Valószínűleg az időjárás sokakat elriasztott azok közül, akik egyáltalán tudomást szereztek a versenyről, ugyanis néhány hete hallottam csak róla én is először.
 |
| fotó: Bikemag - Tirszin János (Nutrixxion) |
A tegnapi nagy meleg után ma már hűvösebb idő fogadott, a nap is csak ritkán bújt elő a felhők mögül. Ez alapján a tegnapi sötét lencséket átlátszóra cseréltem a Salice szemüvegben, a High5 energiapótláson pedig nem változtattam ma sem: két kulacs EnergieSource, egy zselé közvetlen rajt előtt, egy szelet és egy zselé pedig zsebbe.
Így egy viszonylag kis, családias mezőnyt indított el Bíró Ádám és az ő jó öreg Scooter Fire-je. A velencei kempingből lassú rajttal mentünk szinte a település széléig, ahonnan eszeveszett tempóval kezdtük meg a versenyt. Blazsó Marci hamar meglépett, én pedig Szalay Petivel, Valter Tibivel és olimpikonunk öccsével, Csonka Olivérrel róttam a kilométereket. Jó volt velük menni, mert ismerték a pályát és a kérdéses részeknél - ahol az éjszakai vihar lebontotta a jelöléseket - tudtak segíteni, hogy merre kell tovább haladni.
Itt-ott kóstolgattuk egymást, többünknek voltak próbálkozásai megrángatni a sort, de nem tudtuk egymást elhagyni.
A pálya amúgy a veszprémi lőtérre emlékeztetett, kopár, földes, köves úton haladtunk néhol megtörve erdei utakkal.
Az első kör vége előtt nem sokkal megint bajt éreztem a hátsó kerekem irányából. Ismét defekt. Lassan már az lesz a kivételes, amikor nem kapok defektet. Egy viszonylag lassú - 1-2 perces - lefolyású esettel álltam szemben, így a kormányra támaszkodva, kiállva csorogtam le a rövid és hosszú táv elágazójába, majd onnan a kb. 2 km-re levő cél felé vettem az irányt.
Mivel ilyenkor nem szoktam olyan hangulatban lenni, hogy leszálljak és besétáljak/fussak a célba, igyekeztem óvatosan, de gurulni a bringával. A belső (és külső) gumira már nem sokat alapozok a jövőben, a felni épségét pedig a füves területek keresésével próbáltam óvni.
A célvonalhoz érve épp utolért Pechtol Patrik, aki becsületes rövidtávos volt (tehát oda is nevezett) és az utolsó centimétereken meg is előzött. Ám addigra engem bemért a chipszőnyeg - ezek szerint nem pont a célvonalnál mér, hanem távolabbról is veszi a jeleket.
Így esett, hogy hosszútávra nevezve nyertem meg, vagyis hoztak ki rövidtáv győztesnek. Örülök is, meg nem is. Patrikot sajnálom, mert végülis ő ért be előbb, meg én is szívesen lettem volna sokadik a hosszú távon, mint első a röviden.
Ui.: defektgátló szponzort keresek :)
