkal kiegyensúlyozottabb, de ugyanakkor kontrasztos képet adnak. Ideális sportolóknak (különösen pl. horgászoknak, mivel segíti a vízbe belátást), nappali vezetéshez, idősek vagy érzékeny szemmel rendelkezők számára.


Fotokromatikus / CRX(Chromolex)
Volt már, hogy bringázás vagy autóvezetés közben egy napsütötte részről egy erdős részre érve majd kiguvadt a szemed úgy próbáltad keresni az úthibákat a megváltozott fényviszonyok közt? Szemüveg le, szemüveg fel, szemüveg le, szemüveg fel! És közben ne ess fejre a bringával...
Ha ismerős a probléma és eleged van belőle, akkor a fotokromatikus lencséket Neked találták ki. A Salice - szabadalmaztatott technológiája révén - a lehető leggyorsabban alkalmazkodik a fényviszonyokhoz, lehetővé téve, hogy rekord idő alatt egy 1-es kategóriájú lencse 3 kategóriájúvá alakuljon. Mindig a megfelelő mennyiségű fényt ereszti át és hihetetlen gyorsan alkalmazkodik!


Egy valamiről még nem szabad megfeledkeznünk, az pedig a garancia! A forgalmazó honlapján elég korrekt garanciafeltételeket találunk: "amennyiben a napszemüvegeinken a vásárlástól számított 2 ÉVEN BELÜL gyártási hiba merülne fel (amely megítélésére kizárólag a SALICE vállalat jogosult), akkor a hibás alkatrészt a Velossimo Kft. térítésmentesen kicseréli."

2011. október 23., vasárnap

Supercross - EthicSport-Barcika Kupa - 2011. október 23.

fotó: hegyibringa.hu
Régóta foglalkoztatott a cyclocrossozás, ezért ma - nemzeti ünnep lévén - nem tüntetni mentünk, hanem az első Supercross futamra, amit Kazincbarcikán rendeztek meg.
Viki rokonainál kaptunk menedéket, így már szombaton leutaztunk, ismerkedtünk a pályával. Vagyis csak ismerkedtünk volna, ha lett volna térképünk az útvonalról. Ennek hiányában csak körbeautóztuk a parkot és mentünk is Viki keresztszüleihez.
Vasárnap csak későn volt a rajtunk, így nem kellett kapkodnunk a kiérkezéssel. Az időjárás kegyes volt, rövid nadrág és rövid mez is teljesen elég volt a futamhoz. A pályán 2 akadály és 1 lépcsőn felfutás miatt kellett csak leszállni a bringáról. A pálya javarészt döngölt földúton haladt, ahol 38 km/h-s maximum sebességet is el tudtam érni.
Vacilláltam a hobbi és az elit kategória közt, de végül a hobbi kategória mellett tettem le a voksom, mert nem éreztem magam annyira -semennyire- felkészültnek, hogy az elitek közt lenne keresnivalóm. Illetve mivel idén nincs licenszem, kiélvezhettem a hobbi kategóriát.
fotó: hegyibringa.hu
13 óra után kicsivel tömegrajttal indult az elit U23/felnőtt, hobbi U23/felnőtt és a Master 1 kategória is. Meglepően népes mezőny indult meg a visszaszámolás után. Sikerült az elejével maradni, bár hamar elnyúltam a legelsőktől. Nagyjából 1,5 kört mentem Zerge, Béla Atti és Cser Gabi társaságában, amikor beállni látszott a végső sorrend. Zerge előre, a többiek pedig hátra maradtak le.
Eseménytelenül róttam a köröket, amiből összesen 8-at kellett megtennem. Saját tempóban tudtam haladni, nem zavart senki, a lekörözött versenyzők is készségesen engedtek el maguk mellett.
Az akadály vételek nem mindig estek és nem is mindig sikerültek jól. Az utolsó körökben már nyűgnek és fárasztónak éreztem a bringáról le és felszállásokat... Elfáradtam na!
Mindent összevetve, élveztem a versenyt, nem bántam meg, hogy elindultam! Abszolútban valahol a 10. hely környékén érkezhettem, míg a kategóriámat sikeresen megnyertem.

Köszönöm a szurkolást mindenkinek, Viki Keresztszüleinek, Mamájának és Danó Petiéknek a pesztrálást!

fotó: rendezők
fotó: rendezők
fotó: rendezők
fotó: rendezők

2011. október 9., vasárnap

Főiskolás és Egyetemista bajnokság - vol. 2.

Az idei volt a negyedik Főiskolás MTB versenyem. Ilyen jó eredménnyel még nem zártam, mint most. (Nem az időeredményre, hanem a helyezésre gondolok.)
Balázs - Szentessy Balázs, egyik kedvenc tornatanárunk - ismét rábeszélt, hogy nekünk jó lesz, ha idén is
elmegyünk erre a versenyre.
Nekem pont kapóra is jött az edzésekhez, ezért szívesen éltem a lehetőséggel. A verseny előtti pénteken már kezdett romlani az idő, ami vasárnap teljesedett ki igazán.
Néhány fok, szél és még az eső is szemerkélt. Nem volt túl bíztató ilyen körülmények közt megérkezni Etyekre, a szokásos helyszínre.
Ilyen időben nem volt senkinek kedve igazán melegíteni - már aki egyáltalán eljött, ugyanis nagyon családias volt a légkör, több nevezett versenyző otthon maradt -, így a legtöbben az autóban húzták meg magukat.
A 11 órás rajtot a versenyzőkkel való egyeztetés után negyed órával korábbra vették, hogy mihamarabb túlessünk a versenyen és ne fagyoskodjunk annyit.
Két kört mentem a pályán, hogy kissé bemelegedjek. Könnyebbnek éreztem, mint a korábbi években, 42-es nagytányéron végig járható volt.
A rajtot most is jól sikerült elkapni, Szalay Peti és Gulyás Ádám mögé álltam be. Az első kör felénél nagyjából rendeződött is a sorrend. Egy Peti és egy Ádám maradt előttem, csak már nem Gulyás, hanem Ruszin. Szalay Peti fokozatosan nyúlott el tőlünk, Ádámnak folyamatos technikai gondjai voltak, amibe szalmaszálként kapaszkodhattam egy esetleges második hely reményében. De hiú ábrándként illant el előlem ez a kép, amikor újra eltávolodott előttem.
Így lettem harmadik és szereztem egy bronzérmet magamnak és az Egyetemünknek. A csapatversenyt megnyerte a háromfős csapatunk, amiben Márkus Jani, Gulyás Ádám és én voltunk. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a második hely is a Pannon Egyetemé lett és azt még halkabban, hogy csak mi voltunk ketten :)
Viki a csajok közt egy ezüst érmet hozott, így itthon teljes lett a paletta.

Az eredményhirdetést már nem volt időm megvárni, mert hosszabb edzés volt tervezve vasárnapra, így rögtön a célbaérkezés után letekertem Fehérvárra, ahol a többiek felszedtek és visszahoztak Veszprémbe.

2011. október 2., vasárnap

Főiskolás és Egyetemista bajnokság - vol. 1.


Idén októberben ismét eljött a Főiskolás Bajnokságok ideje. Ez két okból is kínos volt idén, mert alig edzettem az elmúlt időszakban - bár  többet, mint nyárig - és még mindig egyetemista vagyok...
Majdnem sikerült időfutam bringát is kölcsön kérni, ahogy tavaly , de Totya és Kika is nagy bringázást tervezett erre a napsütéses októberi vasárnapra. Így abból építkeztem, amim van - a cyclocross bringát vettem hónom alá. Szombat délelőtt, az utolsó pillanatban még egy Powertap wattmérőt is tudtam kölcsönkapni a keszthelyi Greenzone boltból, valamint egy vele kommunikáló computert a CSC trénerétől, Szőllősy Istitől.

Szombat estére megrendeltük a bevált 40 centis Mókuska pizzánkat Vikivel, ami nekem még a reggelimet is jelentette. Ezúttal nem jött be, mint a veszprémi xc futam előtt. No nem mintha ezen múlna akármi is.
Szokásosan Tahitótfaluban rendezték a versenyt, de eltérő rajthellyel, ami egy utcával arrébb kapott helyet. A pálya annyit változott, hogy még egy 90°-os kanyar volt benn és kicsivel hosszabb is lett.

A nevezés 10 órakor zárult, elvileg fél 11-kor hirdették volna ki a rajtsorrendet és 11 órakor már indulhatott is az első. Mivel hosszabb bemelegítést terveztem, már negyed 11 körül elindultam, mert nem tudtam, mikor indulok.
Háromnegyed után derült ki, hogy 11.11-kor indulhatok. 2 perccel Gulyás Ádám és 3-mal Márkus Jani előtt. Volt para rendesen, hogy legalább ne érjenek utol.
Az első szakaszon szembeszél fogadott egészen a féltávnál levő fordítóig - itt találkoztam Szalay Petivel, aki szembejött már velem. Figyeltem a helyét, idejét, jobbat ment már akkor is. Gondoltam, hogy ez már veszett ügy, hisz több szép időfutambringa is volt még az indulók közt - de nem vitték sokra.
A fordító után Jani már Ádám előtt volt, amit nagyon furcsáltam - mert Ádám azért jobban szokott menni és Janiról sem gondoltam, hogy ekkorát megy.

fotó: Budapesti Kerékpáros Szövetség
Amit tudtam, kihoztam magamból én is, de ez a negyedik helyre volt elég. Tavaly is mondjuk a szerencsémen - ami másnak pech volt - múlt a harmadik hely, mert bolyozásért időbüntetést kaptak előttem.
Az országúti kategóriát Jani nyerte, a mountain bikeosok közt pedig Bence lett harmadik, így legalább kettő érmet szereztek az Pannon Egyetemnek.
Viki is cyclocross bringával próbálkozott az országúti kategóriában és negyedikként ért be ő is.
Lehet mégis a pizzában volt valami ...?

2011. október 1., szombat

Krosszgép csajosan: Cannondale CaadX 105


Bár a bringások nagyrésze most fogja szögre akasztani a kerékpárját az egész éves versenyzés után, nekünk mégis van egy bemutatásra váró alanyunk, aminek most jön csak igazán az ideje.
Egy cyclocross kerékpárról van szó, amihez a Supercross sorozat és némi fanatizmus hozta meg az ihletet.

Viki téli/edző bringájával állunk szemben:
Eddig csak egy edző és egy versenyzésre szánt mountain bike-om volt és szerettem volna egy országúti edzésre is alkalmas kerékpárt. Először az országúti fronton keresgéltünk, majd végül a cyclocross kerékpároknál horgonyoztam le. Hosszas keresgélés után a jó ár/érték arány és egy már versenyzésre is alkalmas felszereltség miatt döntöttem a Cannondale hobbi-felsőkategóriájú bringája mellett.
Sajnos nem tudtam cyclocross bringát próbálni a méretemben, így az országútik között keresgéltünk, egy 52 cm-es Cannondale SuperSix geometriájában találtam meg az igazit, ami csupán kis eltérést mutatott ezzel az 51 cm-es Caadx-szel szemben.

Nézzük, hogy áll össze a bringa:
A váz 6061-es alumíniumból készült, amin a hegesztési varratok kellemesen el lettek csiszolva, amolyan cannondaleesen simák.

A váz maga letisztult fémszínű, lakk alatti szolid matricázással.
Talán meglepő, de egy karbon villa is belefért a felszereltségbe, amitől kellően merev, pontosan irányítható az első kerék. Első ránézésre nem tűnik annak, viszont a villaszár alján levő dísz karbon szövet bizonyíték a szénszálas alapanyagról.
Praktikus bowdenelvezetéssel van dolgunk, a felsőcső tetején és az alsó cső alján futnak a kábelek, így könnyedén meg tudjuk emelni ill. vállra tudjuk kapni a gépet a tekerhetetlen szakaszokon. A hátsó fék bowdene a nyeregcsőbilincsbe integrált bowdenmegakasztóba torkollik.


Az olcsóbb kategóriáktól szokatlan módon BB30-as középcsapággyal kompatibilis a váz, amihez egy 36-46 fogas FSA Gossamer hajtókar csatlakozik.
A váltók, a lánc és fogsor - 10 sebességes, 12-25-ös fogaskerék-áttétellel -  mind a Shimano 105-ös modelljei, akárcsak a fékváltókar, amik már bandázs alatti, rejtett bowdenelvezetést kaptak.
A fékeknél az elterjedt kialakítású Tektrok kerültek felszerelésre, amik nemcsak a sárférőhelyet nem akadályozzák, de nagy erőt is lehet kifejteni a fékezéshez.
A kormány és nyereg körüli kiegészítők mind Cannondale logósak és kellemesek a megszokott saját márkás termékekhez képest.
Egyedül a kerekekről nem ejtettünk szót eddig, amikben látok némi tartalékot: alap Formula agyak, 2 mm-es küllők és egy 490 grammos felni jellemzi a 32 küllős kerekeket.
A bringát kicsit nőiesítettük, ebben tér csak el a gyári felszereltségtől.
Vidám színű bowdenkülsőket, színes fékpofákat, kormánykupakot és rózsaszín bandázst kapott, amivel a gyári egyhangúságot törtük meg. Gyárilag taposópedállal és kiegészítő fékkar nélkül juthatunk ehhez a kerékpárhoz.

Menet közben:
Mit is írhatnék egy ilyen jó kis bringáról?! Nem csak külsőre gyönyörű, de nyeregben ülve is a mennyekben érezheti magát az ember. No de térjünk vissza a valóságba. Hasonlítási alapom sajnos még kevés, de örülök, hogy megvettem ezt a bringát. Úgy érzem jó választás, bár az, hogy mit is tud valójában majd csak a versenyeken derül ki igazán, illetve a komolyabb terepi edzéseken. Egyelőre még csak ”óvatosan” próbálgatom terepen, mert többnyire montis edzésem van, de aszfalton szinte mindig a Cannondale-t használom. Geometriáját tekintve eltér a mountain bike-tól, de nagyon szépen suhan és terepen is egészen jól megállja a helyét, ahhoz képest, hogy merevvillával, vékony gumival és kanti fékkel felszerelt kerékpárról van szó. Bizonyos esetekben azért hiányolom a tárcsaféket, de a célnak ez is tökéletesen megfelel, így nem panaszkodhatom. Az egyetlen, ami igazán furcsa számomra, hogy kanyarodás közben figyelni kell, mert ha nem jó helyen van az ember lába, bizony beleér az első kerékbe. És igazából ez sem a bicikli hibája, csakis az enyém, hogy nem nőttem nagyobbra. Egy hosszabb vázzal nem lenne ilyen gondom, de hát erre futotta a ”gyárban”.
Végezetül elmondhatom, hogy szeretem a bringám, jó választás volt és alig várom, hogy a versenyeken is kipróbálhassam.

2011. szeptember 18., vasárnap

BringaMánia Magyar Nagydíj - Veszprém


Ezt is megértük: Veszprémben cross country versenyt rendeztek.
A hírt már elég korán tudtam, a pálya nyomvonaláról is volt információ, próbáltam bejárni, de ahhoz képest azért elég sokat változott, így nem jutottam vele előbbre.
Pár héttel a verseny előtt már kezdett fixálódni a nyomvonal, néhányszor ki tudtunk menni Vikivel is gyakorolni, de a végleges nyom csak 1-2 nappal előbb derült ki.
Mivel hazai verseny  volt és még idén nem indultam egyetlen cross country versenyen sem, ezért szerettem volna kipróbálni magam Másodosztályban, hisz ez a nekem való kategória.
Komoly felkészülés ezt a versenyt sem előzte meg. Múlt héten voltunk Miskolcon a Fehérkőlápa Hillclimben, ezzel le is tudtam a magas pulzustartományban való edzést, ezért a hetet nagyjából csak pihenéssel és a pályával való ismerkedéssel töltöttem.
Rajthoz bekészítettem egy kulacs izotóniás italt és egy másikat, ami vizes kóla volt, ezt a második kör végén kaptam meg Vikiéktől az itatóponton. Bár csak 2 dl kóla volt a 7 dl vízben, mégis kellő keménységű vályogot tudtam létrehozni a számban a benyelt porral keverve...
Kis csúszással indultunk, meg is lepődtem, hogy a Másodosztályt előbb indítják, mint a Mastereket, hisz' mi csak "megtűrt" kategória vagyunk. Mindenesetre örültem neki és annak is, hogy az első sorból indulhattam.
Így könnyebben meg tudtam húzni az első néhány száz métert, hogy ne nekem kelljen kerülgetni az embereket, hanem inkább ők szívjanak, hogy ott bócorgok előttük :)
A rajt előtt ismerősök felkészítettek, hogy Reznik Sanyi és Kispál Máté is nagyon erős, valamint Tajdi Bencéről sem szabad megfeledkezni. Nem beszélve a csapattársaimról, akik azért komolyan készültek a szezon során.
A Gulya-dombon levő hosszabb lankás részen elém jött Máté és Sanyi. Aggódtam, hogy mit keresek én ennyire elől, de kényelmes volt a tempó, így maradtam. A nagy lejtő tetején elbújtam Sanyi mellett, mert gyorsabbnak éreztem magam és Máté után eredtem. Mikor kiértünk a Séd partjára, már csak ketten voltunk, mögöttünk senki.
Tartottam tőle, hogy ez vissza fog ütni és hamar utolér majd mindenki, de szerencsére folyamtosan tudtuk növelni az előnyünket. A második kör közepéig együtt mentünk Mátéval, jókat beszélgettünk, nem kapkodtunk.
A kör második felénél kezdett lemaradozni, innentől egyedül haladtam a negyedik kör végéig. Illetve nem teljesen, mert néhány száz métert tekertem a Master 1 kategória győztesével, Táncos Gabival, aki ahogy jött, úgy ment is...
Nem tudtam, hogy meddig fogom bírni erővel, ezért tartalékoltam, nem hajtottam magam maximumon, de igyekeztem a lehető leggyorsabban menni, minél kevesebb eneriga befektetéssel. Ez meg is látszott a pulzusomon, hisz 193 lett az átlag - ezt könnyedén túl szoktam szárnyalni.
Próbáltam élvezni a pályát, a lejtőn minél gyorsabban lemenni, mert azt nagyon szeretem.
Nagyon meglepődtem, hogy elsőként sikerült célba érnem! Ebben biztos közrejátszott az is, hogy akármerre is haladtam a pályán, szurkolók hada fogadott és buzdított. Köszi mindenkinek, aki kijött és szurkolt!
Vikinek, Buksinak, Livinek és Balázsnak köszi az itatást, kölcsön teleszkópot meg mindent.
Viki a Másodosztály női kategóriát nyerte, ezzel kettő aranyat szerzett a "család" és ezzel kettő dobogósa lett a csapatunknak.

2011. szeptember 2., péntek

Eurobike Demo Day


fotó: Béka
Idén úgy alakult, hogy kijutottunk az Eurobike kiállításra. Bringahiradós sajtós belépőt kaptunk, ami olyan, mint az autós kártyában a Lamborghini Countach... - ezt ezúton is köszönjük szépen!
Már nyár elején eldöntöttük az utazást, szépen elő is készítettünk mindent, foglaltunk szállást, kivettük a szabadságot a munkahelyen stb...
Aztán úgy alakult, hogy utolsó héten rájöttünk - vagyis Béka rájött -, hogy a Demo Day nem augusztus 31-én, hanem már augusztus 30-án lesz.
Erre nem számítottunk, így a keddi indulást hétfőre kellett tenni, ami a szállásunk bukását és új keresését eredményezte. 1,5 nap emailezés és telefonálás után végülis szombat délben lefoglaltam a szállást.

Főleg nagykerekűekre hegyeztük ki a tesztnap adta lehetőségeket. Regisztráció után gyorsan felmarkoltuk az ajándék kesztyűt - Hirzl. Ennek az érdekessége, hogy nagyon jól bírja a nedvességet, vagyis nagyon gyorsan szárad. Az egész napos rájdolás során sem sikerült beleizzadnom. Tényleg jó volt!


Kezdésnek egy kis Colnagot vittünk magunkkal a tesztkörre. Ez nem az én méretem volt, elég picuri vázra szereltek átlagos alkatrészeket, de mindent összevetve nagyon kellemes csalódás volt! Amit kiemelnék az a nagyon jó gyorsíthatóság. Rendkívül dinamikusan sikerült megindítani, nagyobb méretben, jobb felszereléssel szívesen használnám.
A standon nagyon kedvesek voltak az olaszok, végén adtak sapkát, karszalagot...

Közben vittünk még egy Orbea Almát is, szintén 29"-est. Itthon már volt szerencsém hozzá, az sem igazán nyerte el a tetszésem, ahogy ez sem. A kormány rossz helyen és szögben volt, ráadásul terepen is nagyon pattogós volt a hátulja. Hiába eresztettünk le a hátsó gumiból, továbbra sem volt olyan nagy élmény vele a bringázás.

Megkaparintottuk a Merida legújabb össztelósát, a Ninetyninet is. Ez a 96 utódja, némileg átdolgozott rugózási rendszerrel, DT villával. Szépen rugózott is, elöl hátul lockolható egységgel, már-már zavarbaejtően sok - 6 db - karral a kormányon.
Nem igazán kedvelem a Meridákat, de szépen tette a dolgát mindenhol, egyedül a geometriát nem bírtam megemészteni: mintha orra lenne borítva a bringa: az eleje lenn, a hátulja fenn. De olyan érzés, amit nem old meg a kormány felemelés és nyereg lejjebb tolás. A hajtókart túl magasnak éreztem. De persze ez nem jelent semmit, Viki vigyorogva mászkált vele. Neki tényleg jó lenne versenyezgetni.

Mivel a Cannondale és Specialized standoknál végeláthatatlan sorok álltak, ezért más márkák után néztünk, ahol szintén vannak 29"-esek. Nem is sokat kellett keresgélni, mert szinte mindenhol vannak már ilyen bringák.
A Stevens standról Viki hozott egy - átlagos felszereltségű, enyhén túlsúlyos - bringát. De az élmény jó volt azért. Kanyarodott, lassult, gyorsult és a geometriája is tetszetős volt. Jobb felszereltséget és hosszabb kormányszárat neki és jöhetne is.

Ezzel párhuzamosan egy Canyon bringát vittünk magunkkal az ekkorra már szokásosnak mondható tesztkörre. Sajnos csak M-es és XL-es volt épp a standon, a srác pedig a kisebbre dumált rá. rövidnek éreztem és alacsonyan volt a kormánya, ellenben tetszett. Most a képeket nézegetve látom, hogy bizony a nyerget is előretolta valamelyik user előttem, emiatt is érezhettem olyan rövidnek. Egy hosszabb kormányszár, magasabbra helyezett kormány megoldaná a gondot. Ezt is a kellene csomagba tettem.

A tesztbringázás második 26"-os alanya egy Giant Anthem volt. Nem tudok túl sokat írni róla, tette a dolgát, ahogy kell, geometriában jobb, mint a Merida, mozgásban talán kicsit elmarad mögötte.

A Giant számomra egy pozitív csalódás volt. Az utóbbi években kategórikusan elzárkóztam tőlük, nem foglalkoztam velük egészen az idei évi sport kiállításig. Ott tűnt fel, hogy valami változott: kellemes kinézetű bringák, néhány újítás, jó felhozatal.
A kis Colnago mellett - vagy inkább előtt - ezt mondanám a legjobbnak a próbáltak között! Tehát jó volt a geometriája - mert ugye a felszereltség nem számottevő, azt akasztunk rá, amit akarunk.

A sor végére két Specializedet is sikerült becserkészni. Az egyik egy merevfarú Stumpjumper, pont Viki mérete. Vagyis nem pont, de azért elég jól elvolt vele. Nagyobb méretben a kellene kategóriába sorolnám.

Az utolsó próbált bringa pedig egy karbon össztelós Stumpjumper volt, természetesen ez is 29"-es méretben.
A rugózás elöl-hátul Brain-nel kiegészítve. Lefelé kicsit pattogósnak éreztem, de valószínűsítem, hogy bennem van a hiba, mert a többiek fülig érő vigyorral, örömködve, nyeregben ülve érkeztek a lejtő aljára.
Felfelé a Brain nyújtott biztos mászást a merevített villával és hátsó rugóstaggal.
Ami feltűnt, hogy nem érzem szükségét az össztelós 29"-esnek. Vagy egy jó össztelós, ami belockolja nekem a hátulját, amikor nincs rá szükség vagy pedig egy merevfarú, könnyű 29"-es.
Sokat hallhattunk a nagykerekűek lomhaságáról. Megmondom őszintén nem vettem észre: amelyik bringában könnyű kerék volt, azt nagyon jól be tudtam lendíteni, meglepően jól gyorsult!


Végül két érdekes kép, ami két érdeklődési területem köti össze: a Cargobike-ok:



Hamarosan folytatás a kiállítás első és második napjáról.