Idén már jobb körülmények közt élhettük meg ezt a versenyt, mint tavaly. Közel sem volt annyira parás a helyzet, mint azt sokan hitték/mondták. A pálya nagyjából végig tekerhető volt – középtávról beszélünk – kidőlt fákból is csak keveset, elmosott-leszakadt útból is csak egyet láttunk. Sokan túlaggódták a gumikérdést, sárgumi meg minden. Feldobtam a szokásos Maxxis Aspen gumijaimat, ami nem is tűnt rossz választásnak.
A Balaton partról tökre nem poén felutazni az Északi-Középhegységbe. Nagyon messze van.
Szombat délután viszonylag korán érkeztünk, így még volt idő átmozgatni. Az első aszfaltos emelkedőn mentünk fel, néhány sprinttel megtűzdelve. Előtte még gyorsan leestem a szálláson a lépcsőn. A vizes falépcső nem teljesen kompatibilis a bringás cipő stoplijával. Szerencsére csak kevés lépcsőfokot csúsztam, azt is leginkább a hátamon. Majd vacsorára a verseny főtámogató pizzériában vagy főpizzéria támogatóban vagy pizzéria főtámogatójánál kötöttünk ki. Finom volt a gyros, bár bírtam volna még egyet enni. A szálláson még ki kellett egészítenem Viki mézes zserbójával.
(Fotó: Ralph by BikeMag Fórum)
Elindultunk a földutakon. Kapitány és Béla Atti, valamint a rövidtávos Buzsóval haladtunk a távok ketté válásáig. Lefelé nekem ment jobban, felfelé a srácoknak. Az ördögoldalon Béla Atti volt csak előttem, jah meg Melts, amikor hátulról érkezett Táncos Gábor és Luki. Próbáltam menni velük, de nem esett jól a tempó. Sem a tempó, sem a nem sokkal utána levő esésem nem volt túl kellemes. Egy átlós faágon dobtam el a bringát, jobb térdre érkezve. Gyorsan visszapattantam a nyeregbe, de pár percig még nem találtam a helyem. Fájt nagyon, de ahogy terheltem, egyre kevésbé foglalkoztam vele – nem volt rá idő.
Nem történt sok minden, egészen a cél előtti 15-20. kilométerig, amikor utolért ismét Kapitány Atti és Bucsányi Brúnó. Nem lassú tempót diktáltak, de muszáj volt kapaszkodni rájuk. Ahogy elindultunk az utolsó nagy lejtőn, gondosan előre álltam és diktáltam a tempót. Atti leakadt, de Brúnó nagyon nem akart. Ha jól emlékszem tavaly is vele volt itt egy hasonló meccselésem, bár akkor könnyebb dolgom volt. Egy eszeveszett hajszát láthattak az utolért rövidtávosok, sokszor féltem, hogy valakin végiggázolunk, mert nem volt idő kiabálni, hogy érkezünk. Szerencsére sem másban, sem magunkban nem tettünk nagy kárt, pedig ahogy visszanéztem, többször mértem 45 feletti tempót, a csúcs pedig 48-49 körül volt. Aki ott volt és emlékszik arra az utolsó lejtőre, nyugtázhatja, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. Ezen a lejtőn találkoztunk az út szélén defekttel álldogáló Táncival is, akinek eggyel jobb helyezésem köszönhetem. Persze sajnálom is, mert igen jót ment, peches volt.
A célba végülis fél-egy bringa előnnyel, negyedik helyre érkeztem Melts, Luki, Béla Atti mögé. Idén ez a második ilyen sprintbefutóm. Anno Eisenbergben is hasonló helyzet állt elő.
Verseny közben egy meglepően jó ízű karamellás High5 Sport Bar fogyott el, valamint három banános zselé valamint egy kulacs saját Energy Source és kettő másik, az itatóponton kapott.
Jó volt ez a hajsza a végén, de egy laza legurulás jobban esett volna. Tavalyi időmnél 4 perccel mentem rosszabbat, amit a ragadósan saras pályának tudok be. Az idei év nagyon hasonlít a tavalyihoz: az év első versenye technikai gondok miatt bukott, Szilvásváradról pedig hoztam idén is egy negyedik helyet…
Szombaton irány Crosskovácsi, előtte még beiktatom csütörtökre az idei félév talán legszo.. nehezebb vizsgáját, péntekre pedig egy teleszkóp átvételt a Maliéktól – de erről majd később.