2009. szeptember 16., szerda

24 órás verseny – szeptember 12-13.

Augusztus második felében hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy elindulok soloban a 24 óráson. Mind a csapattól, mind szülőktől csak bíztatást, támogatást, segítséget és jó tanácsokat kaptam. Marcival összedugtuk a fejünket, hogy a nyári kihagyás után milyen edzéssel tudnánk a legtöbbet kihozni belőlem. Szeptember elejétől össze is hoztam 610 km-t a 24 órásig.

Fizikálisan felkészültnek éreztem magam, viszont fejben nem bíztam teljesen magamban, de azért optimistán ugrottam neki.

Gabesszal többször is átbeszélgettük a tapasztalatait a 24 órásokról, rengeteg hasznos dolgot megtudtam Tőle, amire csak tapasztalat útján lehet rájönni. Nagy segítség volt, köszi :)

Péntek délután összeszórtam a cuccokat, amiket már hét elejétől listába szedegettem, majd kezdődött a logisztikázás a kocsiba…

Egy bringa meg még két kerék a tartóra, a másik bringa, sátor, asztal, kettő szék, szerszámok, rengeteg ruha halomnyi kaja plusz két szülő. Nem volt egyszerű betuszkolni mindezt egy szedán autóba.

A depóban már előző nap foglaltak nekünk helyet a többiek, így azzal már nem kellet bajlódni.

A rajtnál Baros Bálinttal hátul maradtunk, szép, nyugodt tempóval kezdtünk neki a távnak.

A kezdeti tumultus hamar elmúlt, szépen elnyúlt a mezőny. Baluval egy higgadt tempóra álltunk rá, hol Ő, hol én mentem elöl. 3-4 órán keresztül zajlott így, ami után különváltunk. Talán még egy óra volt, amit igazán élveztem, de ez az érzés szépen lassan múlni kezdett. A merevfarú bringával kezdtem, ami kevésbé csillapított a pálya bántó barázdáltságán, így még a Neugranormonos megelőző kezelés sem hozott jelentős változást.

Az össztelós Harot szereltük fel lámpákkal az éjszakai körökre felkészülve, úgyis akkor kevesebb figyelem jut a megfelelő nyomvonal megválasztására is, jól is jött az a 10 centi rugóút.

Fél 8 körül ültem át rá, néhány körig jó is volt, majd sok helyen fájni kezdett.

Este 10 előtt nem sokkal gurultam ki a depóba kicsit pihentetni a hátsóm, derekam, hátam, vállam fájdalmait valamint bal karom zsibbadását. Szabi gyorsan fel is ajánlott egy masszírozást – természetesen barátnője Dia nevében :) (Köszi Dia)

Ezzel valamelyest javítottunk a helyzetemen, de utána már nem volt erőm illetve nem láttam értelmét visszamenni, mert úgy éreztem, hogy pár óránál tovább nem bírtam volna.

36 kör és 160 km megtétele után végülis kiszálltam a versenyből.

Lezuhanyoztam és beborultam a srácok furgonjába aludni.

A kiszolgálásom és hátterem tökéletes volt, úgy gondolom mindent vittem magammal, amire esetleg szükség lehetett (volna) és a szülők is folyamatosan lesték a kívánságaimat verseny közben. – köszönet érte :)

Reggel sokat beszélgettem a többi bringással, kipróbáltam a Haro 29”-os bringáját (nagyon kényelmes bringa, irányíthatóságon és gyorsíthatóságon nem tapasztaltam hátrányát, be kell szereznem egy ilyet is a többi mellé…) valamint próbáltam segíteni a csapatunknak. Ugyanis az egyesületből még egy hobbi csapat alakult ki, akik a tavalyi eredményük javítását tűzték ki céljuknak. Kusz Matyi „csapatfőnök” irányításával ez sikerült is Nekik, hisz 3. helyre sikerült beérnie a Greenzone-High5 Teamnak. Ügyesek voltak!

Ez a 24 órás dolog még nincs lefutva, megvárom, míg „beérek”, gyűjtöm a tapasztalatokat, erősödök és pár év múlva újra nekivágok.