Kellys Bakonyerdő Maraton - 2012. május 19.

Szombaton fagy közeli reggellel és izzasztó nappal várt a Bakony legnyugisabb, a legjobb kirándulások kiindulópontjául szolgáló falva, Bakonybél. De nem csak emiatt érdekes a település, hanem attól is, hogy idén ismét 400 bringás lepte el a környéket az idei év első maraton magyar kupafutama, a Kellys Bakonyerdő Maraton miatt.

fotó: Kezso

Idén úgy döntöttem, hogy a maratonokon az igazi maraton kategóriát választom és próbára teszem magam a hosszú távokon. Most ez 98 kilométer bakonyi bringázást jelentett nekem.
Zavartalanul, lendületesen futottunk végig a nevezésnél, ahol ismét praktikus csomagot kaptunk a kezünkbe: egy kulacsot a maraton logójával és benne három darab High5 zselét. Örültem neki, mert amúgy is ez a kedvencem.
A mi rajtunk volt a legkorábban, pontban 10 órakor indultunk motoros felvezetéssel a faluban, hogy megóvjuk a helyieket a 40-nel száguldozó bringásoktól. A mezőnyt aztán a Kőris-hegyre felvezető aszfalton engedték szabadjára, ahol az emelkedő meredeksége miatt már nem volt akkora tempó.
Felkígyóztunk a Kőris-hegyre, majd Borzavár után végiggurultunk a Cuha-patak völgyében. Kedvelt kirándulóhely lévén rengeteg ember túrázott, akik örömmel fogadták a bringásokat és élvezettel nézték a patakátkelési technikákat vagy épp félreugrottak, hogy ne legyenek nyakig vizesek.
A pályán gyorsan lehetett haladni és máris a második Kőris-hegy következett, ahonnan a völgybe érve egy tizenpár kilométeres lankás mászás, némi lejtőzés és egy Hajag-mászás várt ránk a 80. kilométer környékén.

fotó: Kezso

Na, ez volt az a rész, ami senkinek nem hiányzott: meredek mászás, ahol szinte csak rugdosni lehetett a pedált és mindehhez tűző nap vagy a fák közti fülledt meleg társult. De ha ezt valaki túlélte, már csak be kellett gurulni a 12 kilométerre levő célba, ahol frissítő és gulyásleves és kerékpármosó várta a megfáradt versenyzőket.
Az eredménylistákat böngészve azt láthatjuk, hogy bizony megöregedtünk. A közép és hosszú távról is elfogytak a felnőttek. Blazsó Marci és Búr Zsolt is csak az elit kategória miatt nevezett át a felnőttek közé.
Az én huszonpár éves fejemnek majdnem ez volt az első igazi hosszú táv. Najó, nem az első, igazából már 4-5 alkalommal, többek közt ezen a pályán is mentem már a leghosszabb távon. Az utóbbi években sokat erősödtem fejben. Úgy érzem, hogy ezeknél a 4 óra és annál hosszabb távoknál már fontos, hogy fejben is ott tudjunk lenni a versenyen.

Az  bizonyos második Kőris-hegy mászás - fotó: Kezso

A tavalyi év kihagyása talán jót is tett. Nem érzek magamban kényszert, nem élem meg kudarcként a balul elsült történéseket. Mondok is egy példát: a versenytáv 1/3-ánál összeszedtem az idei év körülbelül 40. defektjét. Először egy 1,5 perces pumpálásra, majd egy 4 perces gumicserére kényszerültem megállni. Azt a stratégiát választottam, hogy amíg még tudok gurulni - 100-200 méter, addig elkezdem felpumpálni a gumit. Szépen leszedtem a nyereg mögül, elővettem a pumpám és elkezdtem pumpálni. Így mire megálltam, már egy előfújt gumit tudtam berakni a külső gumiba. Szerelés közben sorra hagytak el a versenyzőtársak, talán hatan lehettek a távomon. Rossz volt látni, de szerencsére kevésbé viselt meg, mint korábban.
Talán ez is (és persze a testi adottságok) közrejátszik a mezőny "elöregedő sikereihez", hogy ők könnyebben vesznek egy nagy levegőt munka után délután 5 órakor és indulnak el edzeni.
A defektjavítással együtt 4:15:26-es időt tudtam futni. Ez sajnos még mindig 29 perccel rosszabb, mint amit Marci ment, de nem zavar, lesz ez még jobb is!
Ez a produkcióm a felnőtt férfiak közt a 7. helyre volt elegendő, míg abszolútban a 14. helyet szereztem meg. Sokat kell még edzeni, hogy sikerüljön beférni az első 5 közé. Márpedig a cél ez!

Időközben megoldódni látszanak a defekt problémáim. Filléres megoldással - a legnagyobb átalakítási költség a defektmentesítő gél vásárlása volt - sikerült megoldani a belső nélküli rendszert. Remélem hatékony lesz.