Zalakaros Maraton és Kislőd maraton

Zalakaros Maraton és Kislőd maraton – mozgalmas hétvége

Július utolsó hétvégéjére kettő verseny is jutott. A szombati Zalakaros országúti maratonra a bringavideo.hu oldal jóvoltából nyertem egy nevezést, ezért indultam. Vasárnap pedig a közeli nosztalgikus Kislőd maratonon tettem szert egy arany éremre.

Ezen a héten mentem fel Csepelre is, hogy olajat cseréljünk a DT villában. Nem tudtam, hogy mennyi időnként kell karban tartani, így megelőzve az esetleges bajokat, szétkaptuk a Málinál, de mintha új lett volna, olyan tiszta volt a belseje.

Sok extra nem történt egyik napon sem, aránylag kis mezőnyt gyűlt össze. Más komolyabb verseny is jutott ekkorra, ami az igazán erős versenyzőket „elszívta” :).

Szombaton délután 3 órakor rajtoltunk, már épp kezdett felszáradni az út a reggeli esőtől, innentől már csak a szél fújt.

Zalakarosról a termálfürdő elől lódult neki a mezőny a 45 illetve 90 km-es távnak – én a mountainbike kategóriában indultam, így nekem a „gyerektáv”, a negyvenöt kilométer teljesítése volt a feladat.

A pálya javarészt sík szakaszból állt, csak az utolsó részen kellett felmásznunk egy kis dombra, a szőlőhegyen. Sikerült végig az élbollyal haladnom, ugyanúgy, ahogy még 3 montis társamnak. Ennek nem igazán örültem, nem akartam megerőltetni magam. De reménykedtem, hogy a dombok nekem kedveznek majd. Így is lett. Egy 7-8 fős kis bollyal sikerült elszökünk, majd a velük együtt célba is érkeznünk. A sprintben a végén szinte mindegyik országútis lenyomott, de különösebben nem zavart a dolog.

Összességében jó verseny volt, tetszett.

Vasárnap reggel pedig Kislődre indultunk maraton versenyezni. Hideg volt. Riogattak esővel is, de szerencsére megúsztuk. A pálya amúgy is rövid, minden távon, ezért bátran neveztem a hosszúra, ami a tavalyi emlékek alapján alig volt több 50 kilométernél. Nevezéskor derült ki, hogy bizony még annyi sem lesz, mert – állítólag – az időjárás miatt járhatatlan lett a hosszú táv. Ez igazán különös. Inkább azt sejtem a dolog mögött, hogy a kevés induló miatt maradt el a hosszú táv, ami önmagában nem lenne gáz, csak megmondhatták volna.

A SingleSpeedes társaság feldobta, hogy győzzük meg a szervezőket, egy két körös hosszútávról, ha már egyszer eljöttünk. Megmondtam őszintén, hogy nem lett volna hozzá sok kedvem.

Hosszú táv híján, a középtávosok pályáján mentünk végig, amit nagyjából 30-35 kilométerre saccoltak.

Rajtnál kicsit meghúztam, hogy másnak se legyen kellemes, majd az első emelkedőn a zalaegerszegi Horváth Sanyival maradtunk együtt, próbáltva ellépni a mezőnytől. Sajnos ketten még felértek ránk – Táncos Sanyi és Lebedy Máté személyében, akik csak nem szakadoztak le, csinálhattunk akármit . Nem akartam kockáztatni, ritmust váltottam és menekültem előlük. Ez olyan jól sikerült, hogy nagyjából 3 perccel Táncos Sanyi előtt értem célba, 1:16:20-as idővel. Sanyi után a másik Sanyi – Horváth – érkezett, majd Őt követte Lebedy Máté.

A dolog érdekessége még, hogy nagyjából 25 perc után elhagytam a kulacsom, így Horváth Sanyitól illetve egy rövid távos lánytól kellett kuncsorognom innivaló után, valamint a frissítőpontokon tudtam csak pótolni a folyadékot. Figyelnem kellett, hogy időzítsem a High5 zselék fogyasztását.

Kis verseny volt, de korrekt rendezés, megérte az árát, ha úgy nézzük. Minden indulónak belefért a nevezési díjába egy póló valamint a dobogósoknak is jutott egy kis apróság az érmek és kupa mellé.
Pörgős hétvége volt, gyorsító edzésnek kiváló.

Most pihenőhét van, ami jól is jön a munka és a jövő heti Bükk maraton miatt.

képek:

http://picasaweb.google.hu/tothandras326/ZalakarosEsKislodMaraton?authkey=Gv1sRgCPuF5735zpjU1gE#

Eredmények:

http://temposport.hu/download/2010_zalakaros_maraton.pdf

http://sportaktiv.hu/_eredmenyek/00000062.xls

ui. hamarosan költözök: a napokban birtokba veszem az új honlapot :)

Cross Country Országos Bajnokság – Pilisvörösvár

Ismét július közepén került megrendezésre az XCO OB, ezúttal a Pilisben. Jó környék, szép vidék, reméltem, hogy jó pályán versenyezhetünk ismét. Ez így is lett.

Szombaton késő délután érkeztünk családostul’, majd két körön keresztül barátkoztam a pályával. A nyomokból ítélve nem én voltam az első, aki végigment, mivel számtalan helyen 10-20 cm mély barázdákat fékeztek ki a többiek. Ezek a mély barázdák megteltek porral, így még jobban nehezítve a közlekedést. A füves, gazos részek is kellőképpen ki lettek taposva, amin nem lepődtem meg, hisz már egy hete hallottam ismerősöktől illetve olvastam az internetes közösségi oldalakon a pályáról.

bringahirado.hu

A pályát két részre lehetne osztani: egy emelkedőre és egy lejtőre. Na de ne gondoljuk, hogy egy snassz emelkedővel és lejtővel ütjük el a mintegy 6,4 km-es távot. Francokat! A lehető legváltozatosabb útvonalon és talajviszonyok közt vezetett a pálya. A felvezető körben egy hosszabb aszfaltos emelkedő szelektálta a mezőnyt, majd mezei és erdei ösvényen, murvás és földes úton, kisebb-nagyobb lejtőkkel tűzdelt szakaszok után értük el a pálya legmagasabb pontját, ahonnan indult az önfeledt lejtőzés. Vagyis csak indult volna, ha nem lett volna itt is számtalan technikás rész, ami nagy odafigyelést igényelt attól, aki nem akarta eldobni a bringát. Ez sokaknak nem sikerült, így a szemfüles fotósok már tudták, hogy hova is kell telepedniük, hogy látványos képekkel gazdagíthassák a galériájukat.

Rengeteg rázós rész volt a pályán, így csak örülhetek, hogy a bringa orrában levő DT villa 100 milliméteres úttal bír. Meg is dolgoztattam rendesen, a becsúszón levő gumigyűrű állásából ítélve nagyjából az egész útját kimozogta. Sokat könnyített volna, ha a hátsó keréknél is egy hasonló szerkezet simította volna az utat.

A másodosztály férfi rajta 12.15-kor volt, közvetlen a master 1, master 2 illetve master 3-as kategóriák után. Ez annyira nem esett jól, hogy utánuk kellett indulnunk, mert így nagy tumultus volt a pályán. De egy szavam sem lehet, Nekik ez volt a bajnoki kategória, mi meg csak „megtűrt hobbisták” vagyunk :)

Szokásosan kemény rajtot vettünk, mindenki meghúzta, amennyire csak lehetett. Az első 5-6 közt fordultam a terepre, majd egy szűk balos kanyar előtt egy helyi – PCCC-s kissrác – 3-4 embert is kifékezett belső íven közeledve. Érdekes húzás volt tőle, lenne még mit tanulni…

Az első kört negyedikként fejeztem be, előttem Búr Zsolt, Táncos Gabi, Dobai Zoli által alkotott trió haladt. Frissítőnél Viki mindig tájékoztatott, hogy mennyivel vagyok lemaradva a harmadik helyezettől, amiből sajnos nem nagyon tudtam faragni. Titkon abban bíztam, hogy a három versenyző közül valaki talán hibázik és sikerül megtörnöm ezt a negyedik helyezéses vonalat. Második körben látótávolságon belülre került mögöttem Kusz Matyi. Kicsit meg is ijedtem, innentől igyekeztem tempósabban haladni. Felvettem a saját tempómat, mögöttem nem volt senki, az első három helyezett elúszva… Ráértem. Egészen a negyedik körig úgy látszott, hogy ennek így is lesz vége, már épp gondolkoztam egy négy fokú dobogó megalkotásán, ahol nekem is jutna hely. :)

A második nagy lejtő tetején megpillantottam Dobai Zolit, aki mellett lazán el tudtam menni. Meg is lepődtem, hogy ilyen könnyen adta magát. Ezzel az előzéssel szereztem meg végül a harmadik helyezésem, aminek természetesen nagyon örülök. Bár sajnálom Zolit is, mert amikor leelőztem épp egy csúnya keresztbeváltás miatt beakadt a lánca és nagytányér-nagytányér fokozatban próbált haladni több-kevesebb sikerrel.

Köszönöm az itatás Vikinek és Szüleimnek, a fényképeket a fotósoknak, a kölcsön gumit Laciklonnak, a szurkolást pedig egy csomó mindenkinek, akiket nehéz lenne felsorolni... :)
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a megjelenést Máli Jani bácsinak és Fanni lányának is, akik ebben a hőségben is kitartottak az eredményhirdetésig :)

Eredmények: http://temposport.hu/download/2010_xco_ob.pdf

Bringahíradós cikk: http://bringahirado.hu/cikk-bringa-ismet_parti_az_olimpiai_krossz_bajnok_-37773

Képek itt (katt): 

És büszke lehetek az edzőmre, Blazsó Marcira is, aki az elit felnőtt kategóriában szintén egy harmadik helyezést gyűjtött be.

XI. Uniqua Duna Maraton

Július első hétvégéjén rendezték meg a Top Maraton sorozat második állomását Visegrádon. Egy nagyon jól szervezett és kellemes versenyen vehettünk részt. Ismét kemény menet volt és egy újabb negyedik helyet sikerült begyűjtenem, igaz most már csak kevéssel csúsztam le a dobogó harmadik fokáról.

A szokásos erős mezőny várt a középtávon, a már jól ismert elszánt versenyzőtársakkal sorakoztunk a rajtvonalra. Száraz pályát ígértek a szervezők – ami igaz is volt -, így előre a 2.25-ös, hátulra pedig a 2.1-es Maxxis Aspen gumik kerültek fel. A köves talaj miatt 3 bar körüli nyomást választottam (máskor kicsit keményebbre fújom a gumikat).

Kicsit módosítottak az útvonalon az utóbbi időszak viharos időjárása miatt, így a rajt után hamar szembementünk a későbbi befutónkkal, a Salamon-toronyba való felkapaszkodással indult a verseny. Nem esett annyira jól ez a kemény kezdés, mivel nem pihentem túl sokat a verseny előtt, pénteken még egy 4:10 perces országúti tekerést teljesítettem.

A középtávosok között nagyjából a 7-9. hely környékére álltam be, saját tempóban. Tudtam, hogy az előttem lévők közül néhányan úgyis ki fognak esni. Így is lett, volt aki defektelt, volt akit a váltójával „gépészkedés” közben értem utol. Nekem szerencsére semmi gondom nem volt, a bringa teljesen jól szuperált, a DT villa is tökéletesen tette a dolgát.

Gondban vagyok, nem is tudom mi mindent írhatnék még róla. Folyamatosan nem áradozhatok arról, hogy csúcsszuper meg ennyi és annyi százalékkal érzem merevebbnek és gyorsabban mozogja ki a köveket, mint egy másik villa, mert ez már hiteltelennek tűnhetne.

Talán annyi észrevételem van, hogy mostanra már összekoptak az alkatrészek és még szebben  mozog, mint új korában.

A verseny utolsó részén utolértem Lukit. Ahogy láttam, nem sok esélye volt tartani a lépést, valószínűleg eléhezett. Utána a kategóriám harmadik helyezettje, Táncos Gabi tűnt fel előttem a dombok tetején, amitől vérszemet kaptam, s üldözőbe vettem. Ezt Ő is észrevette, így eszeveszett hajszába kezdtünk. Talán fél perc lehetett köztünk, amit a célig 10 másodpercre tudtam ledolgozni. Jó lett volna az a harmadik helyezés, de nem kesergek, mivel a tendencia azt mutatja, jó irányba haladok.

A versenyre kétkulacsnyi High5 itallal készültem egy izotóniás High5 Zero-val és egy szénhidrátos High5 Energy Sourceszal. Nagyjából elég is volt, talán egy-két pohárral ittam a helyi frissítőkből. A zseléket pedig a verseny második felében kezdtem el enni. Ekkor kettő banános EnergyGel és kettő valamilyen ízű IsoGel fogyott el. Utóbbi lassabban felszívódó és tovább is tartó üzemanyagforrás. Ebből kiindulva úgy számolgattam, hogy az EnergyGel 20 percig, az IsoGel pedig 30 percig tart, eszerint fogyasztottam őket.

A legjobb fotósom és legjobb szurkolóm továbbra is Hostya Zoli! :)