Lezyne öntapadós folt

Versenybeszámolókkal mostanában (sajnos) nem tudok jelentkezni, legalábbis olyanokkal, amik említést érdemelnek. Ezért néhány technikai jellegű dologgal próbálom megtölteni a végtelennek tűnő virtuális teret.
Most a Lezyne öntapadós foltjáról írnék egy keveset. Ennek az az apropója, hogy a lassú defektes gumim tegnap ismét leeresztett, ráadásul már a 1,5 órás bringázást sem bírta ki.
A gumiragasztással úgy vagyok, mint a focival - nagyon szeretem, de nem értek hozzá. Otthon is szinte mindig Apu ragaszt - szerintem Neki hobbija, mindig szívesen csinálja. :)

Előkaptam a Lezyne foltkészletet, ami jelenlegi kiszerelésében egy kis műanyag tasakból, némi tájékoztatóból, 6 db foltból és egy dörzsiből áll. (Tavaly volt nagyonjólkinéző fémházas dobozban is, de azt (is) elhagytam.)

Tessék-lássék mód ledörzsöltem a gumit, nem erőltettem meg magam. A dörzsölés közepén talán látszik is a mini lyukacska:

A perforált papírról könnyedén le tudjuk húzni a foltot. Felülete enyhén ragadósnak látszik, de ez csak addig van így, amíg fel nem helyezzük a gumira.

Egyszerűen rányomtam a gumira, kicsit rásimogattam, s máris rátapadt, nagyon masszívan megragadt.

Rögtön pumpa után nyúltam és elkezdtem fújni. Talán látszik a képen, hogy kicsit megnyúlt a folt - de továbbra is kiválóan a helyén maradt.

A gumin találtam még egy korábbi foltot is, ami a bringázási gyakoriságomból adódóan is legalább fél-egy éves lehet. Kicsit megtéptem a szélét, nagy nehezen le tudtam húzni, majd újra visszanyomtam a helyére és működött! Tök érdekes, simán leszedtem, visszaraktam és akkor is a helyén maradt. Egy sima ragasztott foltnál ezt nem sikerült megcsinálnom, tépte magával a gumit is...
Hallani olyat is a foltról, hogy egy idő után leesik stb... Nálam működött és működik régóta. Versenyre kifejezetten hasznos - és nem mellesleg betegesen grammániás cucc - , mert gyorsan javítható vele a belsőgumi!

Amit még kifelejtettem, az az ára. Ha jól emlékszem 500-600 Ft körül lehet ez a kis szett.
Szerintem ennyit megér!
(Ha érdekel és nem találsz a boltban, írj, segítek: grammania@gmail.com)

Látogatás az Accell Hunland gyárban, Tószegen

Gondolom, elsőre másnak sem mond túl sokat: Accell Hunland gyár Tószegen, ahogy nekem sem mondott. De ha azt mondom, hogy Haibike, Hercules, Ghost, Winora, Lapierre, már könnyen összerakják a képet, hogy bizony egy Szolnok melletti kerékpárszerelő üzemről beszélek. Február végén csepeli indulással látogatást tettem a termékek hazai nagykereskedőivel és 20-25 kiskereskedővel egyetemben a Winora-csoport gyárában. 


A kiszolgálás első osztályú volt – busszal hoztak, vittek, körbevezettek a gyárban, engedtek fotózni, kedvesek és közvetlenek voltak, majd végül egy svédasztalos ebéddel zártuk a látogatást. A gyárban mintegy 130 saját munkatárs dolgozik, a többieket pedig a szezonalitás miatt munkaerő-kölcsönzőn keresztül alkalmazzák. Megtudtam, hogy ők javarészt évek óta visszatérő dolgozók, ebből is látszik, hogy szívesen dolgoznak a cégnél.

A Winora csoport eredete:

A közel 20 márkát tömörítő Accell Group égisze alatt tevékenykedik a Winora Group, amit 2001-ben a a Winora-Staiger Gmbh és az E. Wiener Bike Parts Gmbh & Co. KG  közösen hoztak létre.  Előbbi cég a hozzá tartozó márkákkal – Winora, Staiger, Sinus, Haibike – a teljes komplett kerékpáros palettát lefedi, a gyerek bringáktól kezdve a szabadidősportot űzőkön keresztül egészen a versenysportra szánt kétkerekűekig. A közép-európai alkatrész-nagykereskedő Bike Parts pedig kiegészíti a kínálatot. Mindkét cég eredete a 20. század elejéig nyúlik vissza. Az így megalakult cég központja a Frankfurt melletti Schweinfurtban van, ahol a tervezés és gyártás egy része is zajlik.

A csoport talán legidősebb márkája a Hercules, amit 1886-ban keltett életre Carl Marschütz a saját nevével fémjelezve - „Marschütz-kerékpárok”, amit a nép rövidesen a görög isten után Herculesnek keresztel a robosztussága és erőssége miatt. A bringák 90%-át a tószegi gyárban szerelik össze. Az évek során sok megpróbáltatáson ment keresztül, míg 1995-ben az Accell Grouphoz való csatlakozással megtalálni látszik helyét, folyamatos innováció és a német piacon töretlen siker övezi.
A csoport sportosabb, versenyorientált márkája a Haibike, ami 1996-tól kezdve kínál kerékpárokat a vásárlóknak. Így téve teljessé a kínálatot.
Az XLC márkát 2003-ban keltették életre, a Haibike és Winora saját termékeiként. A sikeres debütálás miatt később már önálló termékként is megjelent a boltok polcain és napjainkban pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fejlesztésre, tökéletesítésre. A termékpaletta fejlődési iránya a felső kategória.
A központi raktárba online elérése van a márkákat forgalmazó mindkét hazai cégnek, így mindig aktuális információval rendelkeznek az elérhető termékekről.
A csoport szintű gondolkodásnak betudható, hogy az egyes márkákkal nem szeretnének maguknak – és a különböző márkákat forgalmazóknak – konkurenciát csinálni, ezért pl. a Herculesnél megszüntették a felsőbb kategóriás hegyi és országúti kerékpárjaikat.


A gyártás:
A tószegi gyár több üzemegységből áll. Először a fényező üzembe léptünk be, ahol nem volt szabad fotózni, így csak a (pofátlanabbaknak) leleményesebbeknek lett fényképük az ott zajló munkafázisokról.

A fényező, lakkozó és matricázó csarnokban körben függőkonvejoron „közlekedtek” a vázak az egyes munkahelyek közt. A nyers, festetlen vázak először a két festőállomáson egy alapozó réteget kaptak, majd egy elektrosztatikus eljárással a végső festésen estek át. (Ennél az eljárásnál a vázat elektromos töltéssel látják el és így a festékszemcsék mindenhova rátapadnak a vázra.)
Ezután az első kemencén áthaladva megkezdik a vázak lakkozását, amit egy újabb kemencén való automatikus áthaladás követ és megérkezik a matricázó hölgyekhez. Itt már 20 db váz szállítását lehetővé tevő hordozó keretekre kerülnek a vázak. Ezekkel a hordozókkal jutnak el a szerelő üzembe is a vázak.


Eközben egy másik csarnokban a kerekek összeszerelése zajlik, szinte teljesen automata gépeken, kevés esélyt adva az emberi hibázás lehetőségére.
Itt úgy zajlik a folyamat, hogy az első munkahelyen az agyakba előre befűzött küllőket gépi segítséggel befűzik a felnikbe, majd egy gép szimulálja az első kilométereket a küllőkön – oldalról megnyomkodja, hogy ne később kelljen újra centrírozni –, majd  a számítógépbe beállított tűréshatárokon belüli értéket tartva mesteri pontossággal kicentrírozza a kereket. A kerékszerelés végső munkahelyen a gumiabroncsok felhelyezése történik, szintén gépi segítséggel – mesteri módon.
Innen a legmozgalmasabb csarnokba, az összeszerelő üzembe érkeznek a szükséges alkatrészek, hogy végső helyükre kerülhessenek. Első pillanatra igen nagy káoszt véltem felfedezni, sok nyüzsgő emberrel, nagy alkatrészhalmokkal, de mikor közelebb értünk, volt lehetőségem belemerülni a részletekbe. Egy jól átgondolt munkahely elhelyezést építettek ki, megfelelően elhelyezett alapanyagraktárral, ésszerű anyagáramlási iránnyal, praktikusan hátulról utántölthető tároló polcokkal, a munkahelyek közt rövid továbbítási távolságokkal.
Ennyi egyforma alkatrészt még soha nem láttam együtt, mint ott. Raklap számra álltak a teleszkópok, dobozokban sorakoztak a hajtókarok, váltók. Az elkészült kerékpárokat kartonlapok közé rakták és egy raktári polcra helyezték őket.

A kész kerékpárok közt rengeteg márkát láttunk. Természetesen a cégcsoporthoz tartozó márkák voltak a dominánsak (Winora, Hercules, Haibike), de volt Tunturi, Ghost, Lapierre, BMW. Az üzemen belül kapott helyet a Rigida gyártás is, amit sajnos nem nézhettünk meg.
Az egyik raktár sarkában a selejtezésre váró vázak várták szomorú sorsukat. Itt volt lehetőségünk festés tesztelést is látni, amint a hazai festés állta az ütést, addig a távol keletiek álltal festett vázról itt-ott lepattogzott a festék.

Örültem neki, hogy egy újabb gyárat ismerhettem meg belülről, ami ráadásul kerékpárokkal foglalkozik.

Esztergomi tekergés

Kaptunk egy turistautas térképet - amit gondosan kinyomtattam -, igaz fekete fehérben, így nem volt olyan könnyű összhangba hozni az itinerrel: 

„Idaig kovetitek az aszfaltos utat, majd balra a sorompon at elindultok egy erdeszeti aszfaltuton. Lesz egy ket kanyar, utana ahol a bal oldalon megszunnek a fak, ott kell az elso jobb oldali leagazasra rafordulni. Ez van zold pottyel jelolve: http://turistautak.hu/maps.php?id=ma...ow=0&shading=1
Ahol talalkozik ez az ut a zold vonallal, ott jobbra mentek tovabb a zold vonal jelzesen. Konnyu megtalalni, ha keresed. Ez az ut majd beletorkollik a piros vonalba, majd annak a vegen az aszfalton jobbra kell menni. Vigyazz, ne lefele indulj el, hanem folfele. Ez az aszfalt a zold vonal mellett megy, es ugyanahhoz a nyereghez visz, mint amit az elso, teljesen aszfaltos utnal linkeltem.”- Buki

Tehát ennyi tudással a zsebünkbe szombat reggel nekivágtunk Vikivel az esztergomi bringázásnak.

Szállásunk a Schweidel szálló volt, a Suzuki gyártól nem messze. Kellemes hely, kollégium feelinggel, jó áron! Innen rajtoltunk nagyjából 8 óra magasságában a Dobogókő felé vezető úton. Hamar megtaláltuk a javasolt erdei utat, hogy terepen érhessük el célunk.

Első megálló, ahol fényképezgettünk egy kicsit:

 A fák közül kitekintve a háttérben Ezstergom és a Suzuki gyár látható:

A neonzöld ruha szériatartozék volt:

Akárcsak a Specialized bringa:

Innentől elkezdtek szaporodni a saras részek. Megtaláltuk a Zöld jelzést, ami azért tartogatott fejtörést, hogy merre is kerüljük a saras szakaszokat:

 

A táj viszont nagyon szép volt!

Ego sarok:

Saras bringás láb és Blazsó Marcitól ellesett szigetelésű sisak:
 

Dobogókőre felérve tök szép kilátás fogadott minket:

Rengeteg turistával találkoztunk, mi persze nyakig sárosan, vigyorogva gurulgattunk köztük.

Egy nyugdíjas néni meg is szólta Viki bringáját, hogy milyen sáros…

Ekkor ünnepélyes eltávolítottam a zsebemből az itinert és térképet:

Hazafelé aszfalton mentünk. Igaz kockára fagytunk a 6-8°C-ban, de összességében jó volt!

A végén még körbenéztünk a városban is:

 

Kellemes kis kiruccanás volt!

Csajos bringázáshoz kifejezetten ajánlható :)
Köszönjük Bukinak az útvonal tippet!

Motip cuccokat használtam

Július óta használok néhány bringa ápolószert a holland Motip kínálatából. Mivel aránylag sokat bringázok, volt lehetőségem tartósan is tesztelni némelyiket.

Az autófestékekkel és autóápolási anyagokkal foglalkozó cég úgy tűnik a kerékpáros piacon is megvetni készül a lábát, ezért rukkolhatott elő ezekkel a termékekkel.
Hat különféle ápoló anyagot találunk a kínálatukba, ezekről fogok írni most néhány sort.

Általános jellemzőjük a méretes nagy, 400ml-es kiszerelés, a rövid és hosszú csövű fújóka, ami kényelmes használatot biztosít a szűkebb helyeken is. A mérete lehet a hátránya is, nekem például nem fér bele a szerszámos ládámba, így folyamatosan ide-oda gurulgat a kocsi csomagtartójában vagy a hátsó ülésen.

- Cycling Chain Cleaner - lánctisztító
- Cycling Chain Spray Ultra - láncolaj
- Cycling Chain Spray Sport - láncolaj
- Cycling Shine & Protect – vázápoló
- Cycling Super Lubricant – általános kenőanyag
- Cycling Carbon Grip – karbon kenőanyag

Mindet még nem használtam, de nézzük is sorra, hogy melyik mire való:

Cycling Chain Cleaner

A bringa tisztítás első lépése: lepucolni az olajos, koszos szennyeződéseket a fogaskerekekről és a láncról.

Alifás szénhidrogén az alapanyaga, amiről annyit sikerült megtudnom, hogy többek közt a benzinnek is fő alkotója. Ezzel azokat akarom megnyugtatni, akik eddig benzinben mosták a láncot, hogy ez is van olyan hatékony, és a spré forma miatt még kényelmes is használni.

Néhány percig érdemes állni hagyni, hogy kifejthesse hatását, majd erős vízzel le kell mosni. Az erős vízsugárral könnyebben lejön, de ugye fakultatív ki mennyire félti a bringa csapágyazását. 

Cycling Chain Spray Ultra és Sport
Két féle lánc olaj közül választhatunk: a Sport és az Ultra. Az előbbi - mint a nevében is van - sport használatra, az Ultra pedig a hardcore felhasználóknak szánták, mivel sűrűbb, ezáltal jobban ragaszkodik a lánchoz, nehezebben kopik le.
Először csalódottan figyeltem, ahogy a láncra spriccel az olaj, vártam is, hogy lefolyik róla minden csepp, de feleslegesen aggódtam, mert tökéletesen a helyén maradt. Kézzel tapintva is ragadós anyaggal kerültem szembe.



Itt pedig a maradék három, amikről nincs mélyreható tapasztalatom:


Cycling Shine and Protect
A kerékpár alkatrészeinek ápolására való, leginkább a szilikonhoz hasonló anyag. Fényesebbé teszi a vázat, emellett vízlepergető hatású is.

Cycling Carbon Grip
Tulajdonképpen ugyanazt tudja, mint az előző kenőanyag, csak ezt inkább karbon alkatrészek érintkezéséhez javasolják. Ezzel megelőzhető, hogy szeretett karbon nyeregcsövünk belegyógyuljon a vázba


Cycling Super Lubricant
Általános kenőanyag, csatlakozási és dörzsölődési helyeket kenhetünk vele össze. Ilyen például a nyikorgó nyereg és nyeregcső találkozás.

Főiskolás és Egyetemista bajnokságok

Október 3-án volt az egyéni időfutam, majd egy héttel később a mountainbike verseny.
A Totyától már az Ironmanre is kölcsönkért Yasec időfutam/triatlon bringával próbáltam szerencsét a 18-19 km-es Tahitótfalu és Kisoroszi közt megrendezett időfutamon.
Sajnos készülni nem tudtam rá, nagyjából egy hónapja már alig vagy csak 'just for fun' bringázok, ezért nem is készültem semmi jó eredményre sem.
Mégis szerencsém volt, sikerült elcsípni a dobogó harmadik fokát. Ezzel gyarapítva a Pannon Egyetemnek begyűjtött érmek számát.

Egy héttel később Etyekre vezetett utunk, ahol a már jól ismert cross country pályán kellett 6 kört tekernünk minél hamarabb.
Tisztában voltam a képességeimmel, nem is vártam magamtól semmit, amit sikerült is betartani :) - valahol a hatodik hely környékén értem célba.
Gulyás Ádám, Márkus Jani és belőlem álló csapat a második helyet csípte meg.

Most tartalékra teszem a bringázást. Dolgozok. Mellette nyomom az egyetemet és csinálom a REFA tanfolyamot.
Pár év múlva tervezem a 'visszatérést', remélem lesz még beleszólásom csomó dobogós helyezésbe :)
Addig pedig megy az örömbringázás és a cikkek írogatása.
bye!