Supercross - Motorex-VDO-Karancs Kupa - 2011.november 6.

Az első futam óta eltelt két hétben bőven volt időm edzeni és átgondolni magamban a tapasztalatokat. Ezeket szűrtem le: van még hova fejlődni; az elején nem szabad nagyon bekezdeni, mert visszaüt. Ennek tudatában és Blazsó Marci edzésterve alapján készültem az eheti megmérettetésre. De sajnos az óra átállítás miatt hétközben már nagyon keveset tudtam kimenni edzeni. Örömmel hallottam, hogy a múltkor épp csak átléptük a 100 fős indulói létszámot, most pedig már 120-an gyűltünk össze (mint a szektások...). Remélem ez a létszám csak bővülni fog!

A kiírásban csábítóként hatott a féllábú (hobbi) kategória győztesnek is járó VDO óra, de gondoltam, hogy nem leszek egyedül, aki meg szeretné kaparintani.
Talán emiatt is, illetve azért, mert nem emlékeztem, hogy beállítottam-e a reggel fél hatos ébresztőt nagyjából hajnali fél 4-től kezdve alig aludtam. Folyamatosan csak jártak a gondolatok a fejemben.
Korán indultunk, mert még Vácra a Velossimo-hoz kellett beugrani egy pár Salice napszemüvegért. (mindenképp érdemes vetni rájuk egy pillantást - jó minőségű szemüveg, ráadásul jó áron!)
Viki csajos rózsaszínt, én pedig az idei/jövő év slágerszínét a neonzöldet kaptam.
Viszonylag időben a pályára értünk, néhány ismerkedő kört tettünk. Megállapítottam, hogy Fityisz feleslegesen paráztatott, hogy rázós a pálya, nekem nagyon tetszett.
Egy csiki-csukis rész, egy dupla akadály és egy "terminátoros" emelkedő volt a pályában, ami viszont zavart, az a lejtőn való rajtolás és utána 100 méterrel egy szűk visszafordító.
A 13 órai rajtunk mezőnye elég népes volt ahhoz, hogy a mezőny közepére szoruljak, mivel csak az elit és master kategóriát szólították be.
Érzésre jól kaptam el a rajtot, a visszafordítónál szerencsére nem akadtam össze senkivel, viszont még a pálya közepén levő csiki-csukis részen is dugó volt az első körben. Abszolútban valahol a 12-15. hely környékén tekertem, sok olyan versenyzővel, akik a múltkor messze előttem jártak.

fotó: Babka Szabolcs

A teljes verseny alatt jól éreztem magam, stabilan, egyenletesen tudtam róni a köröket. Az egyenletességet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 15 másodperc különbség volt a legjobb és legrosszabb köröm közt.
A 2-3. körben kezdett stabilizálódni a féllábú (hobbi) kategória helyezésem, innentől a többi kategória versenyzőivel próbáltam meccselgetni, hogy minél jobb időt és a számomra fontos minél jobb abszolút helyezést érhessem el.
Pontosan nem tudom, hogy hányadikként értem célba abszolútba, viszont most nem kaptam már olyan sokat az elejétől, mint múltkor - ennek örülök. A hobbi kategóriban meg már biztosan utálnak, hogy már másodszor viszem el az első helyet.

fotó: Manka