Egy ideje elkezdtem alapozgatni... vagyis nem is igazán elkezdtem, hanem inkább folytattam, mert az idei ősz nem telt olyan tétlenül, mint a tavalyi.
Lassan itt a tél, egyre kevesebbet lehet kimenni sajnos a hideg miatt. Egyik reggel találkoztam befagyott pocsolyákkal és ezen a héten már rákényszerültem a görgőre is - 2 órát bírtam rajta.
Arra jöttem rá, hogy különböző egyetemista női edzésekhez kell igazítom a görgőzést lenn a tesi tanszéken, ha nem akarok unatkozni :)
A téli időszakban egy Caprine Tour Cross vázra épített bringával nyomulok. /Köszönet a vázért az AVEX Kft-nek :) /
CX-re van építve, de a zord időjárás ellen felvérteztem nagyanyám bringájáról zsákmányolt sárhányókkal és fél-slick gumikkal - amik csak épp annyira slickek, hogy még kellőképp tudjon visítani a görgőn. Felszereltsége vegyesre sikerült - zzyzx kerekek, kcnc hajtókar, xtr váltók, valami fékváltókar, 8-as fogsor, 29"-os merevvilla, ritchey V-fék (ami nagyon nem passzol össze az országúti fékváltókarral). A bringa egyébként szép, a mellékelt képpel ellentétben, csak a sárhányók erős RAT hatást keltenek a szemlélődőkben. Majd csinálok róla egyszer rendes képet is.
Péntek reggel eldobtam a bringát. Szerencsére nem lett baja. Rajtam kisebb karcok, térdem dagadt, fogaimból törtek darabok, ajkam sebes. Semmi komoly. Ma már kimentem egy kicsit. Holnap többet megyek :)
Az elmúlt időben nem történt túl sok említésre méltó, ezért sem írtam. No nem mintha, most lenne valami mondanivalóm...
Elkezdtem alapozni - vagyis elkezdtünk, mivel Marci írja az edzéseket, a végrehajtásnál pedig Bence is ott szokott lenni, innen a többes szám.
Szerencsére még jó idő van, lehet menni simán 300 kilométer feletti heteket.
Gyors összefoglaló a két októberi versenyről:
Részt vettem a Főiskolás bajnokságon és megnyertem a Várpalota maraton hosszabbik távját. Lassan diplomázok, ettől függetlenül még boldog vagyok, izgatottan várom a jövő évi megmérettetéseket ;)
Pár héttel a verseny előtt kaptam a mailt, hogy city cross verseny lesz Kőszegen. Ilyenen még úgy sem voltam és pont rá is érek, irány hát Kőszeg.
Felpakoltam a családot meg a bringát és nekivágtunk. A csapatból még a Szilvi-Sanyi páros jött, Szilvi, mint lelkes szurkoló és fényképész, Sanyit viszont sikerült rábeszélni az indulásra.
Szóval a versenyről:
Nagyon jó volt! Nem gondoltam, hogy ennyire technikás lesz a pálya, először meglepett a sok lépcső... Sikerült egy teljesen változatos pályát összehozni, jártunk parkban, várfalon, hídon, étterem kerthelyiségén, járdán, kis sikátorban (amit ráadásul még egy fejmagasságban levő cső is nehezített) szóval szinte mindenhol előfordultunk, ahol egy rossz általános iskolás bringázhat egy őszi délutánon :)
Szerencsére én megúsztam defekt nélkül, hála a 2.2-es gumiknak 3-3,5 bar nyomással
Ezt számtalan versenyzőtársam nem mondhatja el magáról, mivel kicsit formaegyesre véve a figurát, többször is voltak kinn gumit cserélni.
Szervezés jó volt, meglepően sok néző ült ki a várfalra és az út széléről is sokan kísérték figyelemmel a versenyt (jó reklámértéke van).
Remélem lesz folytatása. Sőt én úgy hallottam, hogy követői is lesznek ennek a versenynek, de erről még pssszt :)
Augusztus második felében hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy elindulok soloban a 24 óráson. Mind a csapattól, mind szülőktől csak bíztatást, támogatást, segítséget és jó tanácsokat kaptam. Marcival összedugtuk a fejünket, hogy a nyári kihagyás után milyen edzéssel tudnánk a legtöbbet kihozni belőlem. Szeptember elejétől össze is hoztam 610 km-t a 24 órásig.
Fizikálisan felkészültnek éreztem magam, viszont fejben nem bíztam teljesen magamban, de azért optimistán ugrottam neki.
Gabesszal többször is átbeszélgettük a tapasztalatait a 24 órásokról, rengeteg hasznos dolgot megtudtam Tőle, amire csak tapasztalat útján lehet rájönni. Nagy segítség volt, köszi :)
Péntek délután összeszórtam a cuccokat, amiket már hét elejétől listába szedegettem, majd kezdődött a logisztikázás a kocsiba…
Egy bringa meg még két kerék a tartóra, a másik bringa, sátor, asztal, kettő szék, szerszámok, rengeteg ruha halomnyi kaja plusz két szülő. Nem volt egyszerű betuszkolni mindezt egy szedán autóba.
A depóban már előző nap foglaltak nekünk helyet a többiek, így azzal már nem kellet bajlódni.
A rajtnál Baros Bálinttal hátul maradtunk, szép, nyugodt tempóval kezdtünk neki a távnak.
A kezdeti tumultus hamar elmúlt, szépen elnyúlt a mezőny. Baluval egy higgadt tempóra álltunk rá, hol Ő, hol én mentem elöl. 3-4 órán keresztül zajlott így, ami után különváltunk. Talán még egy óra volt, amit igazán élveztem, de ez az érzés szépen lassan múlni kezdett. A merevfarú bringával kezdtem, ami kevésbé csillapított a pálya bántó barázdáltságán, így még a Neugranormonos megelőző kezelés sem hozott jelentős változást.
Az össztelós Harot szereltük fel lámpákkal az éjszakai körökre felkészülve, úgyis akkor kevesebb figyelem jut a megfelelő nyomvonal megválasztására is, jól is jött az a 10 centi rugóút.
Fél 8 körül ültem át rá, néhány körig jó is volt, majd sok helyen fájni kezdett.
Este 10 előtt nem sokkal gurultam ki a depóba kicsit pihentetni a hátsóm, derekam, hátam, vállam fájdalmait valamint bal karom zsibbadását. Szabi gyorsan fel is ajánlott egy masszírozást – természetesen barátnője Dia nevében :) (Köszi Dia)
Ezzel valamelyest javítottunk a helyzetemen, de utána már nem volt erőm illetve nem láttam értelmét visszamenni, mert úgy éreztem, hogy pár óránál tovább nem bírtam volna.
36 kör és 160 km megtétele után végülis kiszálltam a versenyből.
Lezuhanyoztam és beborultam a srácok furgonjába aludni.
A kiszolgálásom és hátterem tökéletes volt, úgy gondolom mindent vittem magammal, amire esetleg szükség lehetett (volna) és a szülők is folyamatosan lesték a kívánságaimat verseny közben. – köszönet érte :)
Reggel sokat beszélgettem a többi bringással, kipróbáltam a Haro 29”-os bringáját (nagyon kényelmes bringa, irányíthatóságon és gyorsíthatóságon nem tapasztaltam hátrányát, be kell szereznem egy ilyet is a többi mellé…) valamint próbáltam segíteni a csapatunknak. Ugyanis az egyesületből még egy hobbi csapat alakult ki, akik a tavalyi eredményük javítását tűzték ki céljuknak. Kusz Matyi „csapatfőnök” irányításával ez sikerült is Nekik, hisz 3. helyre sikerült beérnie a Greenzone-High5 Teamnak. Ügyesek voltak!
Ez a 24 órás dolog még nincs lefutva, megvárom, míg „beérek”, gyűjtöm a tapasztalatokat, erősödök és pár év múlva újra nekivágok.
... mérlegeltem az idei nyarat, a munkával és bringázással eltöltött időt, erősen a munka győzött... augusztus közepére kettő verseny is jutott, a zalakarosi kupafutam, meg a szegedi tisza maraton. a kupafutamokon már úgyse sok esélyem van normális helyezésre, meg amúgy is szívesebben mentem egy maratonra, így esett a választás a Tisza maraton rövid távjára. Bíztam benne, hogy mindenki Zalakaroson lesz, és talán be tudok gyűjteni egy jó helyezést.
Szombaton érkeztünk, Blazsó Marcival mentünk egy kört a pályán, átmozgattunk, taktikát beszéltünk. Érdekes érzés volt 38 km-t földutakon letekerni, 60 méter szintet begyűjtve :) Vasárnap reggel zavarban voltam, amikor a rajtszámot átvenni mentem, mert úgy éreztem mindenki engem néz... A sok helyi és környékbeli országútis közül tényleg kitűntem a Zalaegerszegi mezemmel, de végülis barátságosak a helyiek. Az éles rajt előtt tettünk egy kört a városban, amolyan figyelemfelkeltésként, majd a rakpartra visszaérve elrajtoltunk. Egy kis tolakodás után, Blazsó Marci, Goda Peti és én alkotta trió állt az élre, s váltott vezetésben vittük a mezőnyt a töltésen. Igyekeztünk kicsit széthúzni a mezőnyt a nagyjából 40-es átlaggal megtett első 5 kilóméteren. A töltésről leérve Marci defektet kapott, talán 5-10 percig nem is láttam. Néhányan az elején elvétettünk egy kanyart a motoros miatt, de hamar felértünk az elejére, ahol egy hosszú távos sráccal álltam össze. Hamarosan előkerült Marci is, - a Goda Petitől kapott első kerékkel -, innentől hárman mentünk végig. Nagyjából eseménytelenül telt az idő, magabiztosan megszöktünk a bolytól. 1.08.40-es idővel első rövidtávosként értem be, közel 3 perces előnnyel az ezüstérmestől.
Szimpatikus kis családias hangulatú verseny volt 160 rövid és 30 hosszú távos résztvevővel. Eredményhirdetés után - ahol egyébként csomó hasznos és értékes ajándékot osztottak szét - a tombolán egy bringa mellett akár egy komplett lakás riasztóberendezést is lehetett nyerni a bőkezű szponzorok jóvoltából.
Június közepén vége lett a vizsgaidőszaknak, utána egyből nekiálltam dolgozni. Ez a harmadik nyár, hogy valamilyen jégkrém-fagylalt terítős munkát végzek. Már a Balaton Bike Fest maratonra is fáradtan és jónéhány kihagyott edzéssel érkeztem, meg is lepődtem magamon és az eredményemen, hogy csupán néhány perccel maradtam le Luki mögött a közép távon. Egy héttel a verseny előtt bejártuk a pályát, így nagyjából képben voltam, hogy mire kell majd számítani. Jó kis verseny volt, ez is, mint idén sok másik, megint saras volt, amit nagyon szeretek.
Július végén a salgótarjáni OB-n vettem részt. Ez volt az a verseny, amit az idei évben fő versenynek tűztünk ki edzőmmel, Blazsó Marcival, mégis talán ez volt az idei évem mélypontja…
Edzeni nem volt időm, s a napi 10-12 óra munka miatt nagyon fáradt is voltam, így nem lepődtem meg a gyászos 7. helyemen. Sajnos ez (is) egy ilyen év, hogy a munkának alá van rendelve a bringázás.
Most még elindulok a Balaton Régió maratonon, mert közel van és jó hangulatú kis verseny, aztán majd a továbbiakat meglátjuk.
A mostani Top Maraton összetett dobogós helyezésem is úszni látszik…
Az időjárás velünk volt, a pályakijelölés is hibátlan, ezért is nem értem, hogy miért csak 500-an gyűltünk össze. Hisz ugye tudjuk, hogy Magyarország csak Pestből áll, karnyújtásnyira rendeztek nekik egy versenyt és mégis egy maraton sorozaton többen vesznek részt, ami nincs is közel.
A rajtoltatás okos módon távonként történt, így nem volt akkora tömeg és az első aszfaltos szakaszon egész jól lehetett helyezkedni.
Egy 4-6 fős boly kicsit elhúzott az elején, akik közül majd’ mindenkit sikerült utolérni a verseny végére, egyedül Kapitány Attila maradt előttem. Így mind a felnőtt férfi, mind az abszolút kategóriában második helyezett lettem.
A szinttérképet és az út minőséget mérlegelve a versenyen a merevfarú Haro bringámmal indultam, ki akartam próbálni, hogy mekkora különbségek vannak az össztelóshoz képest. Csak a szokásos, köztudott eredményeket tapasztaltam: felfelé robbanékonyabb, lefelé kényelmetlenebb.
Verseny közben most is a High5 Energy Source italát ittam, amivel megfelelően tudtam pótolni az a kilométerekre váltott energiámat.
2009-ben elhatároztam, hogy nevezek a T-Mobil Top Maraton sorozatra, s végigtekerem a középtávokat.
A sorozat első megmérettetésére Szilvásváradon került sor, május 31.-én.
Rövid nézelődés után, felrévedtek bennem a gyerekkori emlékek, hisz én már voltam itt! Szilvásvárad még mindig ugyanolyan szép, mint akkor volt, ideális helyet ad egy maratonnak.
Az időjárás szeszélyességét már szombaton megtapasztalhattuk, a napsütéstől a szeles, esős időig kaptunk mindenből. Vasárnap reggel főleg az eső volt a domináns, 9 óra körül kezdett el úgy istenesen esni, ami a vetésnek nagyon is, nekünk annál kevésbé esett jól. Az öltözékemen agyaltam egy keveset, mert csak egy széldzsekivel készültem. Alulra egy egyszerű bringás nadrágot vettem, mert az úgyis elázik, jobb ha minél vékonyabb réteg van rajtam, ami csak tovább hűti a testem. Felülre aláöltözet, mez és a széldzseki került. Jó választásnak bizonyult, nem is nagyon fázott a felsőtestem. A 10 órai rajt előtt pár perccel még a sátor alól figyeltünk, hogy változik-e valami, de sajnos nem. Sikerült viszonylag jó helyről rajtolni, s az első 20-30 versenytárssal együtt felmenni az első hegyre. Igyekeztem tartalékolni az elején, tudtam, hogy kemény menet lesz a sár és a nagyjából 6°C-os hőmérséklet miatt. Az első óra után egész jól kezdtem érezni magam, sikerült bemelegíteni. Időnként néhány hosszútávoshoz csatlakoztam néhány kilométer erejéig, de igyekeztem minél előbbre verekedni magam. Jó formában éreztem magam, jó tempót tudtam menni. Egészen az 50-55. kilométerig szinte eseménytelenült telt a verseny. Ekkor pillantottam meg magam előtt Táncos Gabit, ami jó jelnek bizonyult, mert közeledtem a mezőny elejéhez. Néhány kilométerrel arrébb két U19-es srácot kerültem ki, akik egy darabig még makacsul ragaszkodtak hozzám. A verseny legélvezetesebb része az utolsó lejtő volt. Még azok után is ezt mondom, hogy a szemem úgy tele ment sárral, hogy csak körvonalakat láttam, de még azokat is csak homályosan. Lehet ez is közrejátszott, hogy olyan bátran és gyorsan tudtam haladni. Visszagondolva, elég bátran közlekedtem, csodálkozom is, hogy megúsztam esés nélkül. Végeredményben 4. helyre sikerült beérkeznem, mind abszolútban, mind a felnőtt férfiak közt. Az eredménnyel elégedett vagyok, de bízom benne, hogy lesz ez még jobb is és célom, hogy legyen is még jobb!
Veszprémből a Pannon Egyetem felső kampusza adott helyet a teljesítménytúra indulási és érkezési helyének. 7 különböző táv közül választhattak az indulók, a 28 km-es távtól egészen a 190 km-esig bezárólag. (bővebb információt a távokról, szintekről és az útvonalról itt olvashattok: http://bakony-200.tar.hu)
Mi 5-en (Gulyás Ádám, Pogány Tamás, Szóka Attila és Tóth Zoltán valamint én) a „rövid+csúcs” távot választottuk. Ez a Veszprém - Tótvázsony - Zsófia puszta - Szentgál - Zsófia puszta – Kab-hegy - Nagyvázsony - Pula - Kapolcs - Pula - Nagyvázsony – Veszprém útvonalon haladt, hossza 106,9 km volt, amihez 1035 méter szintkülönbség társult.
Ádámmal nem vettük túl komolyan, mindketten mtb-vel, terepgumikkal indultunk.
A 40. kilométerig együtt maradt a kis csapatunk - sőt kisebb-nagyobb társaság is csatlakozott hozzánk, élvezve a szélárnyékot -, amikor is a Kab-hegyen felfelé Szóka Attilával és Gulyás Ádámmal szökésnek eredtünk. Csatlakozott hozzánk még Szekeres Tamás is, aki a 85. km-ünk körül lefordult a 190 km-es távra. Teljesítménye becsülendő, hisz platformpedállal (talán klipsze volt) és senior kora mellett is igen erős tempót bírt menni.
A célunkat elértük, sikerült megdönteni az eddigi pályacsúcsot, 3:01-es idővel értünk be mindhárman (Gulyás Ádám, Szóka Attila és én).
A célban szendvicsekkel és üdítővel vártak a szervezők, majd mindenki kézhez kapta a teljesítést igazoló emléklapját.
A 2009-es év második kupafutamát Komlón, a Dirt Parkban rendezték meg. Már tavalyról ismerős volt a pálya, ami gondolkodás nélkül a nehezebb pályák közé sorolandó volt. Ez idén sem változott. Sőt! Tovább fokozták, a pályán két pár száz méter hosszú szakasz volt, ami futva/gyalogosan gyorsabban teljesíthető volt, mint tekerve. Ezek közül az egyik egy katlanos, köves szakasz, a másik pedig egy oldalra dőlő fák közt kanyargós ösvényszerűség volt. az „örömöket” tovább fokozta, hogy meleg nap fogadott minket, 31°C hőmérséklettel, ami az árnyék nélküli pályán nagyjából 46°C-nak érződött verseny közben. A pályán a sík szakaszok elenyésző mértékben voltak, pihenésre kevés lehetőség volt, mert a lefelék is elég rázósra sikeredtek ahhoz, hogy lazítani tudjunk esetleg. Szombaton érkeztünk le Komlóra Gulyás Ádámmal, hamar bejártuk a pályát, konstatáltuk, hogy nem lesz egyszerű a verseny, majd hamarosan már a szállásunkon pihengettünk, egészen másnap délelőttig. Nagyjából minden a szokásosan zajlott a ZKSE sátor körül, többiek mentek rövid, közép távon, Szabi idegeskedik, mert Neki nem segít senki semmiben, ezért most nem is tudott elindulni. Dél körül elkezdtünk készülődni, hamarosan melegítés, majd 14 órakor rajt. Második sorból indultam, előttem induló srácnak meggyűlt a baja a patentpedállal és a váltóval így hamar a mezőny végére csúsztunk vissza. Ez túlzottan nem kavart fel, mert tudtam, hogy nem itt fog eldőlni a verseny. Első kör erősre sikeredett, vitt a mezőny. Másodikban kicsit tartalékoltam, nem esett jól annyira, majd a harmadik körtől éreztem magam jól. Kezdett körvonalazódni egy kis csapatunk, akikkel felváltva előzgettük egymást. A pálya felső részén néhány ugrató volt, amit a bátrabbak igen szépen meg is ugrottak verseny közben. Én ezeket inkább lassabban közelítettem meg, szerettem volna épségben befejezni a versenyt. Azért egy kis kaland így is akadt, a dombtetőn egy kis köves letörés volt, ahol kerék közé vettem egy nagyobb mészkövet, aminek az eredménye egy Superman-pózban véghezvitt ugrás lett. Szerencsére semmi sem történt, így pár pillanat múlva már újra nyeregben ülhettem, meg sem várva a képzeletbeli versenybírók által kiosztott 9,5 pontot az ugrás kivitelezéséért. :) Azt csak a következő emelkedőn vettem észre, hogy idén is a hátsó váltóval gyűlik meg a bajom, valószínűleg az eséskor behajolt, ami miatt a felső 3-4 fogaskereket nem tudtam használni. Tanulva a tavalyi esetből – amikor ugyanez történt, de akkor le is szakítottam a váltófület váltóval együtt – óvatosan váltottam, szerencsére a frissítőzónában a lelkes frissítő és szerviz-team-em pillanatok alatt megoldotta a problémát – ezúton is köszönöm Nekik a verseny közbeni segítséget. Az utolsó kör már nem esett jól, kihajtottam magamból mindent, amit csak bírtam. Ez volt az első igazi versenyem az elit kategóriában. Meg kell vallani, nem leszek egyszerű helyzetben. U23-as kategóriámban 6, az összetett felnőttek közt pedig 10. helyen végeztem. A 22 fős mezőnyből ez nem mondható túl nagy számnak, de mivel „kezdőnek” számítok, nem vagyok elégedetlen. Most a május 24-én megrendezendő Pannon maratonra készülök, amire edzésként a Bakony 200 elnevezésű túra 100+csúcs elnevezésű távját is beiktatjuk. Ez innen helyből, Veszprémből indul, néhány környékbeli falu és a Kab-hegy érintésével tér vissza Veszprémbe.
Az április 26-i vasárnap elég zsúfoltra sikeredett a versenyek szempontjából. A Balaton déli partján – Balatonlellén – a Kishegy-kupa, Szlovákgyarmaton az eBike kupa és hozzám legközelebb a gyenesdiási Kürtös kupa került megrendezésre. Egyrészt a közelség és a szuper jó pálya, másrészt pedig a régi egyesületem által ismét igen jó és kellemes hangulatúra szervezett verseny miatt választottam ezt.
A Kürtös-kupa vagy korábbi nevén Bozót-kupa a mountainbikeozás gyermekkoráig nyúlik vissza, amely versenyeket szintén itt a gyenesdiási Nagymezőn rendezték, ami kedvelt kiindulópontja mind a gyalogos, mind a kerékpáros túráknak. Hétvégenként pedig a pihenni és kikapcsolódni vágyók veszik birtokukba a tisztást akár egy séta vagy akár egy piknik erejéig.
Ezek a lelkes fiatalok a régi Kürtös-kupa hagyományát viszik tovább, immáron harmadik alkalommal megrendezve ezt a családias hangulatú versenyt.
A verseny nevéhez stílusosan minden induló egy édes kürtös kalácsot kap ajándékba a rajtszáma mellé. Így már biztos, hogy senki nem távozik rossz szájízzel.
A pálya sok újdonságot nem tartogatott számomra, mivel tavaly óta nem változtattak rajta –remélem nem is fognak - és gyakran járok erre edzéseim során is.
A szombati pályabejárást ezért nem is vettem annyira komolyan. Otthonról letekertem a pályára, néhány kör megtétele után, ahol az esetleges újabb vízmosásokat akartam szemügyre venni, de ezeket csapadék hiányában nem találtam, inkább a rendezőkkel beszélgettünk, miközben szorgosan jelölték és tisztították a pályát.
A versenyen három távot alakítottak ki: 2 kör, 3 kör és 6 kör. Eddigi legnagyobb mezőny idén alakult ki a maga közel 100 fővel. Nem is sok, mondhatni, de ez a verseny nem is arról szól.
Reggel nem sokkal a rövidtáv rajta előtt értem ki a pályára, a nevezésnél a 77-es rajtszámot kaptam.
Ekkor még volt 2,5 órám a hosszútáv rajtjáig, amit ismerősökkel való beszélgetéssel, esélylatolgatással és készülődéssel töltöttem.
Igaz kis verseny volt, de az indulók majd’ fele a hosszú távot választotta és még így is sok erős versenyző volt jelen.
A rajtnál sikerült az elején maradnom, Blazsó Marcival, Búr Zsolttal, Gulyás Ádámmal, Kovács Botonddal és Weingartner Balázzsal. Ez a felállás nagyjából az első kör feléig maradt így, amikortól Marcit már nem láttam többet és a Búr Zsoltból és Kovács Botiból alakult duó sem akart közeledni. Mi Ádámmal tekertünk együtt, hol egyikőnk, hol másikunk megindulva. A harmadik körben egy kis ösvényen el tudtam szökni Ádámtól, aki néhány lekörözött versenyző mögé ragadt, innentől egyedül hajtottam a verseny végéig. Hol előttem, hol mögöttem fel-feltűnt egy-egy vetélytárs, de sikerült tartanom magam.
A dobogóról lecsúszva, a negyedik helyre értem be ~4 perccel Marci után 0:57:38-as idővel.
Mivel tétje nem volt a versenynek, ezért nem is idegeskedtem a helyezés miatt. Egy jó edzésnek és a Haro Werx versenykörülmények közötti tesztelésére a legjobb volt!
Sokat játszottam a hátsó rugóstag beállításával, nagyjából sikerült úgy felfújni, hogy tekeréskor szinte alig, kiállva pedig semmit nem mozog amellett, hogy lefelé simává tesz mindent. Ezt az előnyt éreztem is, mivel lefelé nem tudott közeledni hozzám senki. Felfelé ennek is, mint a többi össztelósnak megvan az a hátránya, hogy súlyosabb, mint merevfarú társai. Viszont a gyökeres mászásoknál ismét előnye van a hátsó kerék mozgásának, lekövetve az út egyenetlenségeit folyamatos tapadást biztosít a pedálozás során.
Mindent összevetve egy nagyon jó napon vagyok túl, jó kedvűen vágok neki a hétnek és készülök a következő versenyre, ami nekem a Komló XCO kupát jelenti.
blog.JPG)
