2010. július 19., hétfő

Cross Country Országos Bajnokság – Pilisvörösvár

Ismét július közepén került megrendezésre az XCO OB, ezúttal a Pilisben. Jó környék, szép vidék, reméltem, hogy jó pályán versenyezhetünk ismét. Ez így is lett.
Szombaton késő délután érkeztünk családostul’, majd két körön keresztül barátkoztam a pályával. A nyomokból ítélve nem én voltam az első, aki végigment, mivel számtalan helyen 10-20 cm mély barázdákat fékeztek ki a többiek. Ezek a mély barázdák megteltek porral, így még jobban nehezítve a közlekedést. A füves, gazos részek is kellőképpen ki lettek taposva, amin nem lepődtem meg, hisz már egy hete hallottam ismerősöktől illetve olvastam az internetes közösségi oldalakon a pályáról.

bringahirado.hu

A pályát két részre lehetne osztani: egy emelkedőre és egy lejtőre. Na de ne gondoljuk, hogy egy snassz emelkedővel és lejtővel ütjük el a mintegy 6,4 km-es távot. Francokat! A lehető legváltozatosabb útvonalon és talajviszonyok közt vezetett a pálya. A felvezető körben egy hosszabb aszfaltos emelkedő szelektálta a mezőnyt, majd mezei és erdei ösvényen, murvás és földes úton, kisebb-nagyobb lejtőkkel tűzdelt szakaszok után értük el a pálya legmagasabb pontját, ahonnan indult az önfeledt lejtőzés. Vagyis csak indult volna, ha nem lett volna itt is számtalan technikás rész, ami nagy odafigyelést igényelt attól, aki nem akarta eldobni a bringát. Ez sokaknak nem sikerült, így a szemfüles fotósok már tudták, hogy hova is kell telepedniük, hogy látványos képekkel gazdagíthassák a galériájukat.

Rengeteg rázós rész volt a pályán, így csak örülhetek, hogy a bringa orrában levő DT villa 100 milliméteres úttal bír. Meg is dolgoztattam rendesen, a becsúszón levő gumigyűrű állásából ítélve nagyjából az egész útját kimozogta. Sokat könnyített volna, ha a hátsó keréknél is egy hasonló szerkezet simította volna az utat.
A másodosztály férfi rajta 12.15-kor volt, közvetlen a master 1, master 2 illetve master 3-as kategóriák után. Ez annyira nem esett jól, hogy utánuk kellett indulnunk, mert így nagy tumultus volt a pályán. De egy szavam sem lehet, Nekik ez volt a bajnoki kategória, mi meg csak „megtűrt hobbisták” vagyunk :)
Szokásosan kemény rajtot vettünk, mindenki meghúzta, amennyire csak lehetett. Az első 5-6 közt fordultam a terepre, majd egy szűk balos kanyar előtt egy helyi – PCCC-s kissrác – 3-4 embert is kifékezett belső íven közeledve. Érdekes húzás volt tőle, lenne még mit tanulni…

Az első kört negyedikként fejeztem be, előttem Búr Zsolt, Táncos Gabi, Dobai Zoli által alkotott trió haladt. Frissítőnél Viki mindig tájékoztatott, hogy mennyivel vagyok lemaradva a harmadik helyezettől, amiből sajnos nem nagyon tudtam faragni. Titkon abban bíztam, hogy a három versenyző közül valaki talán hibázik és sikerül megtörnöm ezt a negyedik helyezéses vonalat. Második körben látótávolságon belülre került mögöttem Kusz Matyi. Kicsit meg is ijedtem, innentől igyekeztem tempósabban haladni. Felvettem a saját tempómat, mögöttem nem volt senki, az első három helyezett elúszva… Ráértem. Egészen a negyedik körig úgy látszott, hogy ennek így is lesz vége, már épp gondolkoztam egy négy fokú dobogó megalkotásán, ahol nekem is jutna hely. :)

A második nagy lejtő tetején megpillantottam Dobai Zolit, aki mellett lazán el tudtam menni. Meg is lepődtem, hogy ilyen könnyen adta magát. Ezzel az előzéssel szereztem meg végül a harmadik helyezésem, aminek természetesen nagyon örülök. Bár sajnálom Zolit is, mert amikor leelőztem épp egy csúnya keresztbeváltás miatt beakadt a lánca és nagytányér-nagytányér fokozatban próbált haladni több-kevesebb sikerrel.

Köszönöm az itatás Vikinek és Szüleimnek, a fényképeket a fotósoknak, a kölcsön gumit Laciklonnak, a szurkolást pedig egy csomó mindenkinek, akiket nehéz lenne felsorolni... :)
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a megjelenést Máli Jani bácsinak és Fanni lányának is, akik ebben a hőségben is kitartottak az eredményhirdetésig :)



Képek itt (katt): 


És büszke lehetek az edzőmre, Blazsó Marcira is, aki az elit felnőtt kategóriában szintén egy harmadik helyezést gyűjtött be.