VI. Dynamo Maraton

Két év kihagyás után újra rajthoz állhattunk a gyenesdiási Dynamo Maratonon. Igazából nem tudom, hogy az utolsó alkalommal ott álltam-e, mert többször ütközött már más programmal az évek során vagy épp szervezőként ácsorogtam a pálya szélén.

fotós: Kenyeres Zsolt

Idén tartalékon üzemeltettem a versenyzést, ez látszik is a napló ürességén. Talán idén ez volt az első maraton, amin igazán éreztem, hogy újra versenyen vagyok és próbáltam is úgy hozzáállni. Ez nagyjából annyiban nyilvánult meg, hogy Vikivel masszíroztattam a lábaimat és vettem High5 zseléket és szénhidrátot, valamint a versenyen próbáltam minél jobban elöl maradni az élbolyon. Természetesen a bringával most sem foglalkoztam túl sokat, maradt a merevvilla és még mindig nyiszog rajta valami. (apropó: teleszkóp szponzort keresek :) )
Elég jól ismerem a környéket, "párszor" jártam már a pályán, tehát nem volt meglepetés egyetlen nagyobb kő és pocsolya sem...
Szokásos 5 kilométeres aszfaltos emelkedővel kezdtünk egészen Büdöskútig, miután a lassú rajttal kiértünk Gyenesdiásból.
Az első 15-ben voltam, de egyre csak nyúlott az elején egy 8-10 fős csapat. Terepre érve két KTM-es (?) srácot láttam folyamatosan magam előtt, hangyányit mindig közeledtem is rájuk.
Miután sikeresen elveszítettem a kulacsom az egyik rázós lejtőn, elérkeztünk egy hosszú sík szakaszhoz, ahol épp Pintér Kolos merte össze magát és szemüvegét a földről egy bukás után.
A pálya második feléhez érve veszélyesen közeledni kezdett Ágoston, aki valószínűleg sokszor olvasta Papp Dénes Marton Attival készült "Big Ring only"  írását, mert nagytányér-kónuszon, kiállva tépkedte a bringát. Ahogy jött, úgy ment is. Kérdeztem, hogy ezt a 40-es csapásszámmal való haladást mire véljem, elmondta, hogy gyengének érzi magát pörgetés közben, úgyhogy lesz ami lesz alapon kipróbálja így. Aztán még váltottunk pár szót, tehát Ágoston csak beszélt, csak beszélt, csak beszélt, majd meglépett előttem.
Egy hosszabb köves lejtőn jeleztem előzési szándékom, mert gyorsabbnak éreztem magam egészen az utolsó előtti mászásig, ahol ismét utolért és támadásra buzdított Balázs Úr (Noé Balázs) ellen, de végülis nem ő volt, hanem a gyengélkedő Veingartner Balázs.
Miután Balázst kerültük nem nagyon láttam magam mögött senkit, úgyhogy próbáltam minél gyorsabban, de biztonságosan célba érni.
Így alakult, hogy a felnőtt korcsoport 5. helyén érkeztem be, 7 és fél perc hátránnyal a győztes Táncos Gábor mögött.
Összességében nem olyan rossz teljesítmény, mivel nem szakadtam meg az edzésekben az elmúlt időben és sokan érkeztek mögöttem, akik bizony komolyan készültek.
Szeretem az ilyen kis versenyeket, jó hangulatuk van, jó szervezés!
Kis verseny létére mégis sokan jönnek a mezőny elejéről, arra apellálva, hogy nyernek, de ugye sokan gondolják ugyanezt, így semmivel sem könnyebb verseny alakul ki, mint egy nagy maratonon.
Jövő héten Mátra maraton, hosszú táv, merevvillával! :)