Ezt is megértük: Veszprémben cross country versenyt rendeztek.
A hírt már elég korán tudtam, a pálya nyomvonaláról is volt információ, próbáltam bejárni, de ahhoz képest azért elég sokat változott, így nem jutottam vele előbbre.
Pár héttel a verseny előtt már kezdett fixálódni a nyomvonal, néhányszor ki tudtunk menni Vikivel is gyakorolni, de a végleges nyom csak 1-2 nappal előbb derült ki.
Mivel hazai verseny volt és még idén nem indultam egyetlen cross country versenyen sem, ezért szerettem volna kipróbálni magam Másodosztályban, hisz ez a nekem való kategória.
Komoly felkészülés ezt a versenyt sem előzte meg. Múlt héten voltunk Miskolcon a Fehérkőlápa Hillclimben, ezzel le is tudtam a magas pulzustartományban való edzést, ezért a hetet nagyjából csak pihenéssel és a pályával való ismerkedéssel töltöttem.
Rajthoz bekészítettem egy kulacs izotóniás italt és egy másikat, ami vizes kóla volt, ezt a második kör végén kaptam meg Vikiéktől az itatóponton. Bár csak 2 dl kóla volt a 7 dl vízben, mégis kellő keménységű vályogot tudtam létrehozni a számban a benyelt porral keverve...
Kis csúszással indultunk, meg is lepődtem, hogy a Másodosztályt előbb indítják, mint a Mastereket, hisz' mi csak "megtűrt" kategória vagyunk. Mindenesetre örültem neki és annak is, hogy az első sorból indulhattam.
Így könnyebben meg tudtam húzni az első néhány száz métert, hogy ne nekem kelljen kerülgetni az embereket, hanem inkább ők szívjanak, hogy ott bócorgok előttük :)
A rajt előtt ismerősök felkészítettek, hogy Reznik Sanyi és Kispál Máté is nagyon erős, valamint Tajdi Bencéről sem szabad megfeledkezni. Nem beszélve a csapattársaimról, akik azért komolyan készültek a szezon során.
A Gulya-dombon levő hosszabb lankás részen elém jött Máté és Sanyi. Aggódtam, hogy mit keresek én ennyire elől, de kényelmes volt a tempó, így maradtam. A nagy lejtő tetején elbújtam Sanyi mellett, mert gyorsabbnak éreztem magam és Máté után eredtem. Mikor kiértünk a Séd partjára, már csak ketten voltunk, mögöttünk senki.
Tartottam tőle, hogy ez vissza fog ütni és hamar utolér majd mindenki, de szerencsére folyamtosan tudtuk növelni az előnyünket. A második kör közepéig együtt mentünk Mátéval, jókat beszélgettünk, nem kapkodtunk.
A kör második felénél kezdett lemaradozni, innentől egyedül haladtam a negyedik kör végéig. Illetve nem teljesen, mert néhány száz métert tekertem a Master 1 kategória győztesével, Táncos Gabival, aki ahogy jött, úgy ment is...
Nem tudtam, hogy meddig fogom bírni erővel, ezért tartalékoltam, nem hajtottam magam maximumon, de igyekeztem a lehető leggyorsabban menni, minél kevesebb eneriga befektetéssel. Ez meg is látszott a pulzusomon, hisz 193 lett az átlag - ezt könnyedén túl szoktam szárnyalni.
Próbáltam élvezni a pályát, a lejtőn minél gyorsabban lemenni, mert azt nagyon szeretem.
Nagyon meglepődtem, hogy elsőként sikerült célba érnem! Ebben biztos közrejátszott az is, hogy akármerre is haladtam a pályán, szurkolók hada fogadott és buzdított. Köszi mindenkinek, aki kijött és szurkolt!
Vikinek, Buksinak, Livinek és Balázsnak köszi az itatást, kölcsön teleszkópot meg mindent.
Viki a Másodosztály női kategóriát nyerte, ezzel kettő aranyat szerzett a "család" és ezzel kettő dobogósa lett a csapatunknak.