Ez a kép a 2005-ös Sopron maratonon készült. Középtávon indultunk, abszolútban VB elöl, aztán Matyi majd én. Matyit a vége előtt pár kilométerrel sikerült utolérni, az aszfaltra kiérve - nagyjából 2 km hosszú lehetett az emelkedő - előre álltam, gondoltam, hogy jól leszakítom, de ez sajnos nem jött össze. Akkor még nem volt bennem semmi taktikai érzék, hogy esetleg szélárnyékban utazzak, s a végén hajrázzak vagy hasonlók… Ezt a csatát a Matyi nyerte. Ügyes hajrával kikerült, mint a pocsolyát.
Habár alul maradtam, azóta is szívesen gondolunk vissza erre a kis versenyre.
Leginkább még csak unokatestváreimmel jártunk tekerni – az Ő bringáik a háttérben látszódnak: egy acél vázas Yasec ill. egy alu vázas Gepida –, a környékbeli hegyekbe.
Itt sem lógtam még ki a normálisnak mondható gyerekek sorából, nem sokkal gyűjtöttem több kilométert, mint a korombeli társaim. De már elkezdődött a megfertőzésem...