2012. március 25., vasárnap

III. Bianchi Félsziget Kupa - 2012. március 25.

Ritkán járok országúti versenyekre, nagyjából eddig csak a Tihany kupán – vagy éppen ahogy hívják – szoktam tavaszi felkészülésként elindulni. Nem tudom, hogy csak én nem választom jól meg a versenyt vagy már hozzászoktam a hegyikerékpár versenyek jól szervezettségéhez, de a mai napon megint belefutottam egy bakiba.
fotó: Kezso
A versenyen edzésként indultam, valamint azért, hogy edzőmmel, Blazsó Marcival egy kísérletet hajthassunk végre. Mindketten azonos wattmérővel hajtottunk és ennek az eredményét hasonlítottuk össze.
Az országúti versenyekre legalkalmasabb kerékpárom egy cyclocross bringa, így ezzel indultam. Országúti gumikat és a keszthelyi Greenzoneból kölcsön kapott wattmérős hátsó kereket szereltem fel rá.
A rajtunk elvileg 11.00 órakor volt. Gyakorlatilag már fél 11 előtt kicsivel rohantunk a mezőny után a felvezető (fél)körre. A félsziget nyugati felén levő rajtkaputól már mindenki versenytempóban hajtott, de csak a kör közepéig, épp mikor felértünk a pálya legmagasabb pontjára. Itt a felvezető motoros/autós megfordult, mondván nem kezdődhet el a verseny, mert az előző futam nem ért még célba. Kész káosz!
fotó: Káldi Tomi
Visszatereltek minket a parkolóba, majd a rendezők mindenkit lehülyéztek, hogy benyaltuk a kamu rajtot és röhögve hozzátették, hogy legalább bemelegítettünk… Több helyen, sok vélemény olvasható erről, én nem szeretném tovább ragozni a kérdést.

A célom az volt, hogy minél tovább az élbollyal tudjak maradni. Ez a negyedik körig sikerült is, de ekkor a révtől felfelé levő emelkedőnél sajnos kiszakadtam a bolyból. Egy fél kört kellett egyedül mennem, hogy újra fel bírjak kapaszkodni. Ez annyi erőt kivett belőlem, hogy a következő körben újra magamra maradtam. De ekkor már nem volt esélyem újra szépíteni. Az utolsó körben találtam csak segítőtársat magamnak, így 2:11:30-as idővel érkeztem a célba, az F5 kategória 20-30. helyezettjeként.

Blazsó Marci és a saját diagramomból az első igazi rajttól számított két kört vettem ki, hogy összehasonlíthassam az adatokat.

Wattok összehasonlítása
Saját watt függvényem
Az ugye teljesen egyértelmű, hogy nem vagyunk egyforma erősek, ez a wattokból és az eredményeinkből is látszik.
Marci watt függvénye
Marci diagramjában jóval több kiugrás van, ami a gyakoribb és erősebb megindulásokból van. Én lehetőségeimhez mérten igyekeztem a boly közepén megbújni, hogy minél kevesebb energiát pazaroljak. Az első „felvezető” kör úgyis sokat kivett belőlem, mert a boly legvégéről próbáltuk felverekedni magunkat az első sorokba, ami nagyon felesleges volt…

Időtartamra vonatkoztatott maximális átlagos teljesítmény
Az alábbi kettő, a program által kiértékelt diagramban van a magyarázat a fenti különbségekre.  (A diagramokon kékkel kijelöl mezők mindkettőnknél ugyanazt a szakaszt jelentik.)
Az érdekesség a diagramok jobb oldalán bújik meg.  A csúcsok (Peak) egy-egy adott intervallumra.
A program megkeresi az edzésben azt az 5 másodperces intervallumot, ahol a legnagyobb volt a teljesítmény. Ez az 5 másodperc alatti maximális átlagos teljesítmény. Ugyanezt vizsgálja 10, 20, 30 másodperces, 1, 2, 5, 10, 20, 30 és 60 perces intervallumokra.
Saját teljesítményem program általi kiértékelése
Korábbi tapasztalataink alapján  tudjuk, hogy robbanékonyabb vagyok, mint Marci, tehát az én 5-10-20-30-60 másodperces értékeimnek elméletileg nagyobbnak kell lennie. Ezek a mostani alacsonyabb értékek azt erősítik, hogy én nem próbáltam meg szökni, kevésbé ugrottam a sprintekre.
Ha csak a teljesítményünk száraz adatait hasonlítjuk össze, nem kapunk teljesen valós képet a teljesítményünkről, amit ezen a versenyen produkáltunk.
Saját teljesítményem program általi kiértékelése
Mivel a nagyobb testtömeg, nagyobb izomtömeggel is jár, ezért ahogy az autóknál is szokás a teljesítményt kilogrammokra kell vetítenünk.
Az alábbi táblázatban ez látható. Az utolsó oszlopban saját teljesítményem százalékos formában látható Marciéhoz képest.
Időtartam alatti maximális átlagos teljesítmények
Az 1 percnél rövidebb intervallumokban nekem elvileg magasabb értékeknek kellene lennie, de a verseny alatti helyezkedésem és taktikám miatt ezek az értékek alacsonyabbak. A hosszabb időtartamra számított teljesítményem pedig hűen tükrözi a köztünk levő különbséget.

2012. március 19., hétfő

Duke of Trash - 2012. március 18.

Már egy hónapja nézegettem a versenynaptárakat, hogy mikor lesz újra verseny - ugye a januári Supercross utolsó futama óta nem versenyeztem.
Az osztrák fórumokat böngészve találtam meg ezt a kis tavaszi rendezvényről, amiről Szécsi Tomi révén beszámolót is olvashattam, miszerint szuper kis verseny.
Nosza, több sem kellett, irány az osztrák szeméttelep, a "Szemét Hercege" versenyre! Felpakoltam a családot - Viki + Szülők - és Bécsbe vettük az irányt. Mivel már korábban megbeszéltük Marcival, hogy ez csak edzőverseny lesz, ehhez igazodva nem is múlattam az időt holmi pihenéssel. A hosszú hétvége edzéssel és otthoni kerti munkákkal telt. Teljesen nyugodt voltam, hogy tét nélkül indulok, nem számít az eredmény sem, mivel csak edzeni kell ez a verseny.
Jelenlegi egyetlen kerékpárom a cyclocross bringa, amit néhány nappal korábban már felkészítettem a versenyre - Siki jóvoltából a keszthelyi Greenzoneból szuper jó kormányt vásároltam, ami végre kellően széles és kényelmes is!
Az elit futamba neveztem, mert ott tölthettem a legtöbb időt a pályán - közel 1,5 órát. Ennek a rajtja délután fél 4-kor volt, ami számomra kissé szokatlan volt. A napsütéses időre való tekintettel nem kell sokat variálnom a lencse választással, a sötétebbik került be a Salice neonzöld keretébe. Apropó Salice: az új sisaknak is ez volt az első versenye. Azt, hogy teszteltem, nem mondhatom, mert nem vágtam oda a fejem sehova, viszont kényelmes.
Már dél előtt kicsivel a helyszínen voltunk, ismerkedtünk a pályával, beszélgettünk honfitársakkal - Pechtol Patrik, Cser Gabi, Kimura -, majd lassan elkezdtem készülődni.
Háromnegyed 3 körül már beöltözve, rajtszámmal kavarogtam a pálya mellett, amikor is a versenybíró megszólított... Hogy az a hajlított kormányos bringa ide bizony nem lesz jó. Néztem nagy szemekkel, hogy ilyenkor mi van? Azt mondta, az Elit futamon csak egyenes kormányos kerékpárral lehet indulni. Tehát maradt 45 percem, hogy bringát szerezzek...
A főrendező sráccal már korábban váltottunk néhány emailt, így hozzá fordultam segítségért. (Idéntől szabály Ausztriában, hogy cross country futamon nem indulhatnak hajlított kormányos bringával, ez a rendezőknek is ezen a hétvégén derült ki, ezért nem került bele a versenykiírásba sem.) Sétáltunk 2 percet a depóban és máris az Alpine Commencal Team sátra alatt találtam magam, amint méretben passzoló bringát keresünk alám. A srácok nagyon készségesek voltak, mindenben segítettek. Egy L-es méretű Commencal Premiert találtunk a legmegfelelőbbnek a versenyre. Szerelés közben beszélgettünk egy keveset, hamar rá is kérdeztek, hogy van-e csapatom...Amennyire lehetett személyre szabtam és a versenyig megmaradt fél órában próbáltam megszokni.
Der Hauptveranstalter, Martin Ganglberger hat mir willig geholfen. Er hat mir ein Fahhrad angeboten. Unter dem Zelten des Alpine Commencal Team habe ich ein Commencal Premier in Grösse L bekommen. Ich habe es  schnell für mich eingestellt. Und in der nächsten halb Stunde habe ich mich daran gewöhnt.
Viszonylag kis mezőnyünk volt, az Elit U23-asok és az Elit felnőttek rajtoltak egyszerre. Itt nincs olyan nagy presztízse az Elit futamnak, mint mondjuk nálunk, mert ahogy a mezőny, úgy a közönség is elkopott a nap utolsó futamára.
A pálya leginkább egy CX pályára hasonlított, némi szintkülönbséggel megspékelve. Egy régi szeméttelep rekultivációs területén versenyeztünk, ami egy hatalmas dombból állt. Ezt a dombot kellett többször megmásznunk, hol srégen, hol szerpentinszerűen felkapaszkodva a domb tetejére.
A lejtők sem tartogattak sok technikásságot, földes, füves lejtőkön kellett lezúgni. Az első körben nem éreztem magam annyira rossznak, de aztán jött a második kör. Valahol a mezőny végén kullogtam, úgy emlékszem még egy ember volt mögöttem.
Tehát egy esetleges jó eredménynek még a reménye sem lebegett előttem. Róttam a köröket eseménytelenül, örömmel fogadtam a család és az ismerősök szurkolását, de sajnos az sem segített rajtam.
Másfél óra előtt kicsivel épp a cél előtt másodszor is utolért a mezőny élén hajtó hármas fogat és vége lett a futamnak. Megmondom őszintén már vártam, hogy leintsék a versenyt, rendesen kikészültem a végére, a derekam is rendesen megfájdult. Ebben közrejátszott a szokatlan és számomra rövid kölcsönbringa is.
Úgy gondolom, hogy egy magamra szabott bringával sem tudtam volna megváltani a világot, de gyanítom, hogy ennél csak jobban tudtam volna menni!

Ich danke für Christian Jeghers, das Teammanager des Alpine Commencal Teams, dass er mir geholfen hat! Die Fahhrad war ein bischen klein für mich, aber in dieser Situation war so das Beste! Das Fahrrad ist übrigens sehr stark und massiv. Ich denke dieses Fahrrad passt für die grössere Riders und die die "wild" fahren. Ich freue mich, dass ich dieses Fahrrad benutzen konnte!
Köszönöm a fotókat és a szurkolást mindenkinek!