Tavaly nem indultam ezen a versenyen, mivel kicsit más volt a prioritás, de idén nagyjából minden lehetőséget megragadok a versenyzésre.
Közel is van, a szervezők közt is van néhány ismerős név - Baros Bálint, Búr Zsolt -, akik miatt bátran nekivághattam.
 |
| fotó: bikemag.hu |
Kis csapatunk - Blazsó Marci és Lóránd Imi - erősen kalandosan vágott neki a várgesztesi útnak... De végül azért csak odaértünk.
A Villapark egy mini falu méretű vendéglátó hely, ami szuper helyszínt adott egy ekkora méretű versenynek. Flottul ment minden - nevezés, melegítés és már rajtoltunk is.
És igen! Végre egy praktikus rajtcsomagot kaptunk: energiaszelet, energiaital, zokni, ebédjegy és csak egy-két darab szórólap. Chipes időmérés, jó hely - 3500 Ft-ért. Váóóó!
Úgy terveztem, hogy az elején megpróbálok minél tovább az élbollyal menni és majd csak akkor leszakadni, amikor már nagyon rosszul esik.
Marcival, Buzsóval, Fenyvesi Petivel, Szalay Petivel, Szalontay Bencével, Táncos Gabival sikerült meglépni kicsit a többiektől.
Az egyik nagy kereszteződésben, nagyjából 5 kilométer után Buzsó kötelességtudatból kiállt pályát biztosítani, mivel onnan elmászkált az ember és néhányan el is tévedtek. Egy dobogós helyezést dobott el ezzel...
Ez után hamar fel is bomlott a kis bolyunk, jobbára Szalay Petivel kergettük egymást az első, 23 kilométeres kör végéig, amikor újra visszaértünk a Villaparkba, majd indultunk a következő 32 kilométeres körre.
Az összes információm a két kör hossza volt a távról, így próbáltam erre, az első körbe megtett időmre és arra az elképzelésemre alapozni, miszerint a pályán egyenletesen oszlanak el a dombok.
Tehát még 1,5 órára tippeltem a második köröm, így ennek megfelelően tudtam darabokban elmajszolni a High5 energia szeletet és az Isogel zselét is 1:45-2:00 közt ettem meg. Úgy gondoltam, az utolsó kilométereken még jól jön egy kis plus energia.
A második kör harmadánál egyszercsak valaki megszólított hátulról és az előttünk menőkről érdeklődött. Rendkívüli mód rámijesztett, mert nem vártam, hogy bárki is felérjen rám. De szerencsére/szerencsétlenségre Marci volt, akit a motoros vitt rossz útra és most készült visszamenni az élre.
Ez után nem sokkal megpillantottam magam előtt Szalay Petit-Szalontay Bencét és Fenyvesi Petit.
A cél előtt néhány kilométerrel megint a frászt hozták rám, ezúttal Szalay Peti közeledett. Kezdtem nem érteni a helyzetet, hogy akik előttem vannak, azok miért előznek meg újra... Kiderült, ők is elnéztek egy kereszteződést. Az versenyidőt és a helyezésünket - Marci és Táncos Gabi volt előttünk, mi a 3-4. helyért mentünk -, elnézve elegendő erőt éreztem magamban, hogy megpróbáljam leelőzni Petit. Nem feltétlenül normális módjára érkeztünk az utolsó lejtőn és ez folytatódott a Villaparkban is. Mivel nehéz lett volna eldönteni, hogy ki érdemli a harmadik helyet és az azért járó díjat, ezért javasoltam, hogy osszuk el igazságosan. Peti bólintott, én meg eszeveszettül sprintelni kezdtem - Ő meg félreváltott és 1 másodperccel utánam érkezett. Szerencsém volt.
A pálya jelölése sajnos tényleg nem volt a legtökéletesebb, de ha ráéreztünk a logikára, hogy hol kell keresni a szalagokat, akkor már könnyebb volt. A kék szalagokat is már annyira megszoktuk, hogy hazafelé jövet már több száz méterről kiszúrtuk a fák mögött az út széli csapot :)
Néhányan a frissítőpontokra is panaszkodtak. Megmondom őszintén, csak a Villaparkban láttam én is, bár nem is kerestem, mert volt két kulacs High5 szénhidrátos italom, így a verseny közben teljesen függetlenedni tudtam mindentől és mindenkitől.
 |
| fotó: Káldi Tomi |
Köszönöm, hogy a Salice szemüvegét és sisakját viselhetem és High5 termékeket ehetek/ihatok.
