 |
| fotó: Béka |
Már nyár elején eldöntöttük az utazást, szépen elő is készítettünk mindent, foglaltunk szállást, kivettük a szabadságot a munkahelyen stb...
Aztán úgy alakult, hogy utolsó héten rájöttünk - vagyis Béka rájött -, hogy a Demo Day nem augusztus 31-én, hanem már augusztus 30-án lesz.
Erre nem számítottunk, így a keddi indulást hétfőre kellett tenni, ami a szállásunk bukását és új keresését eredményezte. 1,5 nap emailezés és telefonálás után végülis szombat délben lefoglaltam a szállást.
Főleg nagykerekűekre hegyeztük ki a tesztnap adta lehetőségeket. Regisztráció után gyorsan felmarkoltuk az ajándék kesztyűt - Hirzl. Ennek az érdekessége, hogy nagyon jól bírja a nedvességet, vagyis nagyon gyorsan szárad. Az egész napos rájdolás során sem sikerült beleizzadnom. Tényleg jó volt!
Kezdésnek egy kis Colnagot vittünk magunkkal a tesztkörre. Ez nem az én méretem volt, elég picuri vázra szereltek átlagos alkatrészeket, de mindent összevetve nagyon kellemes csalódás volt! Amit kiemelnék az a nagyon jó gyorsíthatóság. Rendkívül dinamikusan sikerült megindítani, nagyobb méretben, jobb felszereléssel szívesen használnám.
A standon nagyon kedvesek voltak az olaszok, végén adtak sapkát, karszalagot...
Közben vittünk még egy Orbea Almát is, szintén 29"-est. Itthon már volt szerencsém hozzá, az sem igazán nyerte el a tetszésem, ahogy ez sem. A kormány rossz helyen és szögben volt, ráadásul terepen is nagyon pattogós volt a hátulja. Hiába eresztettünk le a hátsó gumiból, továbbra sem volt olyan nagy élmény vele a bringázás.
Megkaparintottuk a Merida legújabb össztelósát, a Ninetyninet is. Ez a 96 utódja, némileg átdolgozott rugózási rendszerrel, DT villával. Szépen rugózott is, elöl hátul lockolható egységgel, már-már zavarbaejtően sok - 6 db - karral a kormányon.
Nem igazán kedvelem a Meridákat, de szépen tette a dolgát mindenhol, egyedül a geometriát nem bírtam megemészteni: mintha orra lenne borítva a bringa: az eleje lenn, a hátulja fenn. De olyan érzés, amit nem old meg a kormány felemelés és nyereg lejjebb tolás. A hajtókart túl magasnak éreztem. De persze ez nem jelent semmit, Viki vigyorogva mászkált vele. Neki tényleg jó lenne versenyezgetni.
Mivel a Cannondale és Specialized standoknál végeláthatatlan sorok álltak, ezért más márkák után néztünk, ahol szintén vannak 29"-esek. Nem is sokat kellett keresgélni, mert szinte mindenhol vannak már ilyen bringák.
A Stevens standról Viki hozott egy - átlagos felszereltségű, enyhén túlsúlyos - bringát. De az élmény jó volt azért. Kanyarodott, lassult, gyorsult és a geometriája is tetszetős volt. Jobb felszereltséget és hosszabb kormányszárat neki és jöhetne is.
Ezzel párhuzamosan egy Canyon bringát vittünk magunkkal az ekkorra már szokásosnak mondható tesztkörre. Sajnos csak M-es és XL-es volt épp a standon, a srác pedig a kisebbre dumált rá. rövidnek éreztem és alacsonyan volt a kormánya, ellenben tetszett. Most a képeket nézegetve látom, hogy bizony a nyerget is előretolta valamelyik user előttem, emiatt is érezhettem olyan rövidnek. Egy hosszabb kormányszár, magasabbra helyezett kormány megoldaná a gondot. Ezt is a kellene csomagba tettem.
A tesztbringázás második 26"-os alanya egy Giant Anthem volt. Nem tudok túl sokat írni róla, tette a dolgát, ahogy kell, geometriában jobb, mint a Merida, mozgásban talán kicsit elmarad mögötte.
A Giant számomra egy pozitív csalódás volt. Az utóbbi években kategórikusan elzárkóztam tőlük, nem foglalkoztam velük egészen az idei évi sport kiállításig. Ott tűnt fel, hogy valami változott: kellemes kinézetű bringák, néhány újítás, jó felhozatal.
A kis Colnago mellett - vagy inkább előtt - ezt mondanám a legjobbnak a próbáltak között! Tehát jó volt a geometriája - mert ugye a felszereltség nem számottevő, azt akasztunk rá, amit akarunk.
A sor végére két Specializedet is sikerült becserkészni. Az egyik egy merevfarú Stumpjumper, pont Viki mérete. Vagyis nem pont, de azért elég jól elvolt vele. Nagyobb méretben a kellene kategóriába sorolnám.
Az utolsó próbált bringa pedig egy karbon össztelós Stumpjumper volt, természetesen ez is 29"-es méretben.
A rugózás elöl-hátul Brain-nel kiegészítve. Lefelé kicsit pattogósnak éreztem, de valószínűsítem, hogy bennem van a hiba, mert a többiek fülig érő vigyorral, örömködve, nyeregben ülve érkeztek a lejtő aljára.
Felfelé a Brain nyújtott biztos mászást a merevített villával és hátsó rugóstaggal.
Ami feltűnt, hogy nem érzem szükségét az össztelós 29"-esnek. Vagy egy jó össztelós, ami belockolja nekem a hátulját, amikor nincs rá szükség vagy pedig egy merevfarú, könnyű 29"-es.
Sokat hallhattunk a nagykerekűek lomhaságáról. Megmondom őszintén nem vettem észre: amelyik bringában könnyű kerék volt, azt nagyon jól be tudtam lendíteni, meglepően jól gyorsult!
Végül két érdekes kép, ami két érdeklődési területem köti össze: a Cargobike-ok:
Hamarosan folytatás a kiállítás első és második napjáról.