2009-ben elhatároztam, hogy nevezek a T-Mobil Top Maraton sorozatra, s végigtekerem a középtávokat.
Vasárnap reggel főleg az eső volt a domináns, 9 óra körül kezdett el úgy istenesen esni, ami a vetésnek nagyon is, nekünk annál kevésbé esett jól.
Az öltözékemen agyaltam egy keveset, mert csak egy széldzsekivel készültem. Alulra egy egyszerű bringás nadrágot vettem, mert az úgyis elázik, jobb ha minél vékonyabb réteg van rajtam, ami csak tovább hűti a testem. Felülre aláöltözet, mez és a széldzseki került. Jó választásnak bizonyult, nem is nagyon fázott a felsőtestem.
A 10 órai rajt előtt pár perccel még a sátor alól figyeltünk, hogy változik-e valami, de sajnos nem.
Sikerült viszonylag jó helyről rajtolni, s az első 20-30 versenytárssal együtt felmenni az első hegyre.
Igyekeztem tartalékolni az elején, tudtam, hogy kemény menet lesz a sár és a nagyjából 6°C-os hőmérséklet miatt.
Az első óra után egész jól kezdtem érezni magam, sikerült bemelegíteni. Időnként néhány hosszútávoshoz csatlakoztam néhány kilométer erejéig, de igyekeztem minél előbbre verekedni magam. Jó formában éreztem magam, jó tempót tudtam menni. Egészen az 50-55. kilométerig szinte eseménytelenült telt a verseny.
Ekkor pillantottam meg magam előtt Táncos Gabit, ami jó jelnek bizonyult, mert közeledtem a mezőny elejéhez.
Néhány kilométerrel arrébb két U19-es srácot kerültem ki, akik egy darabig még makacsul ragaszkodtak hozzám. A verseny legélvezetesebb része az utolsó lejtő volt. Még azok után is ezt mondom, hogy a szemem úgy tele ment sárral, hogy csak körvonalakat láttam, de még azokat is csak homályosan. Lehet ez is közrejátszott, hogy olyan bátran és gyorsan tudtam haladni.
Visszagondolva, elég bátran közlekedtem, csodálkozom is, hogy megúsztam esés nélkül.
Végeredményben 4. helyre sikerült beérkeznem, mind abszolútban, mind a felnőtt férfiak közt. Az eredménnyel elégedett vagyok, de bízom benne, hogy lesz ez még jobb is és célom, hogy legyen is még jobb!
A sorozat első megmérettetésére Szilvásváradon került sor, május 31.-én.
Rövid nézelődés után, felrévedtek bennem a gyerekkori emlékek, hisz én már voltam itt! Szilvásvárad még mindig ugyanolyan szép, mint akkor volt, ideális helyet ad egy maratonnak.
Az időjárás szeszélyességét már szombaton megtapasztalhattuk, a napsütéstől a szeles, esős időig kaptunk mindenből.
Vasárnap reggel főleg az eső volt a domináns, 9 óra körül kezdett el úgy istenesen esni, ami a vetésnek nagyon is, nekünk annál kevésbé esett jól.
Az öltözékemen agyaltam egy keveset, mert csak egy széldzsekivel készültem. Alulra egy egyszerű bringás nadrágot vettem, mert az úgyis elázik, jobb ha minél vékonyabb réteg van rajtam, ami csak tovább hűti a testem. Felülre aláöltözet, mez és a széldzseki került. Jó választásnak bizonyult, nem is nagyon fázott a felsőtestem.
A 10 órai rajt előtt pár perccel még a sátor alól figyeltünk, hogy változik-e valami, de sajnos nem.
Sikerült viszonylag jó helyről rajtolni, s az első 20-30 versenytárssal együtt felmenni az első hegyre.
Igyekeztem tartalékolni az elején, tudtam, hogy kemény menet lesz a sár és a nagyjából 6°C-os hőmérséklet miatt.
Az első óra után egész jól kezdtem érezni magam, sikerült bemelegíteni. Időnként néhány hosszútávoshoz csatlakoztam néhány kilométer erejéig, de igyekeztem minél előbbre verekedni magam. Jó formában éreztem magam, jó tempót tudtam menni. Egészen az 50-55. kilométerig szinte eseménytelenült telt a verseny.
Ekkor pillantottam meg magam előtt Táncos Gabit, ami jó jelnek bizonyult, mert közeledtem a mezőny elejéhez.
Néhány kilométerrel arrébb két U19-es srácot kerültem ki, akik egy darabig még makacsul ragaszkodtak hozzám. A verseny legélvezetesebb része az utolsó lejtő volt. Még azok után is ezt mondom, hogy a szemem úgy tele ment sárral, hogy csak körvonalakat láttam, de még azokat is csak homályosan. Lehet ez is közrejátszott, hogy olyan bátran és gyorsan tudtam haladni.
Visszagondolva, elég bátran közlekedtem, csodálkozom is, hogy megúsztam esés nélkül.
Végeredményben 4. helyre sikerült beérkeznem, mind abszolútban, mind a felnőtt férfiak közt. Az eredménnyel elégedett vagyok, de bízom benne, hogy lesz ez még jobb is és célom, hogy legyen is még jobb!
