tavalyról ismerős volt a pálya, ami gondolkodás nélkül a nehezebb pályák közé sorolandó volt. Ez idén sem változott. Sőt! Tovább fokozták, a pályán két pár száz méter hosszú szakasz volt, ami futva/gyalogosan gyorsabban teljesíthető volt, mint tekerve. Ezek közül az egyik egy katlanos, köves szakasz, a másik pedig egy oldalra dőlő fák közt kanyargós ösvényszerűség volt. az „örömöket” tovább fokozta, hogy meleg nap fogadott minket, 31°C hőmérséklettel, ami az árnyék nélküli pályán nagyjából 46°C-nak érződött verseny közben. A pályán a sík szakaszok elenyésző mértékben voltak, pihenésre kevés lehetőség volt, mert a lefelék is elég rázósra sikeredtek ahhoz, hogy lazítani tudjunk esetleg.Szombaton érkeztünk le Komlóra Gulyás Ádámmal, hamar bejártuk a pályát, konstatáltuk, hogy nem lesz egyszerű a verseny, majd hamarosan már a szállásunkon pihengettünk, egészen másnap délelőttig.
Nagyjából minden a szokásosan zajlott a ZKSE sátor körül, többiek mentek rövid, közép távon, Szabi idegeskedik, mert Neki nem segít senki semmiben, ezért most nem is tudott elindulni. Dél körül elkezdtünk készülődni, hamarosan melegítés, majd 14 órakor rajt. Második sorból indultam, előttem induló srácnak meggyűlt a baja a patentpedállal és a váltóval így hamar a mezőny végére csúsztunk vissza. Ez túlzottan nem kavart fel, mert tudtam, hogy nem itt fog eldőlni a verseny. Első kör erősre sikeredett, vitt a mezőny. Másodikban kicsit tartalékoltam, nem esett jól annyira, majd a harmadik körtől éreztem magam jól. Kezdett körvonalazódni egy kis csapatunk, akikkel felváltva előzgettük egymást. A pálya felső részén néhány ugrató volt, amit a bátrabbak igen szépen meg is ugrottak verseny közben. Én ezeket inkább lassabban közelítettem meg, szerettem volna épségben befejezni a versenyt. Azért egy kis kaland így is akadt, a dombtetőn egy kis köves letörés volt, ahol kerék közé vettem egy nagyobb mészkövet, aminek az eredménye egy Superman-pózban véghezvitt ugrás lett. Szerencsére semmi sem történt, így pár pillanat múlva már újra nyeregben ülhettem, meg sem várva a képzeletbeli versenybírók által kiosztott 9,5 pontot az ugrás kivitelezéséért. :)
Azt csak a következő emelkedőn vettem észre, hogy idén is a hátsó váltóval gyűlik meg a bajom, valószínűleg az eséskor behajolt, ami miatt a felső 3-4 fogaskereket nem tudtam használni. Tanulva a tavalyi esetből – amikor ugyanez történt, de akkor le is szakítottam a váltófület váltóval együtt – óvatosan váltottam, szerencsére a frissítőzónában a lelkes frissítő és szerviz-team-em pillanatok alatt megoldotta a problémát – ezúton is köszönöm Nekik a verseny közbeni segítséget.
Az utolsó kör már nem esett jól, kihajtottam magamból mindent, amit csak bírtam. Ez volt az első igazi versenyem az elit kategóriában. Meg kell vallani, nem leszek egyszerű helyzetben. U23-as kategóriámban 6, az összetett felnőttek közt pedig 10. helyen végeztem. A 22 fős mezőnyből ez nem mondható túl nagy számnak, de mivel „kezdőnek” számítok, nem vagyok elégedetlen.
Most a május 24-én megrendezendő Pannon maratonra készülök, amire edzésként a Bakony 200 elnevezésű túra 100+csúcs elnevezésű távját is beiktatjuk. Ez innen helyből, Veszprémből indul, néhány környékbeli falu és a Kab-hegy érintésével tér vissza Veszprémbe.
