2011. szeptember 18., vasárnap

BringaMánia Magyar Nagydíj - Veszprém


Ezt is megértük: Veszprémben cross country versenyt rendeztek.
A hírt már elég korán tudtam, a pálya nyomvonaláról is volt információ, próbáltam bejárni, de ahhoz képest azért elég sokat változott, így nem jutottam vele előbbre.
Pár héttel a verseny előtt már kezdett fixálódni a nyomvonal, néhányszor ki tudtunk menni Vikivel is gyakorolni, de a végleges nyom csak 1-2 nappal előbb derült ki.
Mivel hazai verseny  volt és még idén nem indultam egyetlen cross country versenyen sem, ezért szerettem volna kipróbálni magam Másodosztályban, hisz ez a nekem való kategória.
Komoly felkészülés ezt a versenyt sem előzte meg. Múlt héten voltunk Miskolcon a Fehérkőlápa Hillclimben, ezzel le is tudtam a magas pulzustartományban való edzést, ezért a hetet nagyjából csak pihenéssel és a pályával való ismerkedéssel töltöttem.
Rajthoz bekészítettem egy kulacs izotóniás italt és egy másikat, ami vizes kóla volt, ezt a második kör végén kaptam meg Vikiéktől az itatóponton. Bár csak 2 dl kóla volt a 7 dl vízben, mégis kellő keménységű vályogot tudtam létrehozni a számban a benyelt porral keverve...
Kis csúszással indultunk, meg is lepődtem, hogy a Másodosztályt előbb indítják, mint a Mastereket, hisz' mi csak "megtűrt" kategória vagyunk. Mindenesetre örültem neki és annak is, hogy az első sorból indulhattam.
Így könnyebben meg tudtam húzni az első néhány száz métert, hogy ne nekem kelljen kerülgetni az embereket, hanem inkább ők szívjanak, hogy ott bócorgok előttük :)
A rajt előtt ismerősök felkészítettek, hogy Reznik Sanyi és Kispál Máté is nagyon erős, valamint Tajdi Bencéről sem szabad megfeledkezni. Nem beszélve a csapattársaimról, akik azért komolyan készültek a szezon során.
A Gulya-dombon levő hosszabb lankás részen elém jött Máté és Sanyi. Aggódtam, hogy mit keresek én ennyire elől, de kényelmes volt a tempó, így maradtam. A nagy lejtő tetején elbújtam Sanyi mellett, mert gyorsabbnak éreztem magam és Máté után eredtem. Mikor kiértünk a Séd partjára, már csak ketten voltunk, mögöttünk senki.
Tartottam tőle, hogy ez vissza fog ütni és hamar utolér majd mindenki, de szerencsére folyamtosan tudtuk növelni az előnyünket. A második kör közepéig együtt mentünk Mátéval, jókat beszélgettünk, nem kapkodtunk.
A kör második felénél kezdett lemaradozni, innentől egyedül haladtam a negyedik kör végéig. Illetve nem teljesen, mert néhány száz métert tekertem a Master 1 kategória győztesével, Táncos Gabival, aki ahogy jött, úgy ment is...
Nem tudtam, hogy meddig fogom bírni erővel, ezért tartalékoltam, nem hajtottam magam maximumon, de igyekeztem a lehető leggyorsabban menni, minél kevesebb eneriga befektetéssel. Ez meg is látszott a pulzusomon, hisz 193 lett az átlag - ezt könnyedén túl szoktam szárnyalni.
Próbáltam élvezni a pályát, a lejtőn minél gyorsabban lemenni, mert azt nagyon szeretem.
Nagyon meglepődtem, hogy elsőként sikerült célba érnem! Ebben biztos közrejátszott az is, hogy akármerre is haladtam a pályán, szurkolók hada fogadott és buzdított. Köszi mindenkinek, aki kijött és szurkolt!
Vikinek, Buksinak, Livinek és Balázsnak köszi az itatást, kölcsön teleszkópot meg mindent.
Viki a Másodosztály női kategóriát nyerte, ezzel kettő aranyat szerzett a "család" és ezzel kettő dobogósa lett a csapatunknak.

2011. szeptember 2., péntek

Eurobike Demo Day


fotó: Béka
Idén úgy alakult, hogy kijutottunk az Eurobike kiállításra. Bringahiradós sajtós belépőt kaptunk, ami olyan, mint az autós kártyában a Lamborghini Countach... - ezt ezúton is köszönjük szépen!
Már nyár elején eldöntöttük az utazást, szépen elő is készítettünk mindent, foglaltunk szállást, kivettük a szabadságot a munkahelyen stb...
Aztán úgy alakult, hogy utolsó héten rájöttünk - vagyis Béka rájött -, hogy a Demo Day nem augusztus 31-én, hanem már augusztus 30-án lesz.
Erre nem számítottunk, így a keddi indulást hétfőre kellett tenni, ami a szállásunk bukását és új keresését eredményezte. 1,5 nap emailezés és telefonálás után végülis szombat délben lefoglaltam a szállást.

Főleg nagykerekűekre hegyeztük ki a tesztnap adta lehetőségeket. Regisztráció után gyorsan felmarkoltuk az ajándék kesztyűt - Hirzl. Ennek az érdekessége, hogy nagyon jól bírja a nedvességet, vagyis nagyon gyorsan szárad. Az egész napos rájdolás során sem sikerült beleizzadnom. Tényleg jó volt!


Kezdésnek egy kis Colnagot vittünk magunkkal a tesztkörre. Ez nem az én méretem volt, elég picuri vázra szereltek átlagos alkatrészeket, de mindent összevetve nagyon kellemes csalódás volt! Amit kiemelnék az a nagyon jó gyorsíthatóság. Rendkívül dinamikusan sikerült megindítani, nagyobb méretben, jobb felszereléssel szívesen használnám.
A standon nagyon kedvesek voltak az olaszok, végén adtak sapkát, karszalagot...

Közben vittünk még egy Orbea Almát is, szintén 29"-est. Itthon már volt szerencsém hozzá, az sem igazán nyerte el a tetszésem, ahogy ez sem. A kormány rossz helyen és szögben volt, ráadásul terepen is nagyon pattogós volt a hátulja. Hiába eresztettünk le a hátsó gumiból, továbbra sem volt olyan nagy élmény vele a bringázás.

Megkaparintottuk a Merida legújabb össztelósát, a Ninetyninet is. Ez a 96 utódja, némileg átdolgozott rugózási rendszerrel, DT villával. Szépen rugózott is, elöl hátul lockolható egységgel, már-már zavarbaejtően sok - 6 db - karral a kormányon.
Nem igazán kedvelem a Meridákat, de szépen tette a dolgát mindenhol, egyedül a geometriát nem bírtam megemészteni: mintha orra lenne borítva a bringa: az eleje lenn, a hátulja fenn. De olyan érzés, amit nem old meg a kormány felemelés és nyereg lejjebb tolás. A hajtókart túl magasnak éreztem. De persze ez nem jelent semmit, Viki vigyorogva mászkált vele. Neki tényleg jó lenne versenyezgetni.

Mivel a Cannondale és Specialized standoknál végeláthatatlan sorok álltak, ezért más márkák után néztünk, ahol szintén vannak 29"-esek. Nem is sokat kellett keresgélni, mert szinte mindenhol vannak már ilyen bringák.
A Stevens standról Viki hozott egy - átlagos felszereltségű, enyhén túlsúlyos - bringát. De az élmény jó volt azért. Kanyarodott, lassult, gyorsult és a geometriája is tetszetős volt. Jobb felszereltséget és hosszabb kormányszárat neki és jöhetne is.

Ezzel párhuzamosan egy Canyon bringát vittünk magunkkal az ekkorra már szokásosnak mondható tesztkörre. Sajnos csak M-es és XL-es volt épp a standon, a srác pedig a kisebbre dumált rá. rövidnek éreztem és alacsonyan volt a kormánya, ellenben tetszett. Most a képeket nézegetve látom, hogy bizony a nyerget is előretolta valamelyik user előttem, emiatt is érezhettem olyan rövidnek. Egy hosszabb kormányszár, magasabbra helyezett kormány megoldaná a gondot. Ezt is a kellene csomagba tettem.

A tesztbringázás második 26"-os alanya egy Giant Anthem volt. Nem tudok túl sokat írni róla, tette a dolgát, ahogy kell, geometriában jobb, mint a Merida, mozgásban talán kicsit elmarad mögötte.

A Giant számomra egy pozitív csalódás volt. Az utóbbi években kategórikusan elzárkóztam tőlük, nem foglalkoztam velük egészen az idei évi sport kiállításig. Ott tűnt fel, hogy valami változott: kellemes kinézetű bringák, néhány újítás, jó felhozatal.
A kis Colnago mellett - vagy inkább előtt - ezt mondanám a legjobbnak a próbáltak között! Tehát jó volt a geometriája - mert ugye a felszereltség nem számottevő, azt akasztunk rá, amit akarunk.

A sor végére két Specializedet is sikerült becserkészni. Az egyik egy merevfarú Stumpjumper, pont Viki mérete. Vagyis nem pont, de azért elég jól elvolt vele. Nagyobb méretben a kellene kategóriába sorolnám.

Az utolsó próbált bringa pedig egy karbon össztelós Stumpjumper volt, természetesen ez is 29"-es méretben.
A rugózás elöl-hátul Brain-nel kiegészítve. Lefelé kicsit pattogósnak éreztem, de valószínűsítem, hogy bennem van a hiba, mert a többiek fülig érő vigyorral, örömködve, nyeregben ülve érkeztek a lejtő aljára.
Felfelé a Brain nyújtott biztos mászást a merevített villával és hátsó rugóstaggal.
Ami feltűnt, hogy nem érzem szükségét az össztelós 29"-esnek. Vagy egy jó össztelós, ami belockolja nekem a hátulját, amikor nincs rá szükség vagy pedig egy merevfarú, könnyű 29"-es.
Sokat hallhattunk a nagykerekűek lomhaságáról. Megmondom őszintén nem vettem észre: amelyik bringában könnyű kerék volt, azt nagyon jól be tudtam lendíteni, meglepően jól gyorsult!


Végül két érdekes kép, ami két érdeklődési területem köti össze: a Cargobike-ok:



Hamarosan folytatás a kiállítás első és második napjáról.