A döcögősen induló szezon – elcseszett Tihany kupa - után végre sikerült befejezni egy versenyt.
Ezen az eisenbergi versenyen már tavaly is voltam – igaz, akkor az volt az év első versenye és ott is kiálltam… - így nem volt teljesen ismeretlen számomra a pálya.
A verseny érdekessége, hogy szőlőhegyen kerül megrendezésre pincék, szőlők és oda vezető utak között. Hangulatos verseny, meg kell hagyni.
A pályán két keményebb és néhány haladósabb emelkedő volt, a lejtők pedig meredekek, gyorsak és a sok fékezéstől vagy a gyökerektől pihenésre sem jut lehetőség. Ettől eltekintve nem sok technikás rész volt a pályán.
A sportklasséról írnék néhány szót, az elit futamról úgyis ezer helyről lehet olvasni.
A rajt 9 órakor volt, egy kört tudtunk menni a pályán előtte Bencével majd készülődtünk a versenyre. Bemelegítés után – már amennyire be lehetett melegíteni 10 perc alatt a 6°C-os szeles idő mellett – mintegy 35-en álltunk rajthoz.
Elég későn kaptunk észbe a nevezéssel, így a mezőny végére szólítottak be minket. Alig helyezkedett el az utolsó ember is, máris rajtoltunk. Sem görcsölni nem volt időm a verseny miatt, sem a zselémet nem tudtam az arcomba tolni.
Az öt körös verseny a negyedik kör felénél kezdett izgalmassá válni, amikor az osztrák Markus veszélyesen kezdett rám közeledni. Innentől végig meccselgettünk, hol jobban, hol kevésbé ért fel rám.
Végül azért sikerült megtartani a harmadik helyem. Azt nem állítanám, hogy stabilan, de megtartottam.
Bence sajnos nem ment végig, az ötödik kör elején váltó probléma miatt kiállni kényszerült. Látszott rajta, hogy amúgy sem volt a toppon, kemény hete volt a suliban is, nem volt elég idő pihenni, készülni.
