Már egy hónapja nézegettem a versenynaptárakat, hogy mikor lesz újra verseny - ugye a januári Supercross utolsó futama óta nem versenyeztem.
Az osztrák fórumokat böngészve találtam meg ezt a kis tavaszi rendezvényről, amiről Szécsi Tomi révén beszámolót is olvashattam, miszerint szuper kis verseny.
Nosza, több sem kellett, irány az osztrák szeméttelep, a "Szemét Hercege" versenyre! Felpakoltam a családot - Viki + Szülők - és Bécsbe vettük az irányt. Mivel már korábban megbeszéltük Marcival, hogy ez csak edzőverseny lesz, ehhez igazodva nem is múlattam az időt holmi pihenéssel. A hosszú hétvége edzéssel és otthoni kerti munkákkal telt. Teljesen nyugodt voltam, hogy tét nélkül indulok, nem számít az eredmény sem, mivel csak edzeni kell ez a verseny.
Jelenlegi egyetlen kerékpárom a cyclocross bringa, amit néhány nappal korábban már felkészítettem a versenyre - Siki jóvoltából
a keszthelyi Greenzoneból szuper jó kormányt vásároltam, ami végre kellően széles és kényelmes is!
Az elit futamba neveztem, mert ott tölthettem a legtöbb időt a pályán - közel 1,5 órát. Ennek a rajtja délután fél 4-kor volt, ami számomra kissé szokatlan volt. A napsütéses időre való tekintettel nem kell sokat variálnom a lencse választással, a sötétebbik került be a
Salice neonzöld keretébe. Apropó Salice:
az új sisaknak is ez volt az első versenye. Azt, hogy teszteltem, nem mondhatom, mert nem vágtam oda a fejem sehova, viszont kényelmes.
Már dél előtt kicsivel a helyszínen voltunk, ismerkedtünk a pályával, beszélgettünk honfitársakkal - Pechtol Patrik, Cser Gabi, Kimura -, majd lassan elkezdtem készülődni.
Háromnegyed 3 körül már beöltözve, rajtszámmal kavarogtam a pálya mellett, amikor is a versenybíró megszólított... Hogy az a hajlított kormányos bringa ide bizony nem lesz jó. Néztem nagy szemekkel, hogy ilyenkor mi van? Azt mondta, az Elit futamon csak egyenes kormányos kerékpárral lehet indulni. Tehát maradt 45 percem, hogy bringát szerezzek...
A főrendező sráccal már korábban váltottunk néhány emailt, így hozzá fordultam segítségért. (Idéntől szabály Ausztriában, hogy cross country futamon nem indulhatnak hajlított kormányos bringával, ez a rendezőknek is ezen a hétvégén derült ki, ezért nem került bele a versenykiírásba sem.) Sétáltunk 2 percet a depóban és máris az
Alpine Commencal Team sátra alatt találtam magam, amint méretben passzoló bringát keresünk alám. A srácok nagyon készségesek voltak, mindenben segítettek. Egy L-es méretű Commencal Premiert találtunk a legmegfelelőbbnek a versenyre. Szerelés közben beszélgettünk egy keveset, hamar rá is kérdeztek, hogy van-e csapatom...Amennyire lehetett személyre szabtam és a versenyig megmaradt fél órában próbáltam megszokni.
Der Hauptveranstalter, Martin Ganglberger hat mir willig geholfen. Er hat mir ein Fahhrad angeboten. Unter dem Zelten des Alpine Commencal Team habe ich ein Commencal Premier in Grösse L bekommen. Ich habe es schnell für mich eingestellt. Und in der nächsten halb Stunde habe ich mich daran gewöhnt.
Viszonylag kis mezőnyünk volt, az Elit U23-asok és az Elit felnőttek rajtoltak egyszerre. Itt nincs olyan nagy presztízse az Elit futamnak, mint mondjuk nálunk, mert ahogy a mezőny, úgy a közönség is elkopott a nap utolsó futamára.
A pálya leginkább egy CX pályára hasonlított, némi szintkülönbséggel megspékelve. Egy régi szeméttelep rekultivációs területén versenyeztünk, ami egy hatalmas dombból állt. Ezt a dombot kellett többször megmásznunk, hol srégen, hol szerpentinszerűen felkapaszkodva a domb tetejére.
A lejtők sem tartogattak sok technikásságot, földes, füves lejtőkön kellett lezúgni. Az első körben nem éreztem magam annyira rossznak, de aztán jött a második kör. Valahol a mezőny végén kullogtam, úgy emlékszem még egy ember volt mögöttem.
Tehát egy esetleges jó eredménynek még a reménye sem lebegett előttem. Róttam a köröket eseménytelenül, örömmel fogadtam a család és az ismerősök szurkolását, de sajnos az sem segített rajtam.
Másfél óra előtt kicsivel épp a cél előtt másodszor is utolért a mezőny élén hajtó hármas fogat és vége lett a futamnak. Megmondom őszintén már vártam, hogy leintsék a versenyt, rendesen kikészültem a végére, a derekam is rendesen megfájdult. Ebben közrejátszott a szokatlan és számomra rövid kölcsönbringa is.
Úgy gondolom, hogy egy magamra szabott bringával sem tudtam volna megváltani a világot, de gyanítom, hogy ennél csak jobban tudtam volna menni!
Ich danke für Christian Jeghers, das Teammanager des Alpine Commencal Teams, dass er mir geholfen hat! Die Fahhrad war ein bischen klein für mich, aber in dieser Situation war so das Beste! Das Fahrrad ist übrigens sehr stark und massiv. Ich denke dieses Fahrrad passt für die grössere Riders und die die "wild" fahren. Ich freue mich, dass ich dieses Fahrrad benutzen konnte!
Köszönöm a fotókat és a szurkolást mindenkinek!
