Látogatás az Accell Hunland gyárban, Tószegen

Gondolom, elsőre másnak sem mond túl sokat: Accell Hunland gyár Tószegen, ahogy nekem sem mondott. De ha azt mondom, hogy Haibike, Hercules, Ghost, Winora, Lapierre, már könnyen összerakják a képet, hogy bizony egy Szolnok melletti kerékpárszerelő üzemről beszélek. Február végén csepeli indulással látogatást tettem a termékek hazai nagykereskedőivel és 20-25 kiskereskedővel egyetemben a Winora-csoport gyárában. 


A kiszolgálás első osztályú volt – busszal hoztak, vittek, körbevezettek a gyárban, engedtek fotózni, kedvesek és közvetlenek voltak, majd végül egy svédasztalos ebéddel zártuk a látogatást. A gyárban mintegy 130 saját munkatárs dolgozik, a többieket pedig a szezonalitás miatt munkaerő-kölcsönzőn keresztül alkalmazzák. Megtudtam, hogy ők javarészt évek óta visszatérő dolgozók, ebből is látszik, hogy szívesen dolgoznak a cégnél.

A Winora csoport eredete:

A közel 20 márkát tömörítő Accell Group égisze alatt tevékenykedik a Winora Group, amit 2001-ben a a Winora-Staiger Gmbh és az E. Wiener Bike Parts Gmbh & Co. KG  közösen hoztak létre.  Előbbi cég a hozzá tartozó márkákkal – Winora, Staiger, Sinus, Haibike – a teljes komplett kerékpáros palettát lefedi, a gyerek bringáktól kezdve a szabadidősportot űzőkön keresztül egészen a versenysportra szánt kétkerekűekig. A közép-európai alkatrész-nagykereskedő Bike Parts pedig kiegészíti a kínálatot. Mindkét cég eredete a 20. század elejéig nyúlik vissza. Az így megalakult cég központja a Frankfurt melletti Schweinfurtban van, ahol a tervezés és gyártás egy része is zajlik.

A csoport talán legidősebb márkája a Hercules, amit 1886-ban keltett életre Carl Marschütz a saját nevével fémjelezve - „Marschütz-kerékpárok”, amit a nép rövidesen a görög isten után Herculesnek keresztel a robosztussága és erőssége miatt. A bringák 90%-át a tószegi gyárban szerelik össze. Az évek során sok megpróbáltatáson ment keresztül, míg 1995-ben az Accell Grouphoz való csatlakozással megtalálni látszik helyét, folyamatos innováció és a német piacon töretlen siker övezi.
A csoport sportosabb, versenyorientált márkája a Haibike, ami 1996-tól kezdve kínál kerékpárokat a vásárlóknak. Így téve teljessé a kínálatot.
Az XLC márkát 2003-ban keltették életre, a Haibike és Winora saját termékeiként. A sikeres debütálás miatt később már önálló termékként is megjelent a boltok polcain és napjainkban pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fejlesztésre, tökéletesítésre. A termékpaletta fejlődési iránya a felső kategória.
A központi raktárba online elérése van a márkákat forgalmazó mindkét hazai cégnek, így mindig aktuális információval rendelkeznek az elérhető termékekről.
A csoport szintű gondolkodásnak betudható, hogy az egyes márkákkal nem szeretnének maguknak – és a különböző márkákat forgalmazóknak – konkurenciát csinálni, ezért pl. a Herculesnél megszüntették a felsőbb kategóriás hegyi és országúti kerékpárjaikat.


A gyártás:
A tószegi gyár több üzemegységből áll. Először a fényező üzembe léptünk be, ahol nem volt szabad fotózni, így csak a (pofátlanabbaknak) leleményesebbeknek lett fényképük az ott zajló munkafázisokról.

A fényező, lakkozó és matricázó csarnokban körben függőkonvejoron „közlekedtek” a vázak az egyes munkahelyek közt. A nyers, festetlen vázak először a két festőállomáson egy alapozó réteget kaptak, majd egy elektrosztatikus eljárással a végső festésen estek át. (Ennél az eljárásnál a vázat elektromos töltéssel látják el és így a festékszemcsék mindenhova rátapadnak a vázra.)
Ezután az első kemencén áthaladva megkezdik a vázak lakkozását, amit egy újabb kemencén való automatikus áthaladás követ és megérkezik a matricázó hölgyekhez. Itt már 20 db váz szállítását lehetővé tevő hordozó keretekre kerülnek a vázak. Ezekkel a hordozókkal jutnak el a szerelő üzembe is a vázak.


Eközben egy másik csarnokban a kerekek összeszerelése zajlik, szinte teljesen automata gépeken, kevés esélyt adva az emberi hibázás lehetőségére.
Itt úgy zajlik a folyamat, hogy az első munkahelyen az agyakba előre befűzött küllőket gépi segítséggel befűzik a felnikbe, majd egy gép szimulálja az első kilométereket a küllőkön – oldalról megnyomkodja, hogy ne később kelljen újra centrírozni –, majd  a számítógépbe beállított tűréshatárokon belüli értéket tartva mesteri pontossággal kicentrírozza a kereket. A kerékszerelés végső munkahelyen a gumiabroncsok felhelyezése történik, szintén gépi segítséggel – mesteri módon.
Innen a legmozgalmasabb csarnokba, az összeszerelő üzembe érkeznek a szükséges alkatrészek, hogy végső helyükre kerülhessenek. Első pillanatra igen nagy káoszt véltem felfedezni, sok nyüzsgő emberrel, nagy alkatrészhalmokkal, de mikor közelebb értünk, volt lehetőségem belemerülni a részletekbe. Egy jól átgondolt munkahely elhelyezést építettek ki, megfelelően elhelyezett alapanyagraktárral, ésszerű anyagáramlási iránnyal, praktikusan hátulról utántölthető tároló polcokkal, a munkahelyek közt rövid továbbítási távolságokkal.
Ennyi egyforma alkatrészt még soha nem láttam együtt, mint ott. Raklap számra álltak a teleszkópok, dobozokban sorakoztak a hajtókarok, váltók. Az elkészült kerékpárokat kartonlapok közé rakták és egy raktári polcra helyezték őket.

A kész kerékpárok közt rengeteg márkát láttunk. Természetesen a cégcsoporthoz tartozó márkák voltak a dominánsak (Winora, Hercules, Haibike), de volt Tunturi, Ghost, Lapierre, BMW. Az üzemen belül kapott helyet a Rigida gyártás is, amit sajnos nem nézhettünk meg.
Az egyik raktár sarkában a selejtezésre váró vázak várták szomorú sorsukat. Itt volt lehetőségünk festés tesztelést is látni, amint a hazai festés állta az ütést, addig a távol keletiek álltal festett vázról itt-ott lepattogzott a festék.

Örültem neki, hogy egy újabb gyárat ismerhettem meg belülről, ami ráadásul kerékpárokkal foglalkozik.